DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, amelyet elfogadásra Önök elé terjesztettünk, az egyik legsúlyosabb gazdasági és társadalmi gondunk, a munkanélküliség kezelését, illetve enyhítését kívánja szolgálni. Arról, hogy a munkanélküliség mekkora társadalmi feszültséget okoz napjaink politikai életében, és hogy mekkora társadalmi feszültséget okozhat, azt gondolom, e falak között részletesebben szólnom e kérdésrõl nem kell. Fontosnak tartom azonban kiemelni azt, hogy a munkanélküliség ma egész Kelet-Európában - és így nálunk is - egészen sajátos történelmi szituációban jelentkezik. A sajátos történelmi helyzet lényege, hogy egyfelõl a tervgazdálkodást folytató országok gazdaságának általános csõdje, másfelõl a korszerû piacgazdaságra való áttérés társadalmi-gazdasági folyamatai mintegy egymásra torlódtak, és összegezett hatásaikban viszonylag rövid idõ alatt jelentõs mértékû foglalkoztatási problémákhoz, számottevõ munkanélküliséghez vezettek. A foglalkoztatás változó feltételrendszerét a bruttó nemzeti termelés csökkenése határozza meg alapvetõen. A gazdasági teljesítmény mérséklõdése a jelentõsen csökkenõ külkereskedelmi forgalommal, zsugorodó belsõ fogyasztással, jelentõsen mérséklõdõ reálbérekkel, az életszínvonal romlásával jár. A visszaeséssel együtt jelentõs szerkezeti váltás is megindult gazdaságunkban. A szerkezeti váltás egyrészt a KGST-kapcsolatok összeomlásával és az ország külgazdasági reorientációjával összefüggésben jelentkezik. Fontos szerepet játszik azonban a belsõ fogyasztópiac számottevõ beszûkülése, a csõdtörvény elõírásainak eddigieknél következetesebb érvényesítése, valamint a külföldi mûködõtõke beáramlása és általában a privatizáció felgyorsulása is. Mindezek a folyamatok - más, fontos hatásaik mellett - alapvetõen érintik a munkaerõpiaci folyamatokat is. Összességükben a munkaerõ iránti kereslet csökkenése és így a munkanélküliség emelkedése irányába hatnak. A munkanélküliek száma 1988-ban alig haladta meg a néhány ezer fõt, majd 1989-ben mintegy 16-18 ezer fõre volt tehetõ a munkanélküliek száma. A töredék századokban mérhetõ munkanélküliség kezelése ezekben az években érthetõ módon nem okozott különösebb gondot. A munkanélküliség valójában 1990-tõl, vagyis a múlt évtõl vált tömeges jelenséggé. A regisztrált munkanélküliek száma 1990. december végére meghaladta a 82 ezer fõt. Ez a közel 1,90s munkanélküliségi ráta a mi viszonyaink között súlyos tehernek számít, noha fejlett piacgazdaságokhoz viszonyítva tulajdonképpen alacsonynak is tekinthetõ. A munkanélküliség mértéke a közeljövõben várhatóan tovább emelkedik, és 1991. végére még az optimista becslések szerint is várhatóan eléri, elérheti a 4-4,50s munkanélküliségi rátát. Tisztelt Országgyûlés! A Kormány eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel a munkanélküliség lehetõ legalacsonyabb szinten tartására törekedjen. Stagnáló és eközben alapvetõen átalakuló gazdaságban azonban elkerülhetetlen, hogy a munkavállalók egy része átmenetileg munka nélkül maradjon. A kedvezõ kibontakozást - mint nagyon sok más területen is, ebben is - a gazdaság élénkülése hozhatja. Ugyanakkor a gazdaság kibontakoztatásának egyik alapvetõ feltétele a folyamat kárvallottjairól, tehát a munkanélküliekrõl, illetõleg a róluk történõ maradéktalan gondoskodás. Ilyen értelemben tehát egy mûködõképes foglalkoztatáspolitika a gazdaság átalakításának mellõzhetetlen feltétele. A foglalkoztatáspolitika tulajdonképpen - illetõleg ennek eszközrendszere - alapvetõen két nagy csoportra osztható. Az elsõ csoportba a munkanélküliek megélhetését passzív módon biztosító ellátások, míg a második csoportba a végleges, a megnyugtató megoldást célzó, úgynevezett aktív eszközök tartoznak. Az Önök elõtt fekvõ törvénytervezetben az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, mint például a képzés támogatása, a munkanélküliek vállalkozóvá válásának elõsegítése, a részmunkaidõs foglalkoztatás támogatása azt jelzik, hogy a foglalkoztatáspolitikának nem csupán a munkanélküliek ellátásával, hanem az országos és a helyi munkaerõhelyzet javításával is feltétlenül törõdnie kell. A foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazása önmagában azonban nem nyújt elegendõ biztosítékot a munkaerõpiac változó igényeihez történõ alkalmazkodásra. Eredmény abban az esetben várható, ha a gazdaságpolitika más területeinek intézményei és eszközei is új foglalkoztatási lehetõségek létrehozását, teremtését ösztönzik. Ezek közül csak néhányat szabadjon kiemelnem. A munkaerõpiaci kereslet élénkülését eredményezi a vállalkozásélénkítés. Az Egzisztencia Alap, a Magyar Nemzeti Bank privatizációs hitele, a vállalkozásfejlesztési alapítványok a kezdeti lépéseket jelentik e területen, de a magas adóterhek, a kamatok magassága mellett még mind a mai napig sem beszélhetünk valójában teljes egészében vállalkozásbarát környezetrõl. Kedvezõen hatnak a munkahelyteremtésre ugyanakkor az adókedvezmények, mint például a gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településeken nyújtott vállalkozási nyereségadó, illetve általános forgalmi adó kedvezmények. Eddig is mûködtek és az 1991-es költségvetésben is szerepelnek továbbá olyan eszközök, külön pénzalapok, amelyek jelentõsen hozzájárulhatnak a foglalkoztatási lehetõségek bõvüléséhez. Ezek sorában legfõképpen a területfejlesztési célokra elkülönített pénzeszközöket érdemes megemlíteni. E forrás igénybevételével az elmaradott térségek fejlesztésének gyorsítása, beruházások megvalósítása, vállalkozások szaporodása és ezáltal új munkahelyek létesítése érhetõ el. A megváltozott munkaképességû dolgozók foglalkoztatását segíti a rehabilitációs alap, amely a gazdálkodó szervezetek hozzájárulásából tevõdik össze. Összegezve tehát az eddigi gondolatokat, nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy hatásos foglalkoztatáspolitika nem képzelhetõ el olyan általános gazdaságpolitika nélkül, amely a növekedést, ezen belül a foglalkoztatás bõvítését célozza. A foglalkoztatás helyzetének másik lényeges befolyásoló eleme maga az oktatási rendszer. E téren alapvetõ feladat az iskolarendszerbõl kikerülõk munkanélküliségének elkerülése. Ez a gazdaság szükségleteivel összehangolt szakképzési rendszer kialakítását igényli. És ha alaposan elolvassák a törvényt, akkor konkrét, normatíve meghatározott ez az igény a törvényben. A szakképzés jelenlegi struktúrája és tartalma, változtatása a kialakuló szociális piacgazdaság követelményeihez igazodó alapvetõ változtatásra szorul. A szakképzési rendszer megújítása folyamatban van. Tisztelt Ház! Az utóbbi években kialakult foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer fõbb fogyatékosságai - különösen az új követelmények függvényében - az alábbiakban foglalhatók össze: Elõször. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer a jelenlegi formájában alkalmatlan tömeges munkanélküliség kezelésére. Kizárólag az állami költségvetésbõl a jövõben valószínûleg lehetetlen megoldani a foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozását. Másodszor. A munkáltatók és a munkavállalók, valamint érdekképviseleti szerveik a szükségesnél jóval kisebb szerepet kapnak a különbözõ foglalkoztatáspolitikai döntésekben. S végül harmadszor. A munkaerõpiaci intézményrendszer meglehetõsen fejletlen. A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslatban, részben az elõbb említett tapasztalatok alapján, megfogalmaztuk egy aktív, többpartneres foglalkoztatáspolitika átfogó jogi kereteit, anyagi és intézményi feltételeit, valamint az eszközrendszer célszerû mûködtetési mechanizmusát. A javasolt szabályozás lényeges és új vonásai a következõk: Az állam és a munkaerõpiac közvetlen résztvevõi közötti feladatmegosztás újrafogalmazása, illetve újraértelmezése. A törvény rögzíti, hogy az állam nem a teljes foglalkoztatásért, hanem azért vállal felelõsséget, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel elõsegíti a munkát vállalni kívánók foglalkoztatását. A szerepek újrafogalmazásának fontos eleme, hogy a törvény elõírja az állam, a munkaadók és a munkavállalók együttmûködési kötelezettségét. Ez természetesen nem valamiféle adminisztratív kötelezettséget ró a felekre. Mindenekelõtt a piaci szabályok szerinti aktív együttmûködésrõl van szó, amely a munkanélküliség leküzdésére, illetve a foglalkoztatás elõsegítésére irányul. A javasolt szabályozás másik lényeges új elemét a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer mûködtetésével kapcsolatos szervezeti, intézményi megoldások képezik. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kormányzat nem egyedül, hanem a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel, valamint az önkormányzatok képviselõivel közösen kíván dönteni a különbözõ foglalkoztatáspolitikai eszközök felhasználásáról. Egy másik, figyelmet érdemlõ újdonság a szervezeti és döntési rendszer területi decentralizációja. Az is újszerû, hogy az eszközök egy része a területileg illetékes munkaügyi központok és a közvetlen munkaerõpiaci szereplõk, így munkaadók, munkavállalók közötti szerzõdéses megállapodások formájában kerül felhasználásra. A javasolt szabályozás harmadik lényeges eleme a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer megosztott finanszírozása. Eszerint a következõ idõszakban már nem az állami költségvetés lenne az egyedüli teherviselõ. Ehhez kötelezõ járulékbefizetés formájában csatlakoznának a munkaadók és a munkavállalók is. Végül, de nem utolsósorban a tervezet széles körben módosítja a foglalkoztatási eszközöket is. Az errõl szóló fejezet elsõként említi a képzés támogatását, ezzel is jelezve ezen eszközök kiemelkedõ jelentõségét. Újszerû továbbá a munkaadók és a munkavállalók együttmûködését is feltételezõ megoldás a részmunkaidõs foglalkoztatás támogatására. Végül e körben a munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatásáról szóló rendelkezéseket emelem ki. A szabályozás annak érdekében, hogy a kezdõ vállalkozó is érdekelt legyen egy sikeres üzlet beindításában, szándékoltan nem teljes gyámkodást céloz meg, hanem a vállalkozás kezdeti nehézségein kíván segíteni. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer újszerû finanszírozása az állami költségvetést a következõ években sem mentesíti a jelentõs kiadásoktól. A kötelezõ járulékfizetés rendszerében várható bevételek, azaz a munkanélküliek szolidaritási alapja túlnyomó hányadát ugyanis a törvény elõírásai szerint a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozására kell fordítani. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozására lényegében az állami költségvetésbõl származó Foglalkoztatási Alap szolgál. A várható munkanélküliség nagyvonalú kezeléséhez számításaink szerint összesen 40s munkanélküliségi járulék befizetésére lett volna eredeti elképzelésünk szerint szükség. A/a alátöréssel benyújtott kiegészítés e vonatkozásban a 41., 42. szakaszt változtatja akként, hogy ez a százalékos arány összesen 2 Ennek oka és indoka az, hogy a törvény benyújtását követõen december 31-én a költségvetési törvénykor ugye megalkotásra került a Szolidaritási Alap 9 milliárd forinttal, amely önmagában egyfajta lehetõséget nyújt a pénzügyi finanszírozásra, így az elõbb említett százalékos hozzájárulás vonatkozásában együttesen a 2került megállapításra, mégpedig 1,5 és 0,5arányában. Az Országgyûlés döntése alapján költségvetési támogatásként a foglalkoztatási eszközök finanszírozását célzó foglalkoztatási alap 12 637 milliárd forinttal, a munkanélküliek ellátására szolgáló munkanélküliek Szolidaritási Alapja pedig - mint már említettem - 9 milliárd forinttal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a munkanélkülieket ellátó rendszer mûködése a törvényben javasolt módon megindítható, továbbá, hogy a munkáltatói és a munkavállalói járulékfizetés mérsékelhetõ az elõbb ugyancsak említett 2ra, mégpedig 1991. július 1. napjától kezdõdõen. A 2áromnegyed része a munkáltatókra, vagyis 1,5, egynegyed része pedig a személyijövedelemadó- mentesen a munkavállalókra hárulna. Ez a megoldás lehetõvé tenné, hogy a munkanélküliek ellátásának korszerû, közvetlenül a munkaerõpiaci szereplõk irányítása alatt álló rendszere mûködésbe lépjen. A szükséges továbbfejlesztésre, illetve járulékfizetés, vagy az ellátások korrigálására már konkrét mûködési tapasztalatok ismeretében a munkavállalók és a munkáltatók, továbbá az önkormányzatok véleményének közvetlen megismerésével nyílna lehetõség. Megítélésünk szerint a demokratikus jogállamiság kiépítéséhez az is hozzátartozik, hogy rendelkezzünk egy korszerû, a társadalmi-gazdasági feltételrendszerrel a változásokhoz igazodó, a foglalkoztatáspolitika tartalmát, kereteit, szervezeti rendjét, finanszírozását, foglalkoztatási érdekegyeztetés fórumait összefoglaló, egységes szemléletû törvénnyel. Erre figyelemmel kérem a tisztelt Ház tagjait, a foglalkoztatás elõsegítésérõl, a munkanélküliek ellátásáról benyújtott törvénytervezetünket megvitatni, majd ennek eredményeképpen azt elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps.)

Homepage