TÓTH IMRE (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Nemzetgyûlés! Az elhangzottakhoz akarok hozzászólni, méghozzá azért, mert én nem tartozom azok közé, akik szeretnek sokszor felállni és itt beszédeket mondani. Én nem ehhez a fajtához tartozom. Ahhoz tartozom, amelyik mérlegel. Koromnál fogva ismerem a nemzet érdekeit és érzéseit, ezért minden további nélkül hangot szeretnék adni annak, ami jelenleg ebben az országban, ebben az idõben kialakul, vagy legalábbis hangot ad. Képviselõtársaim! Sajnos ezt nem lehet úgy elintézni, mint egyik-másik képviselõtársam gondolja. Igenis, nagyon feszült a hangulat. Engem is megkértek három nappal ezelõtt, hogy menjünk, és a magyar parasztság ezeréves álmának, a föld visszaszerzésének álljak az élére. Tisztelt Képviselõtársaim! Az a szó, hogy Torgyán József talán lehetõséget ad arra, hogy ilyen törvénytelenséget csináljon a parasztság, nem igaz. Éppen az ellenkezõje igaz. Amikor a rágalom folyt a Kisgazdapárt ellen jobbról és balról, mi álltuk a tüzet. Álltuk a harcot, amikor az volt, hogy minden további nélkül éhínség lesz ebben az országban, mert a Kisgazdapárt azt akarja, hogy ez az ország ne éljen tovább. Kedves Barátaim! Nem Budapesten kell lenniök a képviselõ uraknak (gyér taps), hanem menjenek a vidékre, nézzék meg, hogy a Kisgazdapárt politikája hatásos volt-e, mert ebben az országban minden talpalatnyi föld fel van szántva, be van vetve a nemzet érdekében, a nemzet kenyere végre biztosítva van. Melyik társadalmi réteg az, amelyet sok esetben képviselnek Önök, amelyik teljesítette a nemzet kötelességét? A parasztság, igen! Nem szóval: kötelességgel. Arra kérem Önöket, amikor egy ezeréves követelményt próbálnak itt, ebben a házban megszavazni, hogy gondoljanak arra, hogy elõször annak a társadalmi rétegnek próbáljanak igazságot tenni, amelyik ezer éven keresztül ezt a nemzetet fenntartotta. Erkölcsi és anyagi lehetõsége ennek a társadalmi rétegnek a vállát nyomta a munkássággal együtt. Uraim! Nem lehet könnyen elintézni. Meg kell hallania a Kormánynak is, hogy mi van a vidéken. Budapestrõl nem lehet megítélni, és én mint képviselõ felelõsségteljesen azt mondom, hogy én nem tudom hozzáadni az én akaratomat ahhoz, ha nem halljuk meg, és nem próbálunk igazságot tenni ebben a kérdésben. A többit majd, amikor a kérdés tárgyalásra kerül, el fogom mondani, de a Kormánynak felhívom a figyelmét arra, hogy nagyon feszült a helyzet. Ezt mérlegelje, és a közeljövõben úgy cselekedjék! Köszönöm a türelmüket. (Taps.)