DR. KIS GYULA, a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután az egymáshoz kapcsolódó törvényjavaslatok vitájában mindegyikhez már hozzászólt néhány képviselõtársam, megkönnyíti a dolgomat, mert nem kell ismétlésekbe bocsátkozni. Ezzel együtt engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az 1991-es társadalombiztosítási törvényjavaslat kapcsán kialakult bizottsági vitáról és az abban született állásfoglalásokról. Már az idei év megkezdõdött, és már az elsõ nyugdíjakat kezdik folyósítani, a kórházak, egészségügyi intézmények mûködéséhez szükséges összegek már ott vannak az érintett intézményekben, amikor az Országgyûlés tárgyalni kezdi ezt a kérdést. Ez úgy vált lehetségessé - mint képviselõtársaim bizonyára emlékeznek rá -, hogy egy szükség-költségvetésbõl finanszírozzuk az elsõ havi ilyen kiadásokat. Ez azonban azt jelenti, hogy a következõ hónapra már nincs jogalapunk a finanszírozásra, hiszen az a szükség-költségvetés csak január 31-éig szól. Ahhoz, hogy a következõ hónapban ezek az intézmények megkaphassák a pénzüket, az Országgyûlésnek ezekrõl a törvényjavaslatokról 16-áig szükséges lenne döntésre jutni, tekintve, hogy a módosítások, változtatások átvezetése a pénzügyi rendszeren legalább két hét idõbe telik. Ezért nagyon kérem a tisztelt Házat, hogy igyekezzék koncentrált vitával elõsegíteni a döntés megszületését. Tulajdonképpen amikor a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésérõl beszélünk, a kiadásokról tudunk beszélni. Ez megkönnyíti a munkánkat, ugyanakkor meg is nehezíti, hiszen csak a felével kell a költségvetésnek foglalkoznunk, a másik fele adott. Megnehezíti, mert ez az adottság azt jelenti, hogy igen szûk költségkeretekbõl kell gazdálkodnunk. A Társadalombiztosítási Alap bevételei közül a két összetevõ nagy részét, döntõ részét a járulékbefizetések adják. Ez azt jelenti, hogy a munkaadók 43, illetve a munkavállalók 10%-ot tesznek hozzá keresetükbõl ehhez az alaphoz. Jóval elenyészõbb a 453 milliárdon belül az a 8,5 milliárd forint, amit a költségvetés fizet a Társadalombiztosítási Alapnak. Tehát ennek megmozdítása akkor sem lenne különösebben gyümölcsözõ, hogyha errõl már nem határozott volna a Ház még a tavalyi év utolsó elõtti napján. A Társadalombiztosítási Alap bevételeit tehát adottnak kell vennünk, hiszen az 53%-ot emelni ennek valóban példátlan aránya miatt semmiképpen nem látszik célszerûnek. A költségvetéstõl várható pénzek viszont - mint már láttuk - adottak. Tehát a kiadási oldallal foglalkoztunk elsõsorban, és a kiadási oldalon belül észleltük azt, hogy a teljes összeg a tavalyi ténylegeshez képest 26,5%- kal emelkedett, ami azt jelenti, hogy nem tudunk az igények szerinti finanszírozásra vállalkozni ebbõl a pénzbõl, csak egy szükséggazdálkodásra kerülhet sor 1991-ben. Ha tehát elfogadjuk, hogy ezzel indulunk, mert nem akarjuk a társadalombiztosítás kiadásait e határ fölé emelni, ami már lehetetlenné teszi az utolsó egy-két hónapban például a nyugdíjak folyósítását, akkor kénytelenek voltunk fenntartani a társadalombiztosítási kiadások, az egyes ágazatok között kialakult arányokat. Majdnem azt mondtam, történelmi arányokat, noha ezek csak két évre nyúlnak vissza, de ez a két év 1989-ben kezdõdve azzal a feltétellel jött létre - tehát az elõd Országgyûlés úgy fogadta el az úgynevezett forráscserét, azt, hogy az egészségügyi finanszírozási költségeket a társadalombiztosítás fedezze, szemben a családi pótlékkal, amit viszont a költségvetés -, hogy azok az arányok, amelyek kialakulnak a tb-költségvetésen belül, nagyjából változatlanok maradnak. Ez azt jelenti, hogy a befolyt összegbõl háromötöd rész jut nyugdíjakra, közelítõen egyötöd-egyötöd rész pedig az egészségügy finanszírozására és az egyéb szociális juttatásokra. Ezeknek az arányoknak a megváltoztatásába bizottságunk semmiképpen nem kívánt belemenni, mert akkor nem három napot, hanem három hónapot vitatkoztunk volna. Tehát alapelvnek tekintettük, hogy az arányok nagyjából változatlanok maradjanak. Ezért a költségvetéshez érkezett minden olyan módosító indítványt, amelyik az egyik ágazatból a másik ágazatba csoportosított volna át pénzt, bizottságunk nem tudott támogatni. Az egyes ágazatokon belül azonban természetesen lehetõség nyílt arra, hogy az egyes fejezetek, címek arányaiban némi igen csekély változtatást el tudjunk fogadni. Így elsõsorban a gyógyító, megelõzõ ellátások, tehát az egészség megõrzése érdekében emeltünk kiadási tételeket, mégpedig a mentálhigiénés megelõzés, az ifjúsági és tömegsport, illetve szabadidõsport támogatására szánt összegeket. Azonkívül olyan célszerûsítésekbe mentünk bele, mint például, hogy a gyógyfürdõjegyek árát ne a gyógyfürdõk mint intézmények kapják, hanem azok, akik a gyógyfürdõt igénybe veszik. Minden olyan módosítást, amely az egyes ágazatok között próbálna pénzmozgást elérni oly módon, hogy csökkenti az egyes ágazatok kiadását, bizottságunk elvetette, de az ágazatokon belüli mozgást igyekszik lehetõvé tenni módosító indítványaiban. Tisztelt Ház! Ezeken túlmenõen bizottságunk úgy határozott, el kell mondjam, hogy az a helyzet, amely kialakult, tehát hogy egy nagyon fix összegbõl kell a kiadási oldalon gazdálkodnunk, két dolognak a következménye. Egy az, hogy az állami költségvetés tárgyalásától elkülönítve és az után kerül sor a társadalombiztosítás költségvetésének támogatására, a másik ok pedig az, hogy a társadalombiztosítás mûködési rendszere, szervezeti felépítése nem tesz lehetõvé különösebb dinamizmust a racionalizálás érdekében. Egyetértünk tehát azzal, hogy a társadalombiztosítás szervezete megújuljon, ezért olyan módosító indítványt támogattunk, amely a Kormány kötelességévé teszi, hogy május 30-áig benyújtsa a Ház elé az ezzel kapcsolatos elképzeléseit, benyújtsa a Ház elé a társadalombiztosítás majdan elkülönítendõ alapjainak önkormányzatával kapcsolatos elképzeléseit, ám nem tudtuk támogatni azokat az indítványokat, amelyek ezeket a szervezeti változásokat már január 1-jétõl be kívánták vezetni. Egyszerûen azért nem, mert már mûködik a rendszer, mint mondtam, a januári pénzeket már szét is osztották, de erre még február 1-jén sem kerülhetne sor, hiszen ennek a szétválasztásnak számtalan filozófiai, egészségpolitikai, szociálpolitikai vetülete van, amiben egy ilyen feszített, egynapos bizottsági vagy egy feszített három félnapos országgyûlési vitában nem tudunk dûlõre jutni. Ha ugyanis világosan szétválasztjuk az ágakat, akkor elõször tisztázni kell, hogy a jelenlegi arányok vajon továbbra is fenntarthatók-e. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a Társadalombiztosítási Fõigazgatóság válna mûködésképtelenné, ha hirtelen kettévágnánk most, hanem arról is, hogy nem tudjuk, milyen erõvonalak mentén vágjuk, milyen arányokban vágjuk kétfelé vagy esetleg több darabra. Ezért tehát az ilyen indítványokat nem tudta a bizottság támogatni, viszont erre irányuló kormányzati munkát szorgalmaz most már a törvény erejénél fogva. Reméljük, hogy ezekre sor is kerül. Tisztelt Ház! El kell mondani, hogy ezek a bevételi összegek, amelyeket tényként kezeltünk, valójában nem teljes mértékben fix összegeknek tekinthetõk, hiszen számtalan bizonytalansági tényezõ van abban, hogy mennyi lesz a járulékbevétel. Ha a munkanélküliség növekedése csökkenti a munkavállalók számát, az aktív munkaerõ számát, akkor nyilván csökkenni fog, ha vállalatok mennek csõdbe, akkor a befizetések aránya várhatóan csökkenni fog. Ezért olyan tervezést, amely abból indul ki, hogy 10-15 vagy akárhány milliárd forinttal biztos több lesz a társadalombiztosítás bevétele, ezért költsük el elõre, bizottságunk szintén nem tudott támogatni. A bizonytalansági tényezõkre tekintettel azonban az év közepén szeretnénk újra áttekinteni a Társadalombiztosítási Alap költségvetését, és ahogy az állami költségvetés újbóli áttekintésére április végén ígéretet kaptunk, szeretnénk ezzel kapcsolaban áttekinteni a társadalombiztosítás helyzetét, tekintve, hogy a kettõ - mint láttuk - igen erõsen összefügg. Ugyanis azok a bevételek, amelyeket most a költségvetéstõl kapunk, nem a tõkét juttatják vissza a társadalombiztosításnak, azt a 30 milliárdot, amit az elmúlt években hitelként az államháztartás rendelkezésére bocsátott a társadalombiztosítás, megtámogatandó a költségvetési egyensúlyt, csupán ennek a tõkének a kamatait. Azonban elõbb-utóbb is gondoskodni kell, hogy a tõkét is visszafizesse a költségvetés, hiszen erre kötelezettséget vállalt, például +92 végéig egy 17 és fél milliárdos összegrõl. A költségvetési vita után és a költségvetés jelen helyzetében ilyen igényünk nyilván nem lehet, de ez nem jelenti azt, hogy lemondunk errõl az igényünkrõl egy költségvetési tárgyalással, illetve akkor a Társadalombiztosítási Alap tárgyalásával kapcsolatban. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem kívánok részletesen foglalkozni az egyes módosító javaslatokkal, azonban még egy dologról mindenképpen szólnom kell. A társadalombiztosításnak nincs likviditási tartaléka, gyakorlatilag azokból a befizetésekbõl él, gazdálkodik, amelyek napról napra befolynak a kasszájába. Egy biztosító intézetnek általában egy havi pénzforgalmának megfelelõ forgótõke áll rendelkezésére, hiszen a bevételek természetes ingadozást mutatnak, a kifizetések, nyugdíjak, egészségügyi kiadások viszont meghatározott rendszerességgel bekövetkeznek. Ha tehát nincs olyan forgópénzalapja, amibõl ezeket át tudná hidalni, ezeket a néhány napos, vagy esetleg néhány hetes hiányokat, akkor kénytelen hitelt felvenni és ebbõl fizetni. Ezek a hitelfelvételek ugyan csak néhány naposak, 8-9 milliárd forint értékûek, azonban ezek kamatterhei a tavalyi évben várhatóan 300 millió forinttal terhelik a Társadalombiztosítási Alapot, ami azt jelenti, hogy 300 milliót fizet a társadalombiztosítás a bankoknak, tehát nem arra a célra, amire az állampolgárok befizették. Ennek érdekében támogatjuk a törvény-elõterjesztésnek azt a javaslatát, hogy ilyen likviditási alapot, magyarul forgótõkealapot vagy forgópénzalapot hozzon létre bevételeibõl, elkerülendõ az ismétlõdõ hitelfelvételeket. Ennek a tervezett összege 6 és fél milliárd forint lenne, ami még messze nem éri el ugye az egyhavi pénzforgalmat, de legalább a legszükségesebb kifizetések áthidalását lehetõvé teszi. Ennek emelését azonban már nem tudjuk támogatni a táppénzkifizetések vagy a gyógyszertámogatások terhére, ugyanis minden ilyen plusz likviditási alapba helyezés azt jelenti, hogy a kiadásokat kell csökkenteni. Kevesebbet tudunk gyógyszerár-támogatásra, kevesebbet tudunk táppénzre, kevesebbet tudunk bármire fordítani. Tehát ennek a likviditási tartaléknak vagy likviditási alapnak az emelését bizottságunk nem kívánja támogatni. Tisztelt Képviselõtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak része az úgynevezett nyugdíjemelési csomag, az országgyûlési határozat. Errõl is többen szóltak már. Az, hogy bizottságunk miért foglalt állást úgy, hogy a C variáns egy módosított változatát támogatja bizottsági indítványként, ez nem egyszerûsíti a vitát, mert a módosító indítványok egy része így feleslegessé vált, hiszen azokat is tartalmazza. Ezzel kapcsolatban a bizottság felkérése alapján Arató Géza képviselõtársunk fogja mint bizottsági elõadó ismertetni. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)