BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy a miénknél sokkal gazdagabb, kiegyensúlyozott viszonyokkal rendelkezõ országok némelyikében sem oldották meg tökéletesen a munkanélküliek ellátásának a kérdését. Így aztán nekünk, a mi helyzetünkben, tökéletességre törekednünk képtelenség - de minél jobb törvényt alkotni kötelesség. Megmondom õszintén, nagyon örülnék annak, ha a miniszter úr expozéjában elhangzott megfogalmazás - miszerint a törvény célja a maradéktalan gondoskodás - valamilyen formában megvalósulhatna. Én a törvényjavaslat hiányosságai közül kettõvel szeretnék foglalkozni: nevezetesen a munkanélküli segély folyósításának idõtartamával, valamint a pályakezdõk körének meghatározásával. Megvallom õszintén, nekem a törvényjavaslat által sugallt szemlélettel van a legnagyobb bajom. Ez a szemlélet azt sejteti, hogy a segély összegének mértékével, a folyósítás idõtartamának korlátozásával próbáljuk meg arra szorítani az érintetteket: ne folyamodjanak a törvény által kínált megoldáshoz, mert az tulajdonképpen nem is megoldás. Úgy gondolom, ez a szemlélet nagyon veszélyes. Szerintem tisztességes mértékû és idõtartamú segélyt kell folyósítani, de csak azok számára, akik a nagyon kemény feltételrendszer mûködtetése mellett is képtelenek, saját hibájukon kívül, bármiféle munkához jutni. Ebbe a kemény feltételrendszerbe az is beletartozhat, hogy a törvény szigorával lépjünk föl a helyzet vámszedõi - a feketén olcsó munkaerõt foglalkoztatókkal - szemben. Ezt annál is fontosabbnak tartanám, mert a törvényjavaslat legális, méltányos megoldást kínál a munkáltatónak a munkanélküli meghatározott foglalkoztatása esetére. Ezért hallottam örömmel Markó István és Gali Ákos javaslatát - illetve olvastam -, amely tulajdonképpen a külföldiek foglalkoztatására vonatkozik. Én azt hiszem, és a módosító javaslat módosításaként valószínûleg be kívánom adni, hogy ezt teljes körûen ki kellene terjeszteni. Meggyõzõdésem, hogy ha tiszta, ám markánsan körülhatárolt viszonyokat teremtünk, akkor a segély folyósításának idõtartama lényegesen meghosszabbítható. Ez a megoldás nem a munkakerülõk, hanem a teljesen kiszolgáltatottak védelmét szolgálná - mindannyiunk megelégedésére. Végezetül a pályakezdõ munkanélküliek körérõl néhány gondolatot szeretnék Önökkel megosztani. Elõrebocsátom, hogy a kérdést háromgyermekes apaként, a fiatalokkal több mint tíz éve foglalkozóként, valamint olyan emberként közelítem meg, aki soha nem felejti, hogy volt általános iskolás csibész és pályakezdõ fiatal. Örülök annak, hogy a törvényjavaslat a pályakezdõket is bevonja az érintettek körébe, bár vallom: annál nagyobb bûnt nem tudok elképzelni, ha egy pályakezdõ életét munkanélküliséggel indítjuk. Mint tudjuk azonban, a helyzet ezt is magával hozta, így aztán - ha jól értelmezem a törvény szövegét - a közép- és felsõfokú végzettségûek tekintetében gondoskodni kívánunk a szakmunkásképzõt, középiskolát, egyetemet és fõiskolát végzett, elhelyezkedni képtelen fiatalokról. Van azonban egy réteg, melynek létszáma nem elhanyagolható, de róluk vagy szándékosan, vagy véletlenül elfelejtkeztek a törvény-elõkészítõk. Azokról a nyolcadik osztályt végzett gyerekekrõl van szó, akik továbbtanulni nem tudnak. A tankötelezettség tizenhat év, így tehát az általános iskola elvégzését követõ két évig a szociálpolitika csatornáin keresztül kell róluk gondoskodni. A tizenhatodik év betöltését követõen azonban patthelyzet alakul ki. Éppen ezért, módosító javaslatom kísérletet tesz a pályakezdõk körébe bevonni ezeket a fiatalokat. Itt is azt mondom: legyenek szigorúak a feltételek. Bármilyen munka elfogadására kötelezzük õket, de aki ezek után is képtelen elhelyezkedni, kaphasson segélyt. Megvallom õszintén, ennek a gondolatnak a figyelembevételével örültem Frajna Imre felszólalásának, aki hasonlóképpen közelítette meg, és a kiosztott módosító indítványok között Hága Antónia módosító javaslatának. Tisztelt Ház! Kérem Önöket, gondolkodjanak el az általam elmondottakról! Ha mi nem fogunk valamilyen módon ezekrõl a fiatalokról gondoskodni, akkor vázolom Önök elõtt jövõjüket: Irány az utca - irány a bûnözés! És akkor két év múlva ez a Parlament azon fog tanakodni, milyen törvényt fog hozni a 2-300 kal megnövekedett ifjúsági bûnözés visszaszorítása érdekében. Azt hiszem, a baj megelõzése olcsóbb, mint annak orvoslása. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Gyér taps.)