ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Napirend elõtti felszólalásra kért lehetõséget Nagyné Maczó Ágnes képviselõtársunk. G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársak! "Háború van most a nagyvilágban." Egyes rádióriporterek, újságírók szerint elkezdõdött a játék. A gyerekek kikapcsolhatják a videofilmjeiket, és egyenesben nézhetik ezt a XX. század végi borzalmat - tanácsolják más újságírók. Játékról beszélnek akkor, amikor egy ország feszült, görcsös figyelemmel, stresszhatásokkal telítve aggódik saját jövõjéért. Olyannyira erõs ez a stresszhatás, hogy tizenegy éves iskolás gyermekek végrendeletet írtak, kikre hagyják játékbabáikat, ha ide elérne a háború. És hogy nehogy azt gondolják, azt higgyék, hogy egyszerû szónoki fogásról van szó, azt is megmondom, hogy hol történt ez az eset: Püspökladányban. Láttam idõs asszonyokat zokogni - két világháború emlékével a lelkükben -, hogy mi lesz velük megint. Hát valóban, mi lesz velük - megint? Az aggódás és a féltés késztetett arra, hogy szóljak, bár figyelmeztettek ezek az öregek: csak olyat ne mondjak, amibõl itt bajom lehet! Kelet-Magyarországon jártam a napokban, és természetesen a körzetemben. Képzeljék el, nem találkoztam senkivel, aki azt mondta volna, hogy ebben a háborúban nekünk bármi keresnivalónk lenne! És tudják, mit kérdeztek tõlem a legtöbben? Hogy hogyan merészelünk mi választóinktól elzártan olyan kérdésekrõl dönteni, amelyek az egész nemzetet érintik. Hát azért választottak meg bennünket, hogy saját választóink elõtt titkolózzunk? (Zaj.) A második világháborúban ilyen titkos, néptõl elzárt politikai döntések következtében pusztult el 200 ezer magyar katona a Donnál és sokan más hadszíntereken. Ezt a politikát nekünk folytatnunk nem lehet. Hogy is mondta Ady? "Forradalomban élt a magyar, és ránk hozták gyógyítónak a háborút, a rémet sírjukban is megátkozott gazok." Történelmi pillanat elõtt áll Magyarország: végre, elõször, hûen kinyilváníthatná, hogy mindenkivel békességben élve és minden agressziót elítélve szabad, független és semleges politikát akar folytatni. Ezt a népóhajt a legmagasabb politika szintjére kell fölemelni, még mielõtt újabb titkos tárgyalásokon vagy békeszerzõdésekben, nélkülünk, eldöntenék Magyarország sorsát - tisztelt Elnök Úr, tisztelt Házbizottság, tisztelt hatpárti egyeztetés! (Zaj.) Nem hallgathatok, annak ellenére, hogy a december 17-i felszólalásom után - mint arról hírt kaphattak a Pesti Hírlapban - az MDF-frakció etikai bizottsága vizsgálódni kezdett, ma sem tudom, milyen alapon. Mielõtt még bárki azt mondhatná, hogy frakció-belügyrõl volt szó, határozottan leszögezném, hogy a választópolgárok érdekében elmondott képviselõi beszéd miatt senki sem vizsgálgatható. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a folyosón pártállásra tekintet nélkül, nagyon sokan kifejezték felháborodásukat - de nyíltan nem szólt senki. Ebbe a szabad, parlamentáris demokráciába ez is belefér? Engem Rákóczi földjérõl küldtek ide, és ott az a mondás járja: szolgalélekkel nem lehet hazát építeni. Abban a beszédemben én a magyar államadósság eltörlését kezdeményeztem. Örömmel tapasztaltam, hogy azóta a Népszavától a Hitelig több neves személyiség adott hangot azon véleményének, hogy valóban kérni kellene a múlt rendszer adósságainak eltörlését. Parlamenten kívüli pártok is megkerestek, támogatásukat felajánlva. Ennek ellenére döbbenten olvasok olyan nyilatkozatokat, amelyekben vezetõ politikusok úgy fogalmaznak, hogy minden újszülöttet kétezer dollár adósság terhel. Ezek szerint a magyar anyák adós-rabszolgákat szülnek? Milyen jogon? Adós-rabszolga minden újszülött, mert egy elõzõ rezsim így rendelkezett rólunk? Persze, a felsõ tízezer igen könnyen megválthatja ezt az adósságát. És ha a magyar anyák adós-rabszolgákat szülnek, akkor ez itt nem Ázsia, nem feudalizmus, tisztelt Képviselõtársaim, hanem Ó-Egyiptom. Újra kinyilvánítom, hogy sem mi, sem újszülötteink nem vettünk föl semmilyen adósságot, senkitõl. De ha azok a bizonyos politikusok úgy gondolnák, hogy mások adósságait fizetnünk kellene, akkor én megkérném õket, hogy fennálló OTP-adósságaimat fizessék vissza, pusztán azon egyszerû ténynél fogva, hogy egy teremben ülünk. (Zaj.) Nem tudom, azt olvasták-e a napokban, hogy Lech Walesa kérte a lengyel adósságállomány eltörlését. Tudom, hogy a lengyeleknél más a politikai helyzet. Tudom, tisztában vagyok vele: ott többek között nem ütötték el a népet a köztársasági elnök választásának jogától, õk egy kicsit szegényebbek, kicsit bátrabbak, de itt a soha vissza nem térõ alkalom! Én eddig ebben a Parlamentben több határozott kérdést fogalmaztam meg. Az illetékesek legtöbbször úgy viselkedtek, mint Ulysses - ismertebb nevén Odüsszeusz -, mikor a szirének szigete mellett haladt el. Most újabb határozott kéréssel fordulok a miniszterelnök úrhoz és a pénzügyminiszter úrhoz: kérem, hogy záros határidõn belül tegyék le elénk azt a pontos kimutatást, amely a múlt rendszer államadósságait tartalmazza. Kitõl, mikor, milyen összegeket vettek fel, milyen célra, milyen feltételekkel, és kik írták alá ezeket a szerzõdéseket? Kinek, mennyit és mikor fizettek vissza? Pontosan mennyi adósság és mennyi kamat van még hátra? Melyek azok a kölcsönök, amelyeket már az új Kormány vett föl? Milyen feltételekkel kötöttek hitelszerzõdéseket, és milyen célra igényelték, illetve fordították ezeket az összegeket - mert ezekkel már nekünk kell elszámolnunk! És mielõtt még demagógiával vagy populista retorikával vádolnának... (zaj)... bízom benne, elmúlt az idõ, hogy bárkit azért, mert más a véleménye, meg lehet bélyegezni: "demagóg", "osztályidegen" vagy esetleg "a nép ellensége" jelzõkkel. Tisztelt Ház! A magyar történelem során hagyománnyá vált, hogy ha az egyetemes, európai magyar óhaj testet öltött, mindig akadt egy vadkan, egy vaddisznó, amelyik - természetesen véletlenül - halálra sebezte. (Zaj.) Sem háborút, sem adós-rabszolgaságot nem akar soha többé ez az ország! Hangsúlyozom, hogy történelmi pillanat elõtt állunk. Ha a Parlament ezekben a kérdésekben a nép óhajának megfelelõen cselekszik, vagyis szövetségre lép a politika a közakarattal, nem lehet annyi vaddisznó, hogy az európai demokráciák színterérõl letapossanak bennünket. Nem kellene hát félnünk, mert ezzel kínálnánk a világ számára a legtöbbet: egy békés, szabad ország, Európa gyöngyszeme lehetne, ha másért nem, hát történelmi jogon azért, mert megvédtük Európát, elõdeink megvédték Európát a tatárokkal, a törökökkel szemben, és 150 év alatt, amíg a magyarság csaknem elvérzett, Európa valójában szabadon virágozhatott. Ezért szól a harang világszerte. Ez adjon bátorítást mindannyiunknak a Himnusz születésének elõestéjén, hogy van remény! Köszönöm, hogy meghallgattak.(Taps.)