DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a szavazás elõtt még néhány olyan gondolatot elmondjak, amelyekre részben tegnap délután tettem ígéretet, hogy visszatérünk, részben pedig a felmerült bizottsági állásfoglalásokkal kapcsolatban a Kormány véleményérõl néhány szempontot szeretnék elmondani. A szóban forgó téma Iványi képviselõtársunk javaslata a lelkészek nyugdíjazásával kapcsolatban; itt a közben lefolytatott tárgyalások során nem jutottunk más eredményre, mint tegnap este, tehát most ebben a formában nem támogatjuk, azonban rövidesen kormányrendelet formájában a tényleges problémát meg fogjuk oldani és törvényerõre is emelkedhet a javaslat még ennek az évnek a folyamán. Nagyon sok problémát jelentett az a javaslat, amely a társadalombiztosítás költségvetésébõl a tömegsport támogatására tett egy indítványt. Ennek az indítványnak az alapvetõ szellemével a népjóléti miniszter egyetért, mert valóban prevenciós lépésrõl van szó. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy a jó irányban tett lépés problémákat is vet fel, hiszen nagyon sok más olyan terület van, amely az egészség megõrzése érdekében helyes lépés lenne és bizonyos értelemben a társadalombiztosítás hosszú távú anyagi érdekét szolgálná: egészséges táplálkozás támogatása, egészséges lakáskörülmények támogatása és még számos olyan dolog, amely valójában idegen a társadalombiztosítás direkt feladataitól. Ennek ellenére a javaslat egy lépést jelent abban az irányban, hogy Magyarországon ne betegségügy, hanem egészségügy legyen. Ilyen értelemben végül is a Kormány nevében igent fogok mondani, de kötelességem felhívni a tisztelt Képviselõház figyelmét arra, hogy a Társadalombiztosítási Alap kezelõje, a társadalombiztosítás fõigazgatója számára veszélyeket hordoz ez a javaslat, hiszen a bizonyos hozadék, aminek a terhérõl itt beszélünk, az egy meghatározott célra fordítódik és ezáltal lekötõdik. Bizonyos félreértéseket észleltem a tegnapi hozzászólások során az Érdekegyeztetõ Tanács és a degressziós kérdés kapcsán. A kormányzatnak egyértelmû állásfoglalása, ahogyan ez tegnap is elhangzott, hogy a jelen körülmények között, amikor a biztosítás nem az egész életutat tekinti, a degressziós lépés jogszerû, erre egyébként alkotmánybírósági vélemény is rendelkezésre áll. A kérdés most valójában az volt, hogy a beterjesztett degressziós gondolatok határpontjában nem sikerült egyetértésre jutni az Érdekegyeztetõ Tanácsban, és mi készülvén az új törvényre, úgy gondoltuk, hogy átmenetileg a jelenlegin talán nem kellene változtatni. Ugyanakkor a beterjesztett módosító javaslatok némelyike - bizonyos értelemben talán mindegyike - éppen abban az irányban tesz lépést, amely irányban az Érdekegyeztetõ Tanácsban is elmozdulást kívántak elérni a felek, nevezetesen azt, hogy a nagyon régen megállapított tízezer forintos határ kerüljön följebb. A változtatásoknak ez az egyik célja. A másik, hogy a társadalmilag el nem fogadható, kiugróan magas nyugdíjak letörésére ez a táblázat adjon segítséget. Mi tehát egy olyan javaslatot fogunk támogatni, a Solt Ottilia által benyújtottat, amely ezt a kérdést szolgálja. Nagyon nagy gondot jelentett annak a kérdésnek az elfogadása vagy el nem fogadása, hogy a fogyatékos vagy tartósan beteg gyermekeket ápoló édesanyák hosszabb nyugdíjalapot tudjanak ezen a címen szerezni. Ennek a javaslatnak a szellemében tulajdonképpen mindenki egyetért, a bizottsági munka és az elemzések során azonban derültek ki olyan problémák, amelyek miatt jelen formájában a témát nem fogadjuk el, javasoljuk az elutasítását. Nem a gondolat elutasítását jelenti ez. A fogyatékos gyermeket otthonukban nevelõ szülõk problémáját 1968 elõtt és után egyaránt meg kell oldani. Az ez évben beterjesztendõ törvényben teszünk is megoldási javaslatot erre. A külföldön tanuló diákokkal kapcsolatban szeretném jelenteni, hogy az ezen törvénnyel együtt érvénybe lépõ kormányrendelet azoknak a gyerekeknek a dolgát, akik alsó- vagy középfokon külföldön tanulnak, a javaslat szellemében rendezi. A felsõfokúakra azonban csak a külföldiek esetén a kiterjesztés nem látszik indokoltnak, ráadásul vegyük figyelembe, hogy a felsõfokú oktatásban adott ösztöndíj összege lényegesen magasabb, mint a családi pótlék. További támogatás ezen a téren az ország jelenlegi helyzetében nem látszik megengedhetõnek. Jelentõs problémaként jelent meg számunkra az a javaslatsorozat, részint Balogh Gábor, részint Solt Ottilia képviselõtársunk és más SZDSZ-es képviselõtársaink javaslatában, amely az Alap szétválasztására tesz kísérletet, javaslatot. Ezeknek a szellemével egyetértünk, de az a vélemény alakult ki, hogy most az Alap mechanikus szétválasztása nem hozná meg ezt a funkcionális hasznot, amely hosszú távon mindenképpen elérendõ. Elfogadjuk azokat a határozatokat, amelyek ezt a hosszú távot nem is teszik olyan rendkívül hosszú távvá. Egyébként is elsõsorban talán a családi pótléknál találkoztunk olyan törvényjavaslatokkal, amelyeknek ugyanúgy, mint az elõzõekkel, a szellemével egyet tudunk érteni, a konkrét megnyilvánulási formái azonban, néha a benyújtott szöveg végül is rosszabb helyzetet eredményezett volna az alacsonyabb szintû jogszabályok figyelembevétele kapcsán, mint ami a javaslattevõnek is valószínûleg a szándéka volt. Ezért lesz néhány olyan javaslat, amely elsõ hallásra egyértelmûen támogatandónak tûnik, de itt és most mégis a Kormány részérõl arra kérem a tisztelt Házat, hogy a javaslatokat ne fogadja el. Ennek az lesz a magyarázata, hogy a jelenleg érvényes alacsonyabb szintû jogszabályoknak csak egy kis részét emelné törvényszintre, és ezáltal a mûködésben zavarokat okozna. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)