DR. ARATÓ GÉZA, a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság elõadója: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy mielõtt bizottságunk álláspontját ismertetném, röviden tájékoztassam Önöket arról, hogy milyen módszert követtünk véleményünk kialakításakor. A bizottság nem a Kormány által beterjesztett A, B és C változatok egymás utáni megvitatásával kezdte a munkáját, hanem képviselõi ajánlás alapján a saját magunk által fontosnak tartott alapelveket próbáltuk megfogalmazni. Ezek az elvek a Kormány által beterjesztett változatokban részben szerepeltek, de bizottságunkban ezekhez képest új elveket is megfogalmazhat a képviselõ. Erre már miniszter úr is utalt. Messzemenõen figyelembe vettük azt Érdekegyeztetõ Tanács véleményét a nyugdíjemelések tárgyában. Ugyancsak segítségünkre volt a Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztetõ Kamarája által készített állásfoglalás. A kamaratanácsok képviseletében többen folyamatosan rész vettek a bizottsági ülésen, véleményük elmondásával az alapelvek megfogalmazásánál szintén segítettek. Bizottságunk úgy készítette el módosító indítványát, hogy ez a Kormány által beterjesztett C változat módosító indítványaként kezelhetõ. Erre utalt bizottságunk elnöke és a miniszter úr is, ezt kérem majd figyelembe venni a szavazásnál. Elsõként meghozott döntésünk szerint azt ajánljuk, hogy - tekintettel a januári igen jelentõs mértékû, és alapvetõ cikkeket és szolgáltatásokat érintõ áremelésekre - a szétosztható teljes összegnek döntõ hányadát már most fel kell használni a nyugdíjak és nyugdíjszerû kifizetések emelésére. A korábbi nyugdíjemelések inkább szociális szempontúak voltak - errõl is szólt már a miniszter úr és több képviselõtársam is. Ez azt jelentette, hogy a legkisebb nyugdíjakat próbálták a létminimum szintjére emelni, és a rendelkezésre álló források szûkössége miatt az átlagos vagy az átlagot meghaladó nyugdíjjal rendelkezõk egyre szélesebb tábora került a kisnyugdíjasok körébe, mivel náluk alig volt emelés, és így a nyugdíjak nivellálódása következett be. Ugyanakkor mindenki számára világos, hogy az azonos munkakörben eltöltött, azonos hosszúságú munkaviszony utáni nyugellátások összegei között jelentõs különbségek és így igazságtalanságok okoznak feszültséget. Egyszerûen attól függenek ezek a különbségek, hogy valaki a közelmúltban ment-e nyugdíjba, vagy 10-15 évvel ezelõtt. A szociális szempontok szellemében az emelés legkisebb és legmagasabb össszegét is meg kellett határoznunk. A bizottságunkban lévõ képviselõk közül többen nyújtottak be írásban vagy szóban módosító indítványokat, fõleg a Kormány által beterjesztett C változathoz. Ezeket a változatokat a munkacsoport beépítette a bizottsági elõterjesztésbe. A javaslatokat tevõ képviselõk közül Csehák Judit, a szabad demokraták képviselõcsoportja, valamint Frajna Imre indítványa épült be leginkább a közös bizottsági indítványba. A munkacsoport létrehozásában és a módosító indítvány szerkesztésében Kátay Zoltán képviselõtársunk tett igen sokat. A bizottsági indítvány kidolgozásában a módosító javaslatokat tevõ képviselõkön kívül a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság szakértõi, vezetõi és a népjóléti tárca szakértõje is részt vettek. Ez azért volt nagyon fontos, mert az õ közremûködésükkel így olyan javaslat születhetett, mely a január elsejei visszamenõleges nyugdíjemelés kifizetését nem hátráltatja, és a kifizetésre javasolt összeg a társadalombiztosítás 1991-es költségvetésében rendelkezésre áll. A bevezetõben említettem, hogy javaslatunk szerint figyelembe kell venni a nyugdíj emelésekor, hogy az adott nyugdíjas hány évvel ezelõtt ment nyugdíjba. Ettõl függõen, minél régebben lett nyugdíjas valaki, annál nagyobb százalékkal kell emelni a nyugdíját. Ezt az elvet Frajna Imre módosító indítványából emeltük a bizottsági javaslatba. Ugyanígy, a szolgálati idõ függvényében, mennél hosszabb volt valakinek a szolgálati ideje, annál nagyobb százalékos emelést javasolunk. Konkrétan is elmondanám, hogy ez a gyakorlatban mit jelent. Ha valaki 5 évnél rövidebb ideig van nyugdíjban, 8%, aki 5 évnél régebben ment nyugdíjba, de még nincs 15 éve, hogy nyugdíjas lett, 9%, aki 15 évnél régebben van már nyugdíjban, 11% emelést kap az elsõ pont alapján. Ehhez természetesen hozzá kell adnunk a szolgálati idõ alapján adódó százalékpontot, ami konkrétan a következõk szerint alakulna: 10-19 év munkaviszony esetén 13%, 20-29 év munkaviszony után 14%, 30-39 éves szolgálati viszony után 16%, 40 év felett 18% a nyugdíjemelkedés mértéke. A megfelelõ százalékpontok összegébõl számítható ki a jelenlegi nyugdíjat alapul véve az emelés összege. Néhány példával szeretném szemléltetni elképzelésünket és meggyõzni Önöket arról, hogy jelenlegi körülményeink között ez lehet leginkább igazságos megoldás. Ha például valaki az utóbbi 5 éven belül ment nyugdíjba, 32 év munkaviszony után, akkor az õ nyugdíját 8+16, azaz 24 százalékkal kell emelni. Ha valaki több mint 15 évvel ezelõtt ment nyugdíjba, és 40 évnél hosszabb a szolgálati ideje, az 11+18, azaz 29% nyugdíjemelést kap. Aki például öt évnél régebben van nyugdíjban, de még nincs 15 éve, hogy nyugdíjas lett, és a szolgálati ideje 20-29 év közé esik, annak a nyugdíját 23%-kal kell felemelni. A rokkantsági nyugdíjasok nyugdíjemelését a következõk szerint tartanánk megfelelõnek: náluk is figyelembe kell venni, hogy mióta vannak nyugdíjban, ugyanolyan számítás alapján, mint az öregségi nyugdíj esetében. Tehát a nyugdíjban töltött idõtõl függõen 8, 9 vagy 11 százalékpontot kapnának ezen szempont szerint. Ha a rokkantnyugdíjas számára kedvezõbb az öregségi nyugdíjhoz hasonlóan a szolgálati idõ figyelembevétele, akkor ebben sincs eltérés az elõzõekhez képest. Elképzelhetõ azonban, hogy akkor jár jobban a rokkant, ha nem a szolgálati idõ figyelembevételével számítják az emelkedés mértékét, hanem a rokkantsági fokot veszik figyelembe, és ennek megfelelõen az 1-es, 2-es rokkantsági csoportban 18%-ot, 3. fokozatú rokkantság esetében 14%- ot adnak a 8, 9 vagy 11%-hoz, azaz a nyugdíjban eltöltött idõ alapján számított százalékhoz. Ez azt jelenti, hogy a rokkantnyugdíjban lévõk nyugdíja is 20-29%-kal emelkedik ez év január elsejétõl. A szociális szempont jelent meg újra a tervezetben, amikor azt mondjuk, hogy az emelés összege a havi 3000 forintot nem haladhatja meg, továbbá a különbözõ összegekkel emelt nyugdíj nem lehet több, mint 26000 forint, és a 26000 forint feletti ellátások nem emelkednek. Ugyanígy szociális szempontot érvényesítettünk, amikor azt mondtuk, hogy a saját jogú nyugellátások emelésének összege havi 1000 forintnál nem lehet kevesebb. Tervezetünk az özvegyi, szülõi nyugellátás, továbbá az árvaellátás 21%-os, de legalább 900 forintos emelését javasolja. Ugyancsak 900 forinttal tervezi emelni a mezõgazdasági járadék, a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátásokat. Javaslatunk szerint havi 900 forinttal kell kiegészíteni a házastársi pótlékot és a rendszeres szociális járadékos eltartott hozzátartozója után járó növelés összegét, és ezzel az összeggel kell emelni a 10 ezer forintot nem meghaladó nyugdíj mellett folyósított, házastárs után járó jövedelempótlék összegét is. A saját jogú nyugdíjjal együtt folyósított jövedelempótlék összegét 1200 forinttal kell emelni. A GYES-hez folyósított jövedelempótlék összegét, valamint az 1991. január 1-je elõtt megállapított gyermekgondozási díj minimumát 900 forinttal kell emelni. Bizottságunk a most ismertetett tervezetet, módosító indítványt ellenszavazat és tartózkodás nélkül egyhangúlag támogatja, és az Országgyûlés számára is elfogadásra ajánlja. El szeretném mondani, hogy a bizottsági munkánkat figyelemmel kísérõ és abban részt vevõ nyugdíjas kamarai tanácstagok tervezetünket megfelelõnek találták. A lényeget nagyon röviden összefoglalva: bizottságunk, a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság a Kormány javaslatához képest nagyobb arányú, éves szinten mintegy 44 milliárd forint kihatású emelést javasol már most, és a szolgálati idõn túl az emelés kiszámításánál szükségesnek tartja figyelembe venni a nyugdíjba vonulás idõpontját is. Az említett 44 milliárd forint 55%-a a szolgálati idõ figyelembevételével képezné az emelés részét, 25%-a a nyugdíjban töltött idõ szerint kerülne kifizetésre, és 20%-a lenne a szociális szempontok alapján történõ kifizetés. Kérem, hogy képviselõtársaim majd a szociális bizottság indítványát támogassák, és mivel ezt a Kormány határozati javaslatai közül a C változat módosításaként fogalmaztuk meg, ezért ma, amikor a három változat közül kell választanunk, ennek figyelembevételével a C változatot támogassák. Köszönöm szépen. (Taps.)