MORVAI ISTVÁN, belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A helyi önkormányzatok intézményrendszerének kiépítése a demokratikus helyi hatalomgyakorláshoz vezetõ út elsõ állomása. A soron következõ lépés az önkormányzó közösségek által intézendõ helyi közügyek körének kijelölése, továbbá az állami feladatok helyi szintû végrehajtásában az állam és az önkormányzat szervei közötti munkamegosztás kialakítása. Az új intézményrendszer kiépítése és mûködése tartalmi kereteinek meghatározása egyazon történelmi feladat különbözõ oldalai. A közvéleménynek az önkormányzati rendszer létrehozásához fûzött reményeit és várakozásait ugyanis a rendszer mûködése, feladatok és hatáskörök mindennapos gyakorlása során szerzett tapasztalatok igazolják majd vissza. Ily módon az elõttünk álló jogalkotási feladat jelentõsége aligha túlbecsülhetõ. A helyi önkormányzás hatásköre, illetõleg a helyi hatóságok jogkörébe tartozó helyi közügyek és helyben intézendõ állami feladatok rendszerének kiépítése az európai önkormányzati elvek jegyében történt. Kialakult a helyi közügyekben a korábbi tanácstestületi hatáskörökhöz képest jelentõsen kibõvült köre, amelyben a végsõ döntés az önkormányzat felelõsségi körében marad. Az ezzel kapcsolatos feladatok és hatáskörök címzettje a képviselõtestület. A hatáskör-telepítésnek ez a módja az ügyek túlnyomó többségében lehetõséget biztosít a képviselõtestület számára annak eldöntésére, hogy az érintett hatáskört közvetlenül maga látja el, vagy átruházott jogkörében valamelyik bizottsága, vagy a polgármester útján gyakorolja. A megszünt tanácsi szakigazgatási szervek által ellátott államigazgatási feladatok döntõ többsége az önkormányzatokhoz kerül át. Tovább mélyül a hatalom decentralizációjának folyamata. A megyei szakigazgatási szervek hatásköreinek számottevõ része ugyanis települési szintre kerül. A megyétõl és a fõvárostól kizárólag a települési érdekkörön kívül esõ elsõfokú hatósági hatáskörök kerülnek a köztársasági megbízotthoz. A centrális alárendeltségû állami szervekhez a helyi tanácsi szervek részére megállapított feladatok és hatáskörök csak kivételesen szállnak át. E szûk körbe elsõsorban a térségi szolgáltató, illetõleg a felügyeleti jellegû államigazgatási teendõk sorolhatók, amelyek ellátására az igazgatás helyi szintû szervei a feladat természetébõl adódóan eddig sem épültek ki. Ezek megfelelõ színvonalú ellátása térségi helyzetismeretet és térségi hatósugarú mûködést feltételez. Erre példa a munkaerõpiaci szervezet feladatköre. A soron következõ törvényhozási aktussal a hatáskörrendezést nem tekintjük végleg lezárt folyamatnak. A joganyag hatályosulásának figyelemmel kísérése, a hatásköri szabályoknak a tényleges társadalmi szükségleteknek megfelelõ korszerûsítése a jogszabály elõkészítéséért felelõs szervek folyamatos feladata. Ennek ellenére az elvégzett munka mégis meghatározó jelentõségû, a feladat- és hatáskörök törvényi szintû meghatározásával konkrét tartalommal telítõdtek a helyi önkormányzás, a helyi hatalomgyakorlás önkormányzati törvény által kijelölt keretei, a feladatok és hatáskörök törvényi garanciát nyertek, elvonásuk, vagy bõvítésük a jövõben kizárólag törvényalkotási úton lehetséges. A törvényjavaslat megõrzi, és részben továbbfejleszti a decentralizáció eddigi eredményeit. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat elõkészítése során fontos kérdésnek tekintettük, hogy a hatáskörtelepítési feladatok mellett elvégezzük az érintett törvényekben mindazt a változtatást, amely az önkormányzati érdekek védelme szemszögébõl kívánatos, illetõleg amely az önkormányzati szervek rendszerével, vagy az önkormányzati törvény követelményeivel való összhang megteremtése céljából indokolt. Emellett törekedtünk a hatáskörrendezéssel érintett törvények anakronisztikus elemeinek kiiktatására is. Ilyen önkormányzatbarát lépésnek tekintjük az önkormányzatok részére történõ kisajátítás lehetõségének megteremtését, illetõleg az így kisajátított ingatlan önkormányzati tulajdonba adását, vagy az építési és telekalakítási tilalom elrendezése folytán felmerülõ kártalanítási kötelezettség szabályainak módosítását, vagy az anyakönyvi nyilvántartás adatainak kiterjesztését a származási hely, mint a helyi közösséghez való tartozást igazoló adat megjelölésére. A helyi önkormányzatokról szóló törvény azokat az állami ingatlanokat, amelyek a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében álltak - a mûemléki és természetvédelem alatt álló ingatlanokat kivéve -, térítésmentesen az önkormányzatok tulajdonába adta 1990. szeptember 30-i hatállyal. Ennek a megoldásnak az volt az indoka, hogy átmenetileg az önkormányzatok konkrét feladat- és hatáskörének törvényben történõ megállapításáig az önkormányzatok a tanácsi szervezet államigazgatási és közszolgáltatási funkcióit gyakorolják, melyhez a vagyoni feltételeket továbbra is biztosítani kellett. Amikor a törvény az önkormányzati feladat- és hatásköröket szabályozza, az egyes önkormányzati funkciókhoz kell igazítani a gyakorlásukhoz szükséges anyagi feltételeket is. A Kormány két lehetõség közül választhatott. Az egyik az lett volna, hogy a feladat- és hatáskörökhöz igazodva a tulajdonjog önkormányzatok közötti, valamint az önkormányzatok és az állam közötti átadását javasolja törvényben kimondani. Ehhez képest önkormányzatbarát megoldásként a másik lehetõség szabályozására terjesztett elõ javaslatot, vagyis azt indítványozza, hogy a törvény az önkormányzatok tulajdonába került vagyon használatba átadását tegye kötelezõvé anélkül, hogy a kialakult önkormányzati tulajdoni viszonyokon változtatna. Erre az önkormányzati törvény lehetõséget ad azzal, hogy kimondja: az önkormányzatok a törvény keretei között rendelkeznek önállóan tulajdonukkal. A javaslat ezzel összhangban meghatározott vagyoni körben a rendelkezési jog gyakorlását feltételekhez köti, azért, hogy a jórészt állami eszközökbõl létrehozott, fenntartott vagy fejlesztett és az önkormányzat által térítésmentesen megszerzett közvagyon a rendeltetésének megfelelõen hasznosuljon. A kötelezõ közszolgáltatás teljesítésére nem minden esetben az köteles, akinek a közszolgáltatást nyújtó vagyontárgy a tulajdonába kerül. Abban az esetben, ha a közszolgáltatási rendeltetésû vagyontárgy tulajdonosa a közszolgáltatást nem vállalja, akkor azt célszerû a közszolgáltatásra kötelezettnek átadni. Ez az átadás nem vonja maga után szükségszerûen a már megszerzett tulajdonjog átszállását, hanem az érintett vagyontárgy használatba adását jelenti. A javaslat szerint a használatba adás az elsõ három évben térítésmentesen történik. A feladatok és a tárgyi feltételek közötti összhang követelményének megvalósítása nemcsak az önkormányzatok egymás közötti viszonylatában, hanem adott esetben az önkormányzatok és az állam kapcsolatában is érvényesül. Ennek megfelelõen állami szerv használatába indokolt adni azt az önkormányzati vagyontárgyat, amely nem az önkormányzat, hanem más állami szerv jogszabályban meghatározott feladatainak feltételéül szolgált és szolgál a jövõben is. A törvényjavaslat benyújtását követõen a tulajdoni illetve használati kérdések rendezését illetõen az önkormányzatok részérõl megerõsödött az a vélemény - és errõl is kötelességem a tisztelt Országgyûlést tájékoztatni -, hogy a törvény teremtsen egyértelmû helyzetet. A tulajdonjogot, illetve a kezelõi jogot az az önkormányzat vagy állami szerv kapja, amely a vagyon segítségével nyújtott közszolgáltatást biztosítja. Az önkormányzat legyen tulajdonosa és ne csak használója annak az intézménynek, amelyet mûködtet. Ugyanígy az a vagyon, amely állami feladatot szolgál, kerüljön vissza az állam tulajdonába. A Kormány javasolja, hogy a tisztelt Ház ezt a felvetést is fontolja meg, a maga részérõl a feladattal összhangban levõ tulajdonmozgás törvényi szabályozását támogatja. Az elõkészítés során felmerült olyan álláspont is, amely a feladat címzettjéhez rendeli az azt szolgáló vagyontárgy tulajdonjogát. Mivel ez a már megszerzett önkormányzati tulajdon átcsoportosítását jelentené részben az önkormányzatok, részben az önkormányzat és az állam szervei között, az ezzel kapcsolatos alkotmányjogi aggályok e megoldás mellõzése mellett szólnak. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Feltétlenül szükséges szót ejteni az elõttünk fekvõ törvényjavaslat elõkészítése során választott szabályozási megoldásról. A módszer megválasztását az önkormányzati törvény kategórikus hatáskör-telepítési elõírásai determinálták. Ezek a következõk. Önkormányzati feladatot megállapítani, illetve elvonni csak törvényben lehet. Államigazgatási feladat a polgármester részére csak kivételesen, törvényben vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendeletben állapítható meg. Államigazgatási feladat a jegyzõhöz, a polgármesteri hivatal ügyintézõjéhez, valamint a köztársasági megbízotthoz kormányrendeleti szint alatti jogszabállyal nem telepíthetõ. E követelménybõl fakadóan, ha a feladat- és hatáskört korábban is törvény vagy törvényerejû rendelet szabályozta, akkor az érintett törvény szövegében kellett a szükséges módosításokat elvégezni. Ezek alkotják a törvényjavaslatban fellelhetõ módosító, kiegészítõ és hatályon kívül helyezõ normák csoportját. Ha a törvényi szintû szabályozást igénylõ feladat- és hatáskört korábban alacsonyabb szintû jogszabály rendez, akkor a szóban forgó feladatot és hatáskört törvényi szinten kellett megállapítani. A törvényjavaslat ennek megfelelõen a feladat- és hatáskör megnevezésével és az eljáró szerv kijelölésével törvényi szintre emeli az alacsonyabb szintû jogszabályokban a tanácsi szervek részére megállapított azon feladatokat és hatásköröket, amelyek ellátása a jövõben az önkormányzat feladata, illetõleg a képviselõtestület vagy a polgármester hatáskörébe tartozik. Elrendeli a Kormány, illetve a miniszterek számára, hogy az alacsonyabb szintû joganyagban a hatáskörrendezés miatt szükséges változtatásokat végezzék el. Ily módon elérhetõvé vált az a cél, hogy az önkormányzati feladatokat, a testületi hatásköröket és a polgármesteri feladatok egy részét kizárólag törvény állapítsa meg. El lehetett kerülni, hogy a törvény szövege alacsonyabb szintû jogszabály részévé váljék, a kormánytagok által elvégzett utólagos korrekció révén a jogrendszer különbözõ szintû rétegei között összhang megteremthetõ és e módszer alkalmazásával a törvényjavaslat terjedelme nem lépte túl a tárgyalhatóság határait. A törvényjavaslathoz kapcsolódva kormányrendeleti szinten történik meg a polgármester részére megállapított államigazgatási feladatok azon körének meghatározása, amelyre a törvényjavaslat felhatalmazást ad. A kormányrendelet szabályozza a jegyzõi feladatok és hatáskörök túlnyomó többségét. A kormányrendelet a törvényjavaslattal közel azonos terjedelmû tervezetét a Kormány ilyen igény esetén az országgyûlési bizottsági viták idõpontjára az illetékes bizottságok rendelkezésére bocsátja. A feladatok és hatáskörök teljes áttekintésére a törvényjavaslat és a kormányrendelet tervezetének megfelelõ tartalommal elkészített feladat- és hatásköri jegyzékek nyújtanak lehetõséget. A jegyzéket ilyen igény felmerülése esetén a bizottságok részére átadjuk. Az önkormányzatok munkáját megkönnyítendõ a hatásköri jegyzék véglegesített változatát a Magyar Közlöny, illetõleg a Belügyi Közlöny különszámában közzétesszük. Ezáltal az önkormányzatoknak nem a kodifikált normaszövegbõl kell felkutatni a feladat- és hatásköröket megállapító rendelkezéseket, hanem azokat rendszerezve, a hatáskör megnevezésével, a telepítési szint és a hatáskör forrásául szolgáló jogszabályhely megjelölésével kapják kézhez. A törvény elõkészítése során az ágazati részanyagok szaktárcák általi egyeztetését követõen az összeszerkesztett törvényjavaslat kialakításában mind a közigazgatástudomány képviselõi, mind az újonnan megalakult önkormányzatok érdekképviseleti szervei részt vállaltak. Az érdekegyeztetõ fórumon véleményt nyílvánított a Független Jogász Fórum, a Közalkalmazottak Szakszervezete, a Közigazgatási Kamara és a Magyar Jogász Egylet képviselõje is. Az egyeztetés elsõ fordulójában a lényeges kérdések tisztázódtak, így a 153 paragrafust tartalmazó törvényjavaslat véglegezhetõ volt, és azt a Kormány az országgyûlési bizottsági viták mielõbbi megkezdése érdekében az Országgyûléshez 1990. december 3-án beterjesztette. Ugyanakkor ígéretet tett az új érdekképviseleti szerveknek, a fõvárosi önkormányzat képviselõinek, hogy még egy alkalommal egyeztetõ megbeszélést tart, és a további kiegészítõ javaslatokat indokolt esetben még az általános vita megkezdése elõtt a törvényjavaslat kiegészítéseként mint saját javaslatát a Parlament elé terjeszti. Az önkormányzati érdekképviseleti szervek, illetve a fõvárosi önkormányzat több kiegészítõ, az egyértelmûséget erõsítõ megjegyzést tettek. A benyújtást követõen több olyan állami döntés is született, amelyet a törvényjavaslat kisebb kiegészítésével, módosításával indokolt a törvényjavaslatban átvezetni. Célszerûnek bizonyult ezeket az igényeket a már benyújtott törvényjavaslattal összevontan kezelni és együttesen megtárgyalni. Erre tekintettel a Kormány 981/A szám alatt a kiegészítést az Országgyûléshez benyújtotta. Kérem az Országgyûlést, hogy a törvényjavaslatot és a kiegészítését együttesen vitassa meg. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket, és kérem az Országgyûlést, hogy az elõterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)

Homepage