KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A részletes vitában a tegnapi napon elõterjesztett módosító indítványaim közül kettõrõl szeretnék ismételten szólni, részben a ma délelõtt lezajlott bizottsági viták tanulságai alapján is. Az egyik a nyugdíj kiszámítása alapjául szolgáló táblának a sorsa, amelyrõl a tegnapi nap folyamán elõbb én beszéltem, majd a késõbbiekben Solt Ottilia képviselõtársam kommentálta az általuk benyújtott tervezetet. Felszólalásomban már tegnap is utaltam arra, hogy a miniszter úr expozéjában elmondott érv számomra rendkívül megfontolásraméltó volt. Tudniillik, miniszter úr elmondta, hogy a Kormány eredeti, benyújtott javaslatához képest azért tekintett el ennek a táblának a módosításától, mert az Érdekegyeztetõ Tanáccsal nem sikerült megegyezni, és sem a munkavállalók, sem a munkaadók érdekképviseleti szervei nem tudták hozzájárulásukat adni a Kormány által elõterjesztett változathoz. Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ez a változat, amelyet írásban megkaptak, amelyet a szociális és egészségügyi bizottság, és információim szerint az alkotmányügyi bizottság is támogatott, gyakorlatilag egyetlen sáv kivételével, a korábban a Kormány által beterjesztett változattal azonos. Az a változat, amelyet a szabad demokrata képviselõtársaim terjesztettek elõ, az eredeti, Kormány által elõterjesztett javaslattól abban tér el, hogy a 10 és 12 ezer forint közötti keresetek 90 %- os beszámítási lehetõséget kihagyja, és 14 ezer forintnál indul 80%-os beszámítási lehetõséggel, és jut el egészen addig, hogy a havi 80 ezer forint fölötti jövedelmeknek csak az 5%-a számíthat a nyugdíjba. Úgy gondolom, az a kormányzati tábla, amelyik rendkívül erõs ellenállást keltett az érdekképviseleti szervek részérõl az Érdekegyeztetõ Tanácsban, mindenképpen további vitatásra szorul, és semmiképpen nem tartanám célszerûnek, hogyha az ÉT álláspontja ellenében ezt a - gyakorlatilag az eredeti kormányjavaslattal megegyezõ - táblázatot úgy fogadná el a Parlament, hogy az érdekképviseleti szervezeteknek véleménynyilvánítási lehetõségük nincs. Szeretném még hozzátenni, hogy azzal az indoklással, amely szerint a középjövedelmûek nagyobb védelemre szorulnak a nyugdíj megállapítása során, a szocialista frakció egyetért, és én a magam részérõl is messzemenõen támogatom. Legfeljebb ott van közöttünk nézetkülönbség, hogy ki tekinthetõ ma középjövedelmûnek. Én úgy gondolom, hogy mivel a benyújtott javaslat 12 ezer forint havi jövedelem fölött mindenki számára hátrányt jelent, tehát akinek ma a jövedelme a havi 12 ezer forintot meghaladja, az az újonnan beterjesztett tábla alapján feltétlenül alacsonyabb nyugdíjat fog kapni, mint amit a ma hatályos táblázat alapján kapna, ez a havi jövedelemösszeg olyan alacsony, hogy semmiképpen nem szolgálja a középjövedelmûek védelmét, éppen ellenkezõleg: az õ kárukra hat. Az a javaslat, amit tegnap beterjesztettünk, gyakorlatilag nem ajánlott mást, mint a jelenleg hatályos táblázat valorizálását, nem a tábla érvényessége óta bekövetkezett infláció mértékében, ehhez csak közelíteni kíván. Úgy gondolom, senki nem vitatja - a szocialista frakció sem -, hogy a nyugdíjrendszer áttekintése során indokolt megvizsgálni, hogy a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás milyen magas jövedelmeket tud befogadni, és meddig tudja a nyugdíjjal követni egy jövedelem emelkedését. Ez azonban már konstrukciós probléma. Azt hiszem, nem lehet eleget hivatkozni rá, hogy azok a bizonyos, kiemelkedõen magas nyugdíjak, amelyeket ma 20 ezer forint fölötti összegben szoktunk megjelölni, a nyugdíjasoknak kevesebb mint egy százalékát érintik+ egytized százalékát - elnézést kérek a nyelvbotlásért, tehát gyakorlatilag minden ezredik nyugdíjas az, aki 20 ezer forintnál magasabb nyugdíjat élvezhet. Azt gondolom, hogy a kiemelkedõen magas nyugdíjak újratermelõdése ma nem élõ veszély, viszont a nyugdíjak reálértékének csökkentése komoly társadalmi felelõsséget hordoz. Éppen ezért, visszautalva miniszter úr tegnapi expozéjára, én a magam részérõl úgy ítélem meg, hogy ha a Kormány fenntartja azt az álláspontot, hogy az érdekképviseleti szervezetek nélkül ebben a kérdésben nem kíván dönteni, akkor tegnapi javaslatunkat visszavonjuk. Végül egy másik javaslatunkkal kapcsolatban engedjenek meg néhány mondatot. A résznyugdíjra jogosultak munkajogi védelmét ajánlottuk a tisztelt Ház figyelmébe. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy tisztában vagyunk a gazdasági helyzet változásából eredõ új, sajátos jellemzõkkel. Tudjuk azt, hogy a privatizációs folyamat a munkavállalók széles tömegeinek helyzetében okoz majd változást. Mi nem a privatizációt kívánjuk gátolni egy ilyen, a munkavállalók védelmét szolgáló javaslattal. Én kérem képviselõtársaim egyetértését abban, hogy - éppen azért, mert a gazdaság szerkezetet vált, éppen azért, mert korábban állami tulajdonban lévõ gazdasági szervezetek kerülnek át magánkézbe, éppen azért, mert a munkavállalók nagy tömegei kell, hogy életformát, munkakört, szakképzettséget váltsanak - indokolt, hogy fokozottan figyeljünk a nõi munkavállalók és - engedjék meg ezt az elfogultságot - a nem fiatal nõi munkavállalók biztonságára. A jelenleg is hatályos Munka Törvénykönyvében van olyan felmondási korlátozás, amelyik az 50. életévüket meghaladott nõket, illetve az 55. életévüket túllépõ férfiakat védi a váratlan, hirtelen munkaviszony-megszüntetéssel szemben. Én úgy gondolom, hogy ugyanezt a védelmet megérdemlik azok is, akik 55., illetve 60. életévüket elérve csak résznyugdíjra szereztek jogosultságot. Ha akarnak, ha tudnak dolgozni, tegyük nekik lehetõvé, hogy a teljes nyugdíjra is jogosultságot szerezzenek. Köszönöm a figyelmüket.