DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy ez után a fárasztó nap után nem volna helyes valami nagyon részletes válaszadást vagy vitazárást tartani, de mégis néhány gondolatot legyen szabad elmondani ennek a tulajdonképpen kétnapos vitának a végeztével. Engedjék meg, hogy ne a felszólalások sorrendjében próbáljak reagálni, hiszen ez egy mérhetetlen hosszúságú dolog lenne, hanem csak kiemelt pontokkal foglalkozzam. Az önkormányzatok kérdése az egyik terület, amelyrõl oly sok szó esett, és oly sok oldalról jelent meg, részben idõközben én is reagáltam erre. Most csak annyit hadd mondjak el, hogy a Népjóléti Minisztériumban elkészült egy ezzel kapcsolatos tervezet, amelyet az itt valamely kedves képviselõtársam által javasolt módon elsõ fórumként az Érdekegyeztetõ Tanácshoz juttattunk el, ott érleljük tovább, és azután jut el majd a Kormányhoz, illetve a bizottságokhoz, végül a Parlamenthez. Legyen szabad reagálnom arra a gondolatkörre, amely a gyermekek szülésével kapcsolatos évekre vonatkozik. Itt többen fölvetették, hogy ez egy pozitív gondolat, és azután ehhez hozzákapcsolták a vitában a gyesnek és a gyednek a kérdését, és valamiképpen a bölcsõdék ellátása is ide keveredett. Legyen szabad kihasználnom most ezt az alkalmat arra, hogy a tisztelt Háznak is felhívjam a figyelmét: igaz, hogy a bölcsõdék ellátására a költségvetés külön normatívát nem állapított meg, de benne van az önkormányzatokra vonatkozó törvénykezésben az a kötelesség, hogy a helyhatóságok a dolgozó, tehát munkában álló szülõk gyermekeinek napközi eltartásáról, felügyeletérõl gondoskodni kötelesek. Ez tehát egy olyan pont, amely nem ad életkor szerinti specifikációt, tehát óvodára és bölcsõdére egyaránt vonatkozik. A most tárgyalt kérdésekkel ez csak indirekte kapcsolódik össze, de ha a bölcsõde-kérdés fölmerült, nagyon fontosnak tartom, hogy ez mindannyiunkban és a lakosságban is tudatosodjék. Nagyon sok szó esett a degresszió kérdésérõl és arról is, hogy ez a mi mostani nyugdíjellátásunk - hogy ne nevezzem biztosításnak - nem teljesen biztosítási rendszerû. Ez igaz. De ne felejtsük el, hogyha a nyugdíjrendszer úgy mûködik, hogy az utolsó legjobb három évet vesszük ki az ötéves záróperiódusból, akkor valójában privilegizált helyzetet adunk ezeknek az éveknek. Ha ezt degresszíven számítja be a nyugdíjrendszer, akkor nem csal, nem elvon jogokat, hanem valamiképpen lépéseket tesz arra, hogy az egész életútra vonatkoztasson. Ez nem jó megoldás, ezen változtatni kell, de ne feledjük el, hogy a változtatás iránya a záró nyugdíjösszeghez képest csökkentéssel fog járni, mint ahogy jár is a világ majd minden országában. Egyetértek azzal a felvetéssel, ami szintén több oldalról jött elõ, hogy nyugdíjmaximumot kell bevezetni. Ez azonban természetesen nem járhat járulékplafon nélkül. Az idei év költségvetésében a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság úgy érezte, számításai szerint nem lehet elvonatkoztatni ettõl a bevételtõl, egy új rendszerben viszont úgy fogjuk fölépíteni a nyugdíjakat, hogy erre már tekintettel tudjunk lenni. Így tehát azt remélem, hogy 1991 az utolsó év, ahol nem lesz járulékplafon, és nem lesz nyugdíjplafon. Kétségtelen tény, hogy a bizottsági viták során új elemként jelent meg az elõkészített kétlépcsõs nyugdíjemelésnek egylépcsõssé alakítása. Jelezni szeretném, hogy a kétlépcsõs emelésben az elõzetes tárgyalások során mind az Érdekegyeztetõ Tanács, mind külön a nyugdíjas szervezetek egyetértettek az elõterjesztéssel. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság tudta vállalni számításai szerint az egy lépcsõt, akkor ez a célszerû megoldás a vitában elhangzott érvek alapján, és a Kormány nevében ezt a holnapi nap folyamán támogatni tudom. Az infláció mértékének, illetve a bérkiáramlás mértékének a tekintetbe vételére Soós Károly Attilától hallottunk szakszerû kifejezéseket, ezekhez én tulajdonképpen csatlakozni szeretnék, de arra hívom fel a figyelmet, még hogyha egy kicsit ködösen is fogalmaztuk meg az inflációt, az mindig nagyobb, mint a bérek, sajnálatos módon. Következésképpen, ha ehhez akarjuk kötni, akkor pótlólagos forrásokról kell gondoskodni új adók formájában, vagy amíg nincsenek az alapok elválasztva, az egészségügy rovására támogatni a nyugdíjakat. Ez nyilvánvalóan lehetetlen állapotra vezet, ezen az úton nem lehet járni. Szeretném jelezni azt, hogy a politikai okból börtönviselt polgártársaink számára már van kidolgozott megoldás, ennek a továbbfejlesztésére adott esetben gondolni kell, de az ötéves szünetet már jogvesztõ hatályától megfosztottuk, és a Kárpótlási Hivatalon keresztül érvényesíthetõk azok a jogok, amelyeket eddig biztosítani lehetett. Vita alakult ki a bizottságban a lelkészek jogállásával kapcsolatban. Itt még további konzultációk szükségesek. De amennyiben végül is a Kormány elutasítóan fog holnap a szavazásnál véleményt formálni, ez nem az elvre és a szükségességre vonatkozik, hanem annak a pillanatnyi jogi megfogalmazására. S két megoldás is felmerült, hogy rendezzük a kérdést. Az egyik egy gyors megoldás, mert a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság rendeletmódosítást készít elõ a kérdésben, ami aktuálisan megoldhatja a problémát; a továbbiakban pedig, hogy törvényi szinten rögzítõdjék a kérdés, abban, amiben kötelezettséget vállal a Kormány - hogy az idei év folyamán beterjeszti a törvényeket -, ott szintén törvényi megoldás is születhet. Nagyon egyetértek azokkal a meglátásokkal, amelyek hatékony egészségügyet és az egészségügyben racionális pénzfelhasználást kívánnak. Ezen természetesen elsõdlegesen a finanszírozási rendszer - mármint a teljesítményarányos finanszírozás - segíthet. Ezzel kapcsolatban hadd jelentsem a tisztelt Háznak, hogy alapellátásra vonatkozó finanszírozási modell már mûködik, kórházi ellátásra vonatkozó modellek a közeljövõben belépnek, tehát mire törvénykezni fogunk, illetve mire 1992 megindul, megalapozott lépéseket lesz módunkban tenni. Felmerült egy képviselõi hozzászólásban, hogy az öregekrõl való gondoskodás intézményeiben jelentõs lyukak vannak. Kétségtelen, hogy itt nem állunk nagyon jól. De hadd hívjam fel a Háznak a figyelmét arra, hogy nemrégiben szavaztunk meg úgynevezett inaktív lakosságra vonatkozó normatívát, háromezer forintot. Ez olyan elem, ami ebben a formájában eddig nem jelent meg, más formában és kisebb összegben szerepelt; tehát nem vagyunk azért annyira vakok a probléma iránt - és nem voltunk a költségvetés során sem -, mint ahogy ezt néha nézzük. Nagy örömömre szolgálnak azok a javaslatok, amelyek számítógépekkel kívánják ellátni az egészségügyet, és azon belül a társadalombiztosítást és a gyógyszerek ellenõrzését. De jelentem, hogy ez a folyamat már megindult, már gépek beszerzése is bekövetkezett, illetve folyamatban van. Erre a célra keretek is állnak rendelkezésre, amely keretek az idei év várható felhasználási igényeit kitöltik. Egy rohamosan csökkenõ pénz esetén az elõre való fel nem használási beszerzést kidobott pénznek érzem. Csak olyan mértékben szabad a gépeket beszerezni, ahogy azok munkába állításához szellemi kapacitás és ember egyáltalán rendelkezésre áll. Egészen biztos azonban, hogy számítógépekkel erkölcsöt pótolni nem lehet. Márpedig a gyógyszerfeliratás és gyógyszerfelírás nemcsak szakmai kérdés, hanem erkölcsi kérdés is. Az a beteg, aki gyengéd, de olykor nem is gyengéd erõszakot alkalmazva, szinte a számára kiszolgáltatott orvoson erõt véve íratja fel mindenáron a számára szükségesnek vélt konzerválószert a befõzéshez, az nem erkölcsösen cselekszik. S természetesen nem erkölcsös az az orvos, aki ennek eleget tesz, de kollégáim beszámolnak arról, hogy bizony nagyon sokszor kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat. Ezen a téren jogszabályi változtatások is szükségesek, mint ahogy jogszabályi változtatások is kellenek ahhoz, hogy a gyógyszerek felírásának a fegyelme nõjön. De tisztelettel azt is meg kell mondanom, hogy erkölcsöt jogszabályban sem lehet pótolni. Ezen a téren tehát minden irányú támadást kell - hogy így mondjam - a tisztesség irányában, annak elérése érdekében folytatnunk, és akkor lesz remény arra, hogy az ellenõrzés mûszaki szigorítása, jogszabályi szigorítása és társadalmi kontrollja végül eredményt érjen el. Tisztelt Ház! Ezek voltak talán a legfontosabb pontok, amelyeket egy záróbeszédben ki akartam emelni, és kérem, hogy holnap a megfelelõ módosítványokkal együtt a beterjesztett törvényjavaslatokat megszavazni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)