DR. SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most hallottuk, hogy a miniszterelnök úr a magyar orvoscsoprt gyógyító-megelõzõ munkára megérkezésérõl számolt be. Itt nekem most a magyar egészségügy gyógyító- megelõzõ szolgálatának, háttérországnak az ellátásáról kell, annak a finanszírozásáról kell az általános vitában beszélnem. Még mielõtt ezt megtenném, fel kell idéznem Csehák képviselõtársam egy évvel korábbi, miniszteri székébõl tett kijelentését, miszerint a magyar egészségügyet az egészségügyi dolgozók lelkiismerete és az orvosok paraszolvenciája tartja össze. Azt kell mondanom, hogy azóta nem történt változás a magyar egészségügyben, és a magyar egészségügyet valóban az ott dolgozók lelkiismerete és valóban a paraszolvencia tartja össze. Ahhoz, hogy ezen valamilyen változás jöjjön létre, többé-kevésbé, de inkább többé, mint kevésbé az egészségügy finanszírozásán kell változtatni. Nagyon jól tudják, hogy az egészségügy finanszírozása az elõzõ Kormány javaslatára, a Parlament döntésének megfelelõen került a társadalombiztosításhoz, az úgynevezett forráscsere kapcsán. A gyógyító- megelõzõ ellátás társadalombiztosítási finanszírozása a feszültségek és problémák ellenére is érzékelhetõ eredményeket hozott 1990-ben. Az eredmények a következõkben foglalhatók össze: A tanácsi finanszírozási rendszerváltásból adódó gondok és jelentõs pénzügyi feszültségek mellett is sikerült megvalósítani a zökkenõmentes áttérést, az intézményhálózat stabil pénzellátását. A társadalombiztosítás-finanszírozási rendszer valamennyi indokolt fejlesztés mûködési feltételeit biztosítani tudta, még annak ellenére is, hogy azok jóval meghaladták a tervezettet. A költségvetési lehetõségektõl függetlenül meg lehetett oldani az áremelkedések hatásának részleges ellentételezését, és adott a lehetõség a már megkezdett egészségügyi bérpolitikai intézkedéssorozat befejezésére is. A társadalombiztosítás támogatást tudott nyújtani az ágazat szakmai mûszerprogramjaihoz és egyes kiemelt területek gép-mûszer-beszerzéseihez. A rendszer mûködésének problémái részben az elõkészítés hiányosságaiból adódnak, de még inkább abból, hogy a politikai rendszerváltozást követõen az egészségügyben még nem történt meg a rendszerváltás. Az egészségügy végleges rendszerváltása csak az állampolgári jogon történõ szabad orvos- és intézményválasztás deklarálásával, az általános és kötelezõ társadalombiztosítási rendszer által nyújtott szolgáltatások meghatározásával következhet be. Az áttérés nem szüntette meg az intézményfinanszírozás rendszerét és nem kapcsoltak hozzá olyan kiegyenlítõ mechanizmusokat, amelyek közelítették volna az egyes intézmények mûködési felételeit. A Társadalombiztosítási Alap 1991-es pénzügyi pozícióját meghatározza, hogy az intézményhálózatban és az egészségügyi szolgáltatások területén struktúraváltás még nem következett be. Az intézményhálózat az elmúlt években, évtizedekben jelentõs pénzügyi feszültségeket halmozott fel, amelyeket az ez évi árfolyamatok még inkább felerõsítenek. A Társadalombiztosítási Alap egészének pénzügyi pozíciója prognosztizálható. A feszített pénzügyi pozíció ellenére is indokolt megkezdeni a rendszerváltást elõsegítõ finanszírozási konstrukciók bevezetését. Az új típusú önkormányzatok létrejöttével még nem alakult, nem alakulhatott ki az egészségügyi szolgálatok és az önkormányzatok új típusú kapcsolatrendszere, illetve ennek tényleges tartalma. Az egészségügy rendszerváltásának szakmapolitikai alapelvei még nem alakultak ki véglegesen, és úgy gondolom, hogy ezért a népjóléti ágazatot némi felelõsség terhelheti. Az egészségpolitikai és társadalombiztosítási érdekeknek megfelelõen a finanszírozási rendszert a jelenlegi intézményfinanszírozás helyett a szolgáltatásfinanszírozás és teljesítményelv fele kell elmozdítani. Az 1990. évhez hasonlóan biztosítani kell a zavartalan pénzellátást és azt a felesleges lépcsõ kiiktatásával az eddiginél gyorsabb mechanizmussá kell alakítani. A társadalombiztosítás 1991. évi pénzügyi lehetõségének ismeretében került meghatározásra az egészségügy minimális forrásszükséglete. A minimálprogram forrásszükséglete 95 milliárd forint körül van, ami lehetõséget nyújtott volna a legszükségesebb igények kielégítésére. Az elõterjesztésben szereplõ tovább csökkentett program a dologi automatizmusok, illetve árellentételezés területén vonult vissza és állt be a bemutatott 87,4 milliárdos elõirányzatra. A keretek további csökkentése pénzügyi eszközökkel nem kezelhetõ. Ez a forrásszükséglet csak egy egészségügyi válságprogram kidolgozásával együtt tudja biztosítani a gyógyító-megelõzõ szolgáltatás mûködését. Az egészségügy mûködésének költségvetése csak egy ilyen válságkezelési programmal fogadható el. A válságkezelés hagyományos eszközökkel történõ megoldása, az elõirányzatok lineáris csökkentése az ellátó hálózat pénzügyi összeomlásához vezetne. Ezért véleményem szerint a válságkezelés lehetséges eszközrendszere: egy teljes fejlesztési stop elrendelése valamennyi területen, az ellátó hálózat teljes szakmai felülvizsgálata, az indokolatlanul túlfejlesztett párhuzamos szolgálatok megszüntetése, az alapellátás szakmai funkcióinak rendezése, a szabad orvos- és intézményválasztás feltételeinek megteremtése és a tényleges szolgáltatási és teljesítményelv bevezetésének felgyorsítása. A jövõben az egészségügyi ellátás nem alapulhat csak a társadalombiztosítási finanszírozáson, mert az igények ma már lényegesen differenciálódtak. A differenciálódott igény nyilvánvalóan csak akkor értelmezhetõ, ha meghatározásra kerül, hogy a kötelezõ járulék ellenében, illetõleg állampolgári jogon, milyen tartalmú és színvonalú szolgáltatás jár. Az államilag garantált szolgáltatásokon kívül az egyén külön biztosítást köthet az üzleti alapon mûködõ biztosítókkal. Annál is inkább, mert az ellenzék egy csoportja - hallottuk Solt Ottilia elõadásában - a szociális bizottság támogatását élvezve, egy módosító javaslatot terjeszt a tisztelt Ház elé, mely a társadalombiztosítást és a Népjóléti Minisztériumot arra kötelezi - elfogadása esetén -, hogy a Társadalombiztosítási Alapból különítse el az egészségügyi ellátásra fordítható alapot, és dolgozzon ki egy olyan egészségügyi és biztosítási rendszert, mely az általam is felvázolt követelményeknek megfelel, és azt 1991. május 31-ig terjessze a Parlament elé. A módosító javaslat megszavazásával javasolom, hogy a társadalombiztosítás +91. évi költségvetését fogadja el a tisztelt Ház. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)