MARKÓ ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan kérdésrõl nyitottunk általános vitát, amelynek a jelentõségét egy pillanatra sem feledhetjük. Ha magunkat szabad európai polgároknak véljük, félre kell tennünk indulatainkat, politikai elõítéleteinket, hogy közösen alkothassuk meg azt a törvényt, amely emberek százezreinek nekikeseredett életérzését, piacgazdaságra épülõ demokráciánk elkerülhetetlen negatívumait némiképpen oldhatja. Ha a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról rendelkezõ törvénytervezet minõségét vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy a minisztérium mindent megtett annak érdekében, hogy az elénk vitára beterjesztett anyag megfeleljen a kérdéskör magas színvonalú kezelését igénylõ elvárásainknak. Szakemberek tanulmányozták az ide vonatkozó európai és tengeren túli gyakorlatot, és a jónak ítélt, mûködõképes elemeket megpróbálták ötvözni a már elért itthoni gyakorlattal. Ennyi bevezetés után engedjék meg, hogy röviden szóljak egy általam nagyon fontosnak ítélt kérdésrõl: a Szolidaritási Alapról! Annak, hogy errõl szólok, egyrészt az az oka, hogy ezek a kötelezõ befizetések 1991. július 1-tõl pluszterhet jelentenek mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak. Ez a többlet, amely összesen 20t tesz ki, nem jelentõs, de hallva az elõzõ vélekedéseket, tudva az Érdekegyeztetõ Tanács véleményét, tudom, hogy az elvonások emelkedésének a ténye sokak számára elfogadhatatlan. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ebben az átmeneti idõben - ezen az új társadalombiztosítási rendszer felállásáig eltartó idõt értem - jelentkezõ többletteher elviselése vállalható. A Szolidaritási Alappal kapcsolatos mondandóm másik része: az Alap erkölcsi szükségszerûségére szeretném ráirányítani a figyelmet. Úgy érzem, hogy a bajba jutott embereken kötelességem segíteni. Mindig elszorul a szívem, ha látom, hogy szegény emberek, kis pénzû nyugdíjasok egy-egy alapítvány kapcsán pénztárcájukhoz nyúlnak, és kicsinyke jövedelmükbõl adakoznak az arra jobban rászorulóknak, vagy máskor a nemzeti vagy felekezeti különbségek miatt egymással szemben áthághatatlan falakat emelõ emberek minden ellenségeskedést feledve együtt adakoznak, gyakorolják az erényt, és óvják az emberi szolidaritást. Hiszem, hogy létezik egy minden ember által elfogadott, kötelezõ szolidaritás is. Ha elfogadjuk az igazságos közteherviselés elvét, ha megkérdõjelezhetetlennek tartjuk, hogy befizetett adóinkból gondoskodni kell az árvákról, a szellemi fogyatékosokról, ha mindenkor gondoskodunk gyermekeink oktatásának alapellátásáról, akkor a különbözõ okok miatt önhibájukon kívül munkanélkülivé váló emberekrõl gondoskodnunk kell, hiszen ez a "segítsd felebarátodat" elv a legszebb emberi érzés, a szeretet ikertestvére. Úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet a szociális piacgazdaság kiépítésének egyik záloga, éppen ezért a Gali Ákos képviselõtársammal egyeztetett módosító indítványaink beépítése után a tisztelt Háznak elfogadásra javaslom. Ezzel megteremtjük a sokat emlegetett szociális háló vázát, amelynek pozitív hatásait már 1991-ben érezni fogjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)