DR. SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslat általános vitájában tegnap az egészségügy mûködésének a finanszírozásával foglalkoztam. Most közelebbrõl szeretnék megcélozni egy nagyon fontos kérdést, amely kérdés az idõskorúakkal foglalkozik, a beteg, idõskorú emberekkel. Az 1426-os számon módosított indítványom nagyjából arról szól, hogy a tartósan befektetett pénzügyi eszközök nettó hozamából a fekvõbeteg- gyógyintézetek aktív ágyaiból geriátriai célra történõ felhasználásához meghatározott mértékû támogatás fordíttassék. Az idõskorúak kórházi ellátásával kapcsolatos felelõsségérzet kötelez arra, hogy a tisztelt Ház megértését szerezzem meg ez ügyben. Mirõl is van közelebbrõl szó? Az orvosok szakmai arisztokráciából, az elefántcsonttorony-effektus okán nem szívesen kezelnek vagy ápolnak idõs, krónikus beteget a kórházi osztályokon, hacsak nem paraszolvenciáért. Ezt feloldandó, finanszírozni szükséges az inaktív, az idõskorúak ellátását szolgáló ágyak számának növelését, amely egyébként is indokolt, hiszen több a drágán mûködtetett aktív ágyak száma a szükségesnél. Az egészségügyi kormányzat célja, hogy ezeket az inaktív vagy krónikuságyak számát gyarapítsa valamelyest az aktívan mûködõ ágyak hátrányára. A pénzügyi ösztönzés csak 1991-re szólna, ezért kapcsoltam a módosítást a társadalombiztosítás költségvetésében szereplõ tartósan befektetett pénzügyi eszközök nettó hozamához. Az igénybe vevõ, az állami, az önkormányzati, szociális támogatáshoz kapcsolódna a társadalombiztosítás financiális támogatása, mely ösztönözné a kórházakat a krónikus idõskorú betegek ellátását szolgáló kevésbé költséges ágystruktúra kialakítására. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)