DR. SZELECZKY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Iskolás gyermek korunkban gyakran kellett szüleink adatait bediktálnunk és ilyenkor elhangzott a válasz némelyikünknél: édesapám foglalkozása ez meg ez, édesanyám nem dolgozik. A figyelmesebb pedagógus vette ilyenkor a fáradságot és kijavított: fiam, a te édesanyád foglalkozása háztartásbeli és mint ilyen, ugyancsak sokat dolgozik érted és családodért. Azokban az években voltam kisiskolás, amikor a Nõk Lapja címoldalán a traktor kormánya mögül öntudatos nõk mosolyogtak felénk bizonyítva a nõi egyenjogúságot, mint a szocializmus egyik elért vívmányát. És ha késõbb gyõzött is annyira a józan ész, hogy nem ültettek már nõket a traktorokra, a nõi egyenjogúság eltorzult értelmezése annyira beléivódott nemzedékem gondolkodásmódjába, hogy ma is hajlamosak vagyunk a gyermekét nevelõ, a család mindennapi életét ellátó, az otthont megteremtõ édesanya foglalkozására irányuló kérdésre meggondolatlanul rávágni: nem dolgozik. Sajnos éppen a nõk között volt a romboló ideológia máig is eredményes, hiszen sokan közülük e probléma felvetésekor a nõi egyenjogúságuk elleni támadásra gyanakodnak. Az elmúlt két évtizedben többször feléledt a vita a nõi jogok értelmezésérõl, s ha a sajtóvitákban nem is vonták közvetlenül kétségbe, hogy a gyermeknevelés társadalmilag hasznos munkának tekintendõ, arról már megoszlottak a vélemények, hogy jogosult lehet-e a családanya fõhivatású anyaként nevelni gyermekét, s ami ezzel természetesen együtt járna, fõhivatása után a társadalomtól - ez esetben mint munkáltatótól - fizetésre igényt tartani. Nincs itt most rá idõ és alkalom, hogy az érveket és ellenérveket akár vázlatosan is felelevenítsem, elég talán, ha csak Fekete Gyula tisztelt képviselõtársam édesapjának évtizedeken át tartó küzdelmére utalok, aki fáradhatatlanul harcolt a családanya és általában a család társadalmat fenntartó, nemzetet megõrzõ szerepének elismeréséért. Vallva természetesen azt, hogy minden nõnek joga van arra, hogy a biológiai tényezõk adta lehetõségek között minden megkülönböztetés nélkül választhasson magának hivatást, foglalkozást. A nõi jogokat csak akkor érzem kiteljesedettnek és valóban megvalósultnak, ha megvan a nõk lehetõsége arra is, hogy szabadon választhassák legszebb hivatásukat, a családanya szerepét, és nem kényszerítik õket gazdasági okok arra, hogy hideg hajnali órákban, gyermekeiket álmukból felverve bölcsõdébe vigyék, majd a napi munkából megtérve kimerülten lássák el családjukat. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha választott hivatásukat, a családanyaságot, a társadalom közvetlenül vagy közvetve honorálja. Ettõl az ideális állapottól azonban sajnos jelenleg távol vagyunk, és a jelen gazdasági állapotban csak mint kívánatos célról beszélhetünk, ugyanakkor támogatnunk kell minden reális lépést, amely ebbe az irányba mutat. Ezzel a szándékkal nyújthatta be Balogh Gábor kereszténydemokrata képviselõtársam az 1390-es számú indítványát, amelyben javasolja a gyermekgondozási díj három évre történõ kiterjesztését. Mint indokában hivatkozik is rá, a felcseperedõ gyermek elsõ évei a legkiritikusabbak, akkor van a legnagyobb szüksége az anya állandó jelenlétére, akkor formálódnak meg a jövendõ felnõttet meghatározó pszichikai vonások. Szívem szerint azt javasolnám, hogy minden gyermeket szülõ édesanyát illessen meg legalább ez a páréves gondozási díj, függetlenül attól, hogy munkaviszonyban van-e vagy sem, s valójában indokolatlan, hogy a díjazását a keresete határozza meg, hiszen az édesanya ugyanazt a munkát látja el, függetlenül attól, hogy elõzõleg munkahelyén mekkora fizetést vett fel. Jól tudom azonban, hogy a mai viszonyok között ez megvalósíthatatlan. Balogh Gábor javaslatának elfogadása azonban - mint tegnap említette - 2 usque 4 milliárddal terhelné csak az alap adott keretét. Ha figyelembe vesszük a kisgyermekével gyakran otthon maradni kényszerülõ édesanyáknak kifizetett táppénzt, a bölcsõdei helyek felszabaduló finanszírozási összegeit, ez a kiadási tétel valószínûleg még csökkenthetõ is. Ezért arra kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy Balogh Gábor javaslatának elfogadásával segítsük elõ egy épebb, egészségesebb új nemzedék felnövekedését. (Taps.)