DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Tisztelt Ház! Igen Tisztelt Képviselõtársaim! Egy hete történt, hogy ugyancsak napirend elõtti felszólalásra jelentkeztem, de akkor a külpolitikai eseményekre tekintettel elálltam azoknak a belpolitikai kérdéseknek a tisztelt Ház elé tárásától, amelyektõl most már nem tudok eltekinteni, egész egyszerûen azért nem, mert azóta is jártam az országot, és én azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy tele van jajszóval az egész ország. A városi lakosság panaszkodik azért, mert a költségvetés, az adórendelet, az áremelkedések lehetetlenné teszik azt, hogy kisebb keresetû családok fennmaradjanak. Olyan szívszorító, szívszaggató leveleket kapok, mint például egy egyszerû munkásember írt nekem, amiben arra kért, hogy terjesszem a Parlament elé, hogy biztosítsa a Parlament azt, hogy családtagonként 2000 forint jusson egy magyar családra, mert nekik annyi sem jut, és nem tud a két gyerekének enni adni, mert az 1500 forintos OTP- törlesztés ilyen drámai fordulatot okoz a család életében. S ilyen és ehhez hasonló levelek tömkelegét kapom. Ha bármelyik képviselõtársam kétségbe vonná a szavamat, feljöhet hozzám a frakciószobámba, ahol legalább 15 ezer ilyen levelem van. (Zaj.) Elképesztõen sok mindaz a panasz, amely vidéken is a lakosság - elnézést kérek, lehet, hogy ez egyes képviselõtársaimnak mulatságos, de szerintem nem azért küldtek minket a választók a Parlamentbe, hogyha az õ keserveikrõl esik szó, akkor bárki is nevessen azon. Legyen szabad megmondanom, hogy tegnapelõtt például Nyíregyházán jártam, ahol a parasztság képviselõi, a volt földbirtokosok, de lényegében a vidék összes lakosa arra az álláspontra helyezkedett, hogy egész egyszerûen nem tudnak tovább várni a föld visszavételével, mert a benyújtott kárpótlási törvénytervezetet olyan mértékben szembenállónak tekintik a népi igényekkel és népi követelésekkel, amelyeket nem tudnak összeegyeztetni a saját jogos igényeikkel. Felállt például egy Molnár Györgyné nevû, õsz hajú öreg nõ, aki elmondotta azt, hogy patak vér fog folyni - hogy az õ szavait idézzem -, ha nem fogják visszaadni a földet, mert a paraszti lakosság nem tud tovább ezzel várni. Emlékeztetem az igen tisztelt Országgyûlést, hogy én több mint egy évvel ezelõtt, amikor a parlamenti választások elõtt álltunk, már felhívtam arra a figyelmet, hogy számos vidéki településen hegyezik már a karókat, le szeretnék verni azokat a régi földjeik határain, és hogy ez a népi igény feltartóztathatatlan. Elmondották Szabolcs-Szatmár megyei választóim most, amikor végigjártam a vidéket, hogy milyen mérvû a ragaszkodásuk a földhöz. Elmondotta az egyik választóm, hogy neki az az egy-két hold föld, amit a kárpótlási törvény elvenne tõle, olyan, mint az én diplomám. Neki ez jelenti a megélhetést, és ahogy nekem vagy képviselõtársaim közül sokuknak a diploma jelentette valamikor a megélhetést, ha azt az egy-két hold földet elveszik tõlük, akkor lényegében az õ diplomájukat vették el. Felállt egy parasztember, akinek valamikor szeszfõzdéje és kocsmája volt. Elmondotta, hogy borzasztóan fájt neki, illetõleg felmenõinek, amikor elvették a szeszfõzdéjét, rettenetesen fájt, amikor elvették a kocsmáját, de õ ezeket mind tudomásul veszi, de neki volt egy, egyetlenegy hold földje is, és õ naponta azóta is kijár azt az egyetlenegy hold földet megnézni. Arra kért engem, hogy mondjam el a Parlamentben, hogy õ egész életében, bármit csináltak vele vagy családjával, mindent tisztelettudóan tudomásul vett, de ha õ azt az egy hold földjét nem kapja vissza, akkor õ azért gyilkolni fog. És kért engem arra, hogy mondjam el Önöknek a Parlamentben, kérjem meg a miniszterelnök urat, kérjem meg a Kormányt, vonja vissza az 1020-as törvénytervezetet (mozgás), és terjesszen elõ ahelyett egy olyan, a reprivatizációs alapgondolatból kiinduló törvényjavaslatot, amely a földet és az egyéb visszaadható vagyont is visszaadja mindazoknak, akiknek még visszaadható; amint történt ez Csehszlovákiában, amint történt ez Romániában, amint történt ez Németországban. És ha valamilyen vagyontárgy nem adható vissza, akkor mindaz, aki már nem kaphatja vissza, majd tudomásul veszi még azt is, hogy az államnak a lehetõségei korlátozottak. De szeretnék látni az emberek azt, hogy a Kormány részérõl megvan a jószándék, hogy a népi követeléseket kielégítsék. Itt utalok arra, hogy a Demokrata Fórum választási ígéretei között szerepelt, hogy visszaadják mindazoknak a földet, akiknek lehetséges visszaadni. És legyen szabad arra utalnom tisztelt Ház, hogy a most beterjesztett kárpótlási törvénytervezetet én nem azért emlegetem most fel, mert nem tudnék várni még két hetet parlamenti vitájának megkezdésével. Egészen egyszerûen arról van szó, hogy robbanás elõtt áll a vidék. Félõ, hogy robbanás fog bekövetkezni, és akkor már nem fogunk tudni semmiféle törvénytervezetet tárgyalni. Ezt szeretném igen tisztelt képviselõtársaimmal megértetni, és higgyék el nekem, hogy akkor, amikor a beterjesztett kárpótlási törvénytervezetre azt mondom, hogy az elfogadhatatlan, még rendkívül visszafogottan fogalmazok, és ha azt mondom, hogy ez súlyosan diszkriminatív a parasztságra nézve, akkor elég, ha csak arra utalok, hogy ez a kárpótlási törvénytervezet 5 milliós felsõ határból indul ki, de ugyanakkor megjelöli az 1949. VI. 8-i idõpontot, amikor is 200 hold, vagyis 116 hektár volt a birtokolható földterület felsõ határa. Hát ha 20 aranykoronával számolom, akkor maximálisan 452 ezer forint kárpótlás juthat - aki pénzben akarja felvenni a föld ellenértékét, 1000 forintos szorzót alkalmazva, ha 750-nel szorzom, akkor még kevesebbet, míg az egyéb vagyonok, tehát a nagyüzemek tulajdonosai az 5 millió forintot minden további nélkül felvehetik. Mi ez, ha nem diszkrimináció? A legsúlyosabb diszkrimináció épp azokkal szemben, akik több mint ezer éven keresztül életben tartották ezt a nemzetet. És ha szabad nekünk arról tárgyalnunk - és itt kérem az igen tisztelt kereszténydemokrata néppártbeli barátaimat -, hogy vajon egy egyháznak visszaadható-e természetben a vagyona egy része, akkor kérdezem: csak a parasztembernek nem adható vissza a vagyona. És ezt nem fogom tudni sohasem megmagyarázni és Önök sem fogják tudni megmagyarázni. Amikor ez az idõs, elaggott, kétségbeesett parasztasszony felállt, és azt mondotta: tessék megmondani képviselõ úr, hogy mi a férjemmel és a családommal soha semmilyen törvényt nem sértettünk, mi mindig elmentünk a templomba, mi mindig becsületesek voltunk, mi soha egy csúnya szót nem használtunk a családon belül, mert azt is úgy tekintettük, hogy halálos bûn, de mi ki fogunk állni a földünkre, és megöljük azt, aki odajön. (Zaj.) Erre fel kell figyelnie a Parlamentnek, mert a nép úgy gondolkodik, hogy a bolsevizmus elvette tõle azt, amit kapott a földosztás során, vagy amihez a család hozzájutott, és úgy gondolta, hogy jön a többpárti Parlament, és visszaadja, és érthetetlen, megfoghatatlan a számára, hogy miért nem adja viszsza. És nincs idõnk várni, hogy majd módosító indítványokkal február 4-e után megpróbáljuk befolyásolni a kormányzatot. Ha nem fogja a nép tapasztalni a kormányzat részérõl, hogy a kormányzat azt mondja: beláttam, tévedtem, visszavonom ezt a törvényt, és megadom a népnek, amit kíván, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam: ennek olyan következményei lesznek, amelyeket lehet majd úgy felfogni, hogy Torgyán vagy más kisgazdapárti képviselõ bújtotta fel a lakosságot, de aki járja a vidéket, az tudja, hogy nem arról van szó, mert ha elmegy a FIDESZ-képviselõ, nekik is ezt mondják, az SZDSZ-képviselõknek ugyanezt mondják, az MSZP-képviselõk ugyanerrõl számolhatnak be, a kormánypárti képviselõk valamennyien tanúsíthatják, hogy a nép hangulata valóban ez. És akkor, ha már õsz hajú idõs asszonyok kérik arra a képviselõiket, hogy az utolsó alkalmat használják ki, és most rögtön hozzanak olyan intézkedéseket, amelyekbõl a nép egyértelmûen látja és tudja, hogy a kormányzat kívánja az õ helyzetét rendezni, akkor azt hiszem, ezt nekünk meg kell tennünk. A magam részérõl innen megkövetem a kormányzatot, hogy a Parlament elõtt, az ország nyilvánossága elõtt kellett ezt elmondanom, de kérem, hogy gondoljanak arra, hogy mit ígértünk mi valamennyien az országgyûlési képviselõi választások kapcsán, hogy kerültünk mi arra a helyre, amilyen poszton most állunk. Tisztelettel kérem a Kormányt, vonja vissza ezt a törvénytervezetet, és terjesszen be helyette a népi követeléseket kielégítõ reprivatizációs törvénytervezetet. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)