DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy az Öböl-válság, vagy a hét eleji áremelkedések, vagy parlamentünkben az imént megtörtént tragikus esemény megosztja a törvényhozás és a közvélemény figyelmét. Mégis, szeretném felhívni valamennyiünk figyelmét arra, hogy legalább ennyien figyelnek arra, miként is alakul a Parlament javaslata a nyugdíjak emelésére; két és fél millió érintett sorsa, nyugdíjának összege függ a mi vitánktól és jó döntésünktõl. A Kormány - mint hallották - három, általa egyenrangúnak minõsített javaslatot terjesztett be, nem kötelezte el magát egyik változat mellett sem. Tulajdonképpen ünnepelhetnénk ezt a demokratikus nagyvonalúságot, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a Parlamenté a választás, a döntés felelõssége. Éppen ezért nagyon örülök neki, hogy a szociális bizottság elkötelezte magát a C alternatíva mellett, vállalta a döntés felelõsségét, és el tudott fogadni egy egyenrangú javaslatot. A szocialista frakció éppen azért fogja támogatni - és csak a bizottság javaslatát fogja támogatni - ezt a változatot, amelyeket módosító indítványként a frakció nevében benyújtottam. A bizottság javaslata és a mi módosító javaslatunk is egy dologban markáns módon eltér a Kormány javaslatától. Mi ugyanis azt javasoljuk - és erre szeretném az Önök figyelmét felhívni, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében nyugdíjemelés céljára rendelkezésre álló teljes összeget használjuk fel most a januári nyugdíjemelésekre. Nem olyan többletösszeg felhasználására teszünk javaslatot, amelyik nincs a költségvetés tervezetében, hanem a költségvetés tervezetében rendelkezésre álló összeg egyszeri felhasználását kezdeményezzük. Kezdeményezzük ezt nemcsak azért, mert - mint ahogy Frajna Imrétõl is hallottuk - az áremelkedések most történtek meg, mert 30 milliárdból csak átlag ezerforintos nyugdíjemelésre lenne lehetõség, nemcsak azért, mert nem lehet szinte egyetlen szempontot sem ebbõl a 30 milliárdból jól preferálni, jól kiegyenlíteni, hanem azért, mert ez az összeg tulajdonképpen már most, az induláskor a kezünkben van, és a nyugdíjasok számára biztonságot jelentene, ha tudnák, hogy az elsõ negyedévben biztosan bekövetkezõ, személyenként átlagosan 900-1000 forintos megélhetési költségnövekedés mellé megkapják az egész évre szóló nyugdíjemelés teljes összegét. Biztonságot jelentene - ezt hangsúlyozom. Érdemes megnézni a Kormány mindhárom változatát abból a szempontból is, hogy 30 milliárdból vajon meg lehet-e oldani akármelyik preferenciát. A C változat tesz erre egy sikertelen kísérletet. A C változat nem azért rossz, mert ezt megkísérli, hanem azért nem tudja jól teljesíteni a feladatát, mert kevés a keret, amivel gazdálkodnia kell. A C változat helyesen - mi is ezt támogattuk - elsõsorban a szolgálati idõ hosszát kívánja preferálni, elismerni. A C változat javaslatot tesz arra is, hogy a nyugdíjba vonulás idejét is vegyük figyelembe. Igaz, hogy a C változat csak az 1975 elõtt megállapított nyugdíjakat kívánja magasabb összegben emelni, mi pedig a bizottsági javaslatban minden nyugdíj kiegészítését javasoljuk a nyugdíjba vonulás ideje szerint - tehát azokét is, akik tavaly-tavalyelõtt mentek el nyugdíjba, és ezért a nyugdíjuk értéktelenedett. Szeretném elmondani, hogy nagyon fontos szempont a rokkantság elismerése és az is igen fontos, hogy a szociális szempontok is érvényesülni tudnak ebben a 45 milliárdos változatban, mert mint hallották, 900 forintnál alacsonyabb nyugdíjemelésre még a hozzátartozó ellátások körében sem kerülne sor, tehát ellentételeznénk szinte teljes mértékben az I. negyedévben bekövetkezõ áremelkedések egy fõre esõ összegét. Én ezért a bizottsági javaslatot támogatom. Önök feltehetnék a kérdést: ez akkor valóban a lehetõ legjobb változat? El kell, hogy mondjam, lehetett volna jobb javaslatot összeállítani. Nem elsõsorban több pénzbõl, persze egy 35%-os áremelkedés ellentételezéséhez nem 50 milliárdra lett volna szükség, hanem ennél magasabb összegre. A bizottsági változat hibája is tehát az, hogy 23%-ot oszt ki egy egyszeri nyugdíjemelésre, semmilyen formában nem ellentételezi, nem tudja ellentételezni az infláció mértékét. Miként lehetett volna az 50 milliárdból jobb javaslatot készíteni? Elsõsorban, ha jobban tudtunk volna differenciálni a munkaviszony szerint. A Kormány javaslata és a bizottsági javaslat is 10 éves csoportokba kategorizálja szolgálati idõ szerint a nyugdíjasokat. Tehát ugyanannyi százalékos kiegészítést kap az, aki 11 évet dolgozott, mint az, aki 19-et. A társadalombiztosítás által rendelkezésre álló adatok nem elegendõk ahhoz, hogy biztonsággal egy szélesebb skálamegosztást lehetett volna kialakítani. Ugyanez a hibája a másik szempont érvényesülésének, nem tudtunk kellõen differenciálni abban, hogy ki mikor ment el nyugdíjba. Ott is ötévenkénti kategorizálásra kerültek nyugdíjbamenetelük éve szerint a nyugdíjasok. Természetesen jobb javaslatot kellett volna készíteni, mert nem fogja kielégíteni még a bizottsági javaslat sem azoknak az igényét, nem fogja megoldani azoknak a gondját, akik egy nyugdíjból ketten élnek. A bizottság javasolja, nemcsak a házastársi pótlék emelését, hanem a házastársi jövedelempótlék emelése összeghatárának a megemelését is. És mégis, miután már egyszer döntöttünk a költségvetésrõl, a bizottság és minden javaslattevõ belekényszerült egy rossz megoldásba, éspedig abba, hogy a nyugdíjat nem élvezõ, járulékot nem fizetõ, tulajdonképpen szociális ellátásra igényt tartó állampolgár, feleség vagy férj házastársi pótlékát is társadalombiztosítási járulékból finanszírozzuk. Ez ugyanis szociális ellátás, ezt nem a társadalombiztosítás keretén belül, hanem az állami költségvetésbõl finanszírozottan kellene a jövõben megoldanunk. Nem oldja meg javaslatunk az özvegyi nyugdíjak gondját, hiszen nem tudjuk kiegészíteni az özvegyi nyugdíjakat, egy bizonyos összeghatárig folyósítjuk csak együtt a jövõben is, 1991-ben az elhalt házastárs és a saját jogos nyugdíjas életben maradó házastárs nyugdíját, de a kettõjük nyugdíjából bizonyos százalékot vagy végkielégítést nem kap a hátramaradó, - ezért tehát hiányos ez a javaslat ebbõl a szempontból. Természetesen lehetett volna még ezek között a keretek között ilyen feltételrendszer mellett is jobb javaslatot készíteni, ha több információ állna a rendelkezésére a bizottságnak, a Parlamentnek. Ha több idõ állna a rendelkezésre és nem szombaton délután 4 órakor rohammunkában, félig amatõr feltételek mellett kellene négy képviselõnek és két szakembernek javaslatot tenni egy D változatra. Azt gondolom, hogy ez nem a parlamenti bizottság feladata, ezt szakértõknek kell elvégezniük. Lehetett volna természetesen jobb a változat, ha többet tudtunk volna egyeztetni az érdekképviseleti szervekkel, és természetesen tudnánk jobb javaslatot tenni akkor, ha a társadalombiztosítás önálló volna, ha nemcsak a Parlament és a parlamenti bizottságok, hanem egy önkormányzat is mérlegelni tudná, hogy az alternatívák közül melyik a leghelyesebb. Hogy milyen lehetne ez az önálló társadalombiztosítás, hogyan kellene megoldani, erre a társadalombiztosítás költségvetésérõl szóló vitában kívánok javaslatot tenni. Most ehhez a tárgyhoz szólva befejezem a hozzászólásomat és kérem a képviselõtársaimat, hogy támogassák a teljes egyhangúsággal elfogadott D változatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)