PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselõ Társaim! A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliség ellátásáról szóló törvényjavaslat egy rendkívül összetett társadalompolitikai és közvetett hatásában a nemzetgazdaság szintjén is ható gazdaságpolitikai kérdéskört ölel fel. Az általános rendelkezések túlzott mértékben a munkanélküliek ellátásának a fogalomkörébe helyezik a fõ elveket. Összetett kérdéskörrõl lévén szó, helyesebb lenne a munkanélküliek ellátása helyett a munkanélküliség kezelését megfogalmazni, mivel a törvényjavaslatnak ez a valódi célja. A foglalkoztatást elõsegítõ támogatások direkt és indirekt elemeket és megoldási módokat fogalmaznak meg. Mindannyian ismerjük azt az általános helyzetet, amelyet az újrakezdési kölcsön eredményezett. A konstrukció nem vagy nagyon minimálisan mûködött célirányosan. Rendkívül nagy a vállalkozásra felvett, de ellentétes célra felhasznált kölcsönök aránya. A folyósított kölcsönök tõkeösszege mintegy 60 ában már biztos, hogy nem tér vissza a bankokba. Becslésem szerint ez legalább 3 milliárd forintot jelent. Ezzel a megoldással az a törvény is számol. Ezt érdemes lenne felülvizsgálni. Korunk dekonjunkturális tényezõje a magyar gazdaságban továbbra is ható monopolisztikus tényezõ, valamint a restriktív hitelpolitika egyidejû hatása közepette remél csodát a törvénytervezet az utcára kerülõ tanácstalan tömegtõl. Ugyanakkor racionalitást feltételez a magas kamatok mellett begyûjtött betétektõl, a nagy áldozatok árán felvett külföldi és belföldi hiteltöbblettel finanszírozott ilyen irányú kihelyezésektõl. Ez közvetve inflációs hatású. A törvényjavaslat és mellékletei - nagyon helyesen - azt fogalmazzák meg, hogy a munkával átmenetileg nem rendelkezõket, azaz a munkanélkülieket a vállalkozások felé kell orientálni. Ugyanakkor a törvénytervezetbõl nem tûnik ki, hogy a többségükben tõkehiánnyal küszködõ munkanélküliekbõl milyen biztosítékrendszerek nyomán válik olyan vállalkozó, aki a jelenlegi helyzetben talpon marad, következésképpen nem lesz ismét állásnélküli. Tisztelettel felkérem tehát képviselõ társaimat, hogy a módosító indítványok beterjesztésekor és elbírálásakor szenteljenek különös figyelmet annak, hogy olyan megnyugtató rendezést érhessünk el ebben a tárgykörben, amely a jelenlegi helyzet racionális elemzésén alapul, és a kibontakozást, a szociális piacgazdaság megvalósulásának a gyakorlatát biztosítja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)