PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy a törvénytervezet általános vitájánál sem lehet elmenni szó nélkül az olyan, a vitában elhangzott megjegyzések mellett, mint amilyet például Tellér képviselõtársam tett, aki azt mondta, hogy egy jelenség kezelésére kell törvényt alkotnia a Parlamentnek. Ennek a jelenségnek a törvényes kezelését kell megalkotnunk. Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy hiszem, hogy itt nem jelenségrõl van szó, egy olyan szomorú és helyenként olyan drámai helyzetrõl van szó, amelyiknek a kezelése most már nem a jelenség szintjén, hanem a tények, az elkerülhetetlen tények szintjén kezelendõ. Palotás János képviselõtársam azt mondta, hogy rémkép és túlragozott megítélése szerinte mindaz, amire most a törvénytervezet irányul. Remélem, hogy a képviselõtársamnak valóban igaza lesz és belátható idõn belül majd énnekem kell elnézést kérni, ha úgy látom, hogy ez a rémkép, ez a túlragozottság közel sem azonos mindazzal, amirõl itt szó van. Drámák zajlanak le ezrek és tízezrek részérõl az elmúlt hetekben és valószínûleg a következõ hónapban mindenféleképpen és ezt a rémképet elüldözni egy törvénytervezettel vagy egy törvényelfogadással nem lehet. Nem lehet túlragozni kellõképpen képviselõtársaim azokat az állapotokat, amelyek Szabolcs-Szatmár megyében, Borsod megyében, vagy újabban Fejér megyében történnek. Én ajánlom minden képviselõtársamnak, hogy a saját környezetében nézzen körül, hallgassa meg azokat a súlyos érveket és vádakat, amelyek mindnyájunk felé elhangzanak azok részérõl, akiket ez a rémkép már hatalmába kerített és nem tudnak belõle kiszabadulni. Szeretném azt is elmondani, amit Vass István képviselõ úr említett meg, amennyiben a tisztelt Ház elfogadja ezt a törvényt, vagy elfogadja majd megfelelõ módosításokkal, akkor ennek a gyakorlati megvalósítása az érdekképviseletek, az érdekegyeztetés gyakorlati mûködése nélkül igazán nem valósítható meg. Én ezzel természetesen egyetértek. Ugyanakkor szeretném a tisztelt képviselõtársaim figyelmébe ajánlani azt, hogy ne kövessük el még egyszer azt a hibát, amit az elõzõ években vagy évtizedekben megtettek, hogy a munkavállalói érdekképviseletek létrehozásában, mûködtetésében egy Parlament vagy egy Kormány hozzá nem méltó és szerintem tõle idegen módon beavatkozott és próbálta azok helyett megoldani, illetve mûködtetni a képviseletet a saját gusztusa, a saját szájíze szerint, akiknek ugyanakkor ezt meg kell csinálni, a munkavállalóknak. Szerintem a Parlament akkor jár el helyesen, ha ebbe nem avatkozik bele és a munkavállalók saját maguk fogják kiszenvedni és megalkotni a saját érdekképviseletüket. Akkor igazán fog mûködni. Ha nem úgy fogunk beleavatkozni a Parlament szintjérõl ebbe a kérdésbe, mint ahogy sajnos tettük ezt akkor, amikor a költségvetés vitájánál megszavaztuk, teljesen hátrányos módon ezt az úgynevezett 300 forintos adómentes mértékét elfogadta a Parlament. Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek után én is ahhoz a felszólalóhoz szeretnék csatlakozni, aki azt mondta, hogy európai léptékû az a törvénytervezet, amelyrõl itt beszéltünk. Ugyanakkor nekem az a véleményem, és azt hiszem ebben nem vitatkozunk különösebben, hogy nem európai helyzet, amelyik körülmények között ezt a törvényt meg kell alkotni és a gyakorlatban is át kell ezt vezetni. Ezért én úgy hiszem, hogy magát ezt a törvénytervezetet lehetett volna kezdeni azzal, hogy a Parlament kinyilatkozza, hogy nem fogadja el tartós élethelyzetnek a munkanélküliség tényét Magyarországon és ezért alapvetõ feladatának azt tartja, hogy a tartós munkanélküliséget elkerüli és a kialakulásának elkerülését a foglalkoztatást biztosító eszközrendszerrel fogja megteremteni. Gondoskodunk egy olyan gazdaságpolitikai rendszerrõl, amelyik ennek elébe megy és a lehetõ legkisebb mértékûre szorítja le. Ezt azért is tartom nagyon fontosnak, mert ma módszeres kirablása folyik a munkavállalóknak. Ma olyan helyzetben van az országban ezen a téren, pontosan a törvény szabályozatlanságából fakadóan, hogy a munkavállalók döntõ többsége, aki ebbe a helyzetbe kerül egyszerûen reszket, nem tud mit kezdeni saját magával, a környezete sem tud értelmes tanácsot adni a számára, így a törvényi szabályozatlanság teljesen kiszolgáltatottá és kizsarolttá teszi. Ezért én úgy gondolom, hogy a Parlament amilyen gyorsan lehet, ezekkel a már benyújtott vagy még benyújtandó módosításokkal ezt a törvénytervezetet el kell, hogy fogadja. Ugyanakkor megítélésem szerint egy alapelvet mindenféleképpen támogatnia kell a Parlamentnek. Volt képviselõtársam, aki ezt már megfogalmazta, utolsó hozzászólásában Palotás képviselõtársam is, hogy tudniillik azt nem lehet elfogadni, hogy a járulékfizetéssel és annak többletkiadásával tovább terheljük a munkavállalókat, illetve a munkáltatókat. Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy a 43 + 10 0t egy 2 kal terheljük meg. Megítélésem szerint teljesen mindegy, hogy ez hogy van megosztva a törvényben, hogy másfél és fél százalék, látni és tudni kell, hogy ez végül mind a két százalékában a munkavállalóra fog lecsapódni. Nem tudja más kitermelni az adott munkahelyen ennek a terheit, csak az, aki dolgozik, akinek a munkája eredményeképpen valamilyen eredmény is létrejön. Ezért nekem az a véleményem és javaslatom is, hogy a Szolidarítási Alap 9 milliárdos elkülönítésével, amit a költségvetés kapcsán a tisztelt Ház jóváhagyott, szerintem beláthatóan elegendõ ahhoz, hogy egy fél évre kezelje ezt a problémát. Javaslom a tisztelt Háznak, hogy a módosításban, illetve a késõbb megkapott 41. és 42. §-ban szereplõ és erre módosítási javaslatot is benyújtott képviselõkhöz csatlakozzunk, amikor azt mondjuk, hogy a továbbiakról, a másfél és fél százalékos kérdésrõl a Parlament ne döntsön csak a félév tényleges ismerete után, hisz addig egyrészt tisztában lehetünk és a találgatások szintjérõl talán el lehet mozdulni egy kicsit a pontosabb megközelítés szintjéig, egyrészt a munkanélküliség nagyságát illetõen, másrészt várhatóan talán rövid idõn belül eldõl a béralku kérdése, tehát az, hogy szabad béralku rendszer mûködik vagy nem, mert ennek is függvénye lehet az, hogy a munkaadók és a munkavállalók milyen módon képesek ezt a másfél, illetve fél százalékos összefüggést kezelni. Közelebb kerülhetünk ennek az egész kérdésnek a kezelését illetõen, a területi és szakmai strukturális összefüggéseit illetõen. Én úgy hiszem, hogy ezeket a pontokat nekünk ahhoz megközelítõ pontossággal ismerni kell, hogy tudjunk felelõsséggel dönteni egy olyan további terhelést illetõen, ami - még egyszer mondanám - ugyan a megosztást illetõen munkaadókra és munkavállalókra oszlik meg, de döntõ részben mégiscsak a munkavállalók számára fog terhet jelenteni. Mindezek figyelembevételével köszönöm meg a figyelmüket, és kérem tisztelt Képviselõtársaimat, hogy a módosító javaslatokat a hozzászólásom figyelembevételével is mérlegeljék majd. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)