DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! A társadalombiztosítási költségvetéshez kapcsolódóan néhány, talán újszerû gondolattal szeretném megismertetni önöket. Önök nagyon jól tudják, s ha máshonnan nem, akkor az eddigi felszólalókból, jelesen talán leginkább Grezsa képviselõtársam elmondásából, hogy milyen beteg ez a magyar társadalom. Õ számadatokkal támasztotta ezt alá, és érzékeltette, hogy akár nemzetközi összehasonlításban, akár a saját korábbi állapotunkhoz képest milyen nagyon rossz az egészségi állapotunk. Ezt tehát nem kell, hogy tovább bizonygassam. De nemcsak a magyar társadalom beteg, hanem az eddigiekbõl kitetszõen elég beteg itt a magyar egészségügy is; a magyar egészségügy, amelyet nevezhetnénk talán betegségügynek is, és szeretném - és ez benne az újszerû talán -, hogy betegségügybõl tényleg egy kicsit egészségüggyé is tegyem. Erre utal az összesített bizottsági jelentésben 23-as számon található módosító javaslatom. Módosító javaslatomnak az a lényege, hogy a befektetések hozama tartalékból csoportosítsunk át betegségmegelõzési célra 450 millió forintot, és ezt az ott szereplõ 150 millióval együtt 600 millióra emelve, azonban ezen belül a 450 millió forintot elkülönített alapként kezeljük, és ezt az összeget ifjúsági és szabadidõsport-célokra lehessen felhasználni. Ezt az alapot egy kuratórium kezeli. Ehhez az alaphoz egyébként más biztosító intézetek is társulhatnak és csatlakozhatnak majd. A 450 millió forint így, elsõ hallásra talán nagyon soknak tûnik Önöknek. Örömömre szolgál azonban, hogy sikerült megértetnem, elfogadtatnom, és mind a népjóléti, egészségügyi, családvédelmi bizottság, mind a költségvetési bizottság támogatta javaslatomat, és a népjóléti államtitkár úr is támogatta javaslatomat. meg kell mondanom, hogy ez az összeg az egész társadalombiztosítási költségvetés egy ezrelékét képviseli mindössze. Ezen belül az Egészségügyi Alapra, amely annak 20%-a tulajdonképpen, az Egészségügyi Alapra vetítve ez fél százalékot jelent. Ez lenne tehát az, ami kifejezetten a megelõzést, egészségfenntartást, egészségkonzerválást szolgálja. Feltehetik Önök a kérdést, hogy hogy illik ez ide. Kérem, több soron is. Elõször is, mert a megelõzés a társadalombiztosításnak felvállalt feladata, tehát a gyógyító-megelõzõ szolgáltatást kell, hogy végezze. Ez az egyik. A másik: mint biztosítóhoz úgy illik, hogy ez kifejezetten kockázatcsökkentõ tényezõ, hogyha fiataljaink - akiknek az egészségi állapota nagyon rossz, akiknek az életkilátásai nagyon rosszak, és akiknek sportolási lehetõségük igen-igen sovány - ezáltal valamennyire jobb lehetõségek közé kerülnek. Szeretném nyomatékosan érzékeltetni és kijelenteni, hogy ez az összeg semmiképpen nem szolgálhat versenysport célokat, tehát kifejezetten csak ifjúsági és szabadidõ sportot. Tehát például ha van egy falusi önkormányzat, amely önmagában nem tud erre megfelelõ alapot létesíteni, de valamennyit le tud tenni, akkor megpályázhat ebbõl az összegbõl, és így tud egy olyan létesítményt létrehozni, fenntartani és finanszírozni, ahol mind a fiatalok, mind pedig a szabadidejüket hasznosan eltölteni szándékozó felnõttek is sportolhatnak. Így mûködne tehát ez, és messze nem kizárólag csak a szomatikus, tehát a testi egészség céljait szolgálja ez, hanem az a fiatal, akinek sportolási lehetõséget nyújtunk, az nem fog alkoholizálni, nem fog drogozni, nem fog galerikbe menni, tehát kifejezetten védõ hatása van a sportnak, ezt számtalan szociológiai és egyéb szakvizsgálat bizonyítja. Szeretném még elmondani - ezt is tudományos tények támasztják alá -, hogy egy társadalom, egy populáció egészségi állapotát döntõen három tényezõ befolyásolja. Egyik a gazdasági-társadalmi-szociális környezet. A másik az egészségügy adott színvonala az adott társadalomban és az általa nyújtott szolgáltatások. A harmadik pedig az emberek tudatos egészségvédõ magatartása, egészségügyi kultúrája. Talán meglepõ, amit most mondok, de az elsõ kettõ együtt, tehát a gazdasági-társadalmi-szociális környezet és az egészségügy adott színvonala és szolgáltatása csak 30%-át, legfeljebb 30%-át tudja garantálni a populáció egészségügyi színvonalának, 70%-ot pedig a tudatos egészségvédõ, egészségmegõrzõ magatartás, az egészségkultúra, amelynek mi nagyon nagy híjával vagyunk, és aminek nagyon döntõ összetevõje a mozgás, a sport, ami nálunk sajnos hiánycikk, mert mozgáshiány-betegségben szenvedünk nemcsak mi képviselõk, hanem az ország lakossága is. Tudom és nem akarok szereptévesztésbe esni: a direkt egészségnevelés nem itt és nem most a mi feladatunk, de szükséges, hogy ismerjük ezeket az összefüggéseket akkor, amikor dönteni fogunk, és remélem, hogy a döntés pozitív lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)