FRAJNA IMRE (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég rövid lesz a beszédem, mert a bizottság elõadója jórészt elmondta azokat a dolgokat, amiket én is mondanék a nyugdíjemelés mértékérõl. Az a szerencsés helyzet alakult ki, ami elég ritkán fordult elõ a Parlamentben, hogy a bizottság összes tagja egyetértésre jutott a bizottság javaslatát illetõen. Valószínûleg több minden szerepet játszott ebben. A bizottság összes tagja nagy örömmel üdvözölte azt, hogy az egykori nyugdíjemelési rendszerbõl végre valami kitörés mutatkozik: nem kizárólag a nyugdíj nagysága az, ami alapján a nyugdíjemelést végre óhajtják hajtani. Ezt az állapotot egyébként, ami az elõzõ években dúlt az országban, egy Marx nevû közgazdász valószínûleg úgy fogalmazta volna meg, hogy ez a legszegényebb rétegnek a bõvített újratermelését jelentette. Ez azt a problémát okozta, hogy az elmúlt évtizedben igen súlyosan torzultak a nyugdíjak arányai. Hogy mennyire torzult egy nyugdíj, leginkább két faktor határozta meg. Az egyik az, hogy minél régebben állapították meg a nyugdíjat, a másik pedig, hogy minél magasabb összegû volt a nyugdíj. Ez a két faktor egymásra hatott. Akinek már régen állapították meg az alacsony nyugdíjat, az általában megõrizte az értékét. Az eredeti arányok helyreállítása, bármennyire is törekedtünk rá, három fõ ok miatt lehetetlennek bizonyult. Az egyik a pénzügyi oka volt - bár nagyon nehéz lenne az információk hiányában kiszámolni, mibe kerülne az összes nyugdíjat körülbelül egykori megállapításához képest arányosan helyreállítani, de biztos jóval többe, mint amennyi pénz a társadalombiztosítás rendelkezésére áll. Annál is inkább, mert a társadalombiztosítás bevételei nem az infláció mértékében nõnek, hanem a bérinfláció mértékében, ami 23%-ra van tervezve ebben az évben. Frakciónk javaslata - vélhetõen új szempont -, hogy éppen ezért megpróbáljuk valamennyire helyrehozni az elmúlt évek gyakorlatát, hogy valami változás legyen a nyugdíjak szerkezetében. Ez a nyugdíjemelés legyen olyan, amely az eddigi torzult állapoton javítana, tehát vegyük figyelembe, mikor ment az illetõ nyugdíjba. A szociális bizottság teamjével végül sikerült ezt a két elvet egymással összhangba hozni, benne maradni a pénzügyi keretekben, és úgy gondoljuk, hogy a lehetõ legjobb javaslatot tenni, amit ott és akkor sikerült a rendelkezésre álló információk szerint. Elvileg ugyan hosszú távon nem értünk azzal egyet, hogy a nyugdíjakat a szolgálati idõ mértékében emeljük, hiszen a szolgálati idõ mértékét a nyugdíj megállapításánál veszik figyelembe, elméletileg ott a szolgálati idõ megkapja a maga jutalmát. Tudjuk viszont, hogy a szolgálati idõ nagysága a nyugdíj nagyságát befolyásolta: ennek eredményeként akinek magasabb volt a szolgálati ideje, várhatóan magasabb volt a nyugdíja is, tehát várhatóan jobban értéktelenedett. Emiatt ezt a kompenzációs elemet most elfogadhatónak tartjuk. Ez az indítvány nemcsak a jelenleg nyugdíjas képviselõk tetszését nyerte el, hanem a Társadalombiztosítási Fõigazgatóságét is. A javaslatnak egyetlen problematikus pontja van. A javaslat - a Kormány javaslatával szemben - a nyugdíjemelésre szánt pénzösszegnek gyakorlatilag teljes kiosztását javasolja. Ezzel frakciónk is egyetértett, mint a bizottság összes tagja is. Ez két szempontból indokolható. Az egyik, hogy az áremelések év elejei súlyponttal fognak történni, tehát a nyugdíjasoknak valamibõl ki kell fizetni az év elején ezeket az árakat. Másrészt makrogazdasági szempontból is érdemes lenne ezt megtenni, hiszen ebben az esetben ez a vásárlóerõ-kiáramlás megtörténik az év végén, a pénzüggyel foglalkozók ezután tervezhetik a további vásárlóerõ- kiáramlást. A TB részérõl nagyobb összegre a továbbiakban nem számíthatnak. Ez a lépés ugyan áthidaló hitelfelvételre fogja a TB-t késztetni, de ezt már a normál emelésnél is meg kell tennie. Éppen ezért frakciónk azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy a szociális bizottság javaslatát szavazza meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)