KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szocialista Párt parlamenti frakciója - az elõttem szólókkal összecsengõen - többször kifejtette azt a meggyõzõdését, hogy a társadalombiztosítás rendszere felülvizsgálatra szorul. Meggyõzõdésünk, hogy a jelenlegi döntésekben tükrözõdõ tendenciáktól eltérõen, ennek a felülvizsgálatnak elõbb-utóbb meg kell teremteni a társadalombiztosítás önkormányzatát. Aligha lehet megkérdõjelezni, hogy a társadalombiztosításba befolyt pénzösszegekrõl azoknak kell rendelkezni, akik ezeket a befizetéseket teljesítették. Többször elmondtuk már azt is, hogy a nyugdíjrendszer belsõ ellentmondásait csak egy átfogó felülvizsgálat oldhatja meg. Nagyon örülök annak, hogy miniszter úr ígéretet tett erre az átfogó felülvizsgálatra. Az 1975. évi II. törvénnyel kapcsolatban benyújtott módosító indítványaink a Kormány elõterjesztéséhez kapcsolódnak, és - a dolog természetébõl adódóan - ezeket az alapvetõ kérdéseket nem érintik. Képviselõtársaim talán emlékeznek arra, hogy a múlt év november 12-én Csehák Judit képviselõtársam önálló indítványa alapján a szociális és egészségügyi bizottság javasolta az 1975. évi II. törvény egy paragrafusának hatályon kívül helyezését. Ekkor merült fel elõször, hogy a tíz és húsz év közötti szolgálati idõt szerzett munkavállalók sorsa a résznyugdíj intézménye nélkül bizonytalanná válik. Éppen ezért, a Kormány által elõterjesztett megoldást örömmel üdvözöljük, de szeretném elmondani azt is, hogy ez a megoldás - éppen a nyugdíjrendszer belsõ ellentmondásai miatt - minden gondot természetesen nem tud megoldani. Az elõbb idézett vitára emlékeztetnék, amikor azt mondom, hogy Havas Gábor képviselõtársam már akkor, novemberben felhívta a figyelmet arra, hogy még a résznyugdíj intézménye sem oldja meg azoknak a sorsát, akik ezzel az intézménnyel együtt is ellátatlanok maradnak. Azt hiszem, hogy a biztosítási és szociális elemek mindaddig keveredni fognak nyugdíjrendszerünkben, amíg nem lesz állampolgári jogon járó minimális szociális ellátás. A résznyugdíjhoz kapcsolódó javaslataink elsõsorban a munkavállalókat kívánják védeni. Hozzátenném azt is, hogy a nõi munkavállalókat érezzük leginkább veszélyeztetettnek. Nagyon valószínû ugyanis, hogy viszonylag alacsony szolgálati idõt elsõsorban az 55 éves korukat elérõ nõk tudtak szerezni, hiszen õk azok, akik viszonylag késõn tudnak belépni a társadalmi munkamegosztás rendszerébe, õk azok, akik több évi szolgálati idõ megszerzésének lehetõségét mulasztották el azzal, hogy gyermeket neveltek, és õk azok, akik egy-egy munkahely megszûnése után rendkívül nehezen tudnak elhelyezkedni akkor, ha már 40-45. életévüket túllépték. Éppen ezért, a résznyugdíj intézményének bevezetése az õ számukra rendkívül jelentõs, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy az ezzel az intézménnyel megszerezhetõ nyugdíjösszeg rendkívül alacsony. Beterjesztett módosító indítványunk azt kívánja szolgálni, hogy az 55. életévüket elérõ nõk, illetve a 60. évüket betöltött férfiak, ha nem érték el húszéves szolgálati idejüket, ne kényszerüljenek arra, hogy igénybe vegyék a résznyugdíj intézményét. Úgy gondoljuk, hogy a munkavállalóra rá kellene bízni, hogy ha 13-14-15 év szolgálati idõt tudott szerezni, kíván-e tovább dolgozni. Érzi-e magát elég erõsnek ahhoz, hogy további szolgálati idõvel elérje a 20 éves szolgálati idõt, és ezzel öregségi teljes nyugdíjra szerezzen jogosultságot. A mai munkajogi szabályok szerint az öregségi nyugdíjkorhatár elérése felmondási indok. Ha tehát egy 55 éves nõnek és egy 60 éves férfinak a munkáltató meg akarja szüntetni a munkaviszonyát, akkor azt munkajogi következmények nélkül megteheti. Mi éppen ezért azt szeretnénk, hogyha a résznyugdíjra jogosult 55 éves nõnek és 60 éves férfinak mindaddig, amíg húszéves szolgálati idejüket el nem érik, csak különösen indokolt esetben lehetne felmondani. Szeretném hozzátenni azt is, hogy a látszattal ellentétben ez nem csupán a munkavállalót védi, hiszen a különösen alacsony ellátás a társadalom számára is terhet jelent, hiszen a különösen alacsony ellátásban részesülõk ellátásának emelése mindig a magasabbhoz képest jelentõsebb százalékban kell hogy történjen. A másik módosító indítvány-csomagunk a gyermekek után javasolt szolgálatiidõ-beszámításra vonatkozik. Miniszter úr érvelésével ellentétben úgy érzem, hogy ez a módosító indítvány szükséges ugyan, de a jelenlegi rendszertõl - vagy legalábbis a mi szemléletünktõl - idegen. Mi ugyanis úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjat nem az aktív népesség adja adományként a nyugdíjasoknak+ (helyeslés a jobb oldalról) + hanem ki-ki saját aktív élete során, járulékával teremt alapot a késõbbi nyugdíjához. Természetesen tudom, hogy ha nincsen aktív népesség, akkor nincs nemzeti jövedelem, és nincsen nyugdíj sem. Éppen ezért mi a magunk részérõl ezt a módosítást elfogadjuk, és elfogadásra javasoljuk. Mégis, a két érvelést, ha úgy tetszik, egymásra csúsztatva és összekombinálva, arra kérem az Országgyûlést, hogy mérlegelje: vajon az 1968 után született gyerekek, azok, akiknek az édesanyja jogi vagy gazdasági akadály miatt a gyermekgondozási segély, majd késõbb a gyermekgondozási díj társadalmi segítségével nem tudott élni, vajon miért kisebb társadalmi érték a számunkra? A társadalom gyermekgondozási segéllyel és díjjal támogatja a gyermekek nevelését, és azok az édesanyák, akik ebben a kedvezményben részesülnek, szolgálati idõt is szereztek. Úgy érzem, hogy igazságtalan diszkrimináció az 1968 után, gyermekgondozási segély és gyermekgondozási díj nélkül gyermekét egyedül nevelõ édesanyával szemben az, hogy ezt a társadalmi értékû teljesítményt hasonló kedvezménnyel nem ismerjük el. Tehát a kedvezmény kiterjesztését javasoljuk a '68 után született gyermekekre akkor, ha édesanyjuk a gyermekgondozási segélyt vagy díjat nem vette igénybe. Még egy, a kormányzati javaslattól eltérõ szemléletû változtatást javasoltunk. Ez is a gyermekgondozási díj szemléletébõl táplálkozik, hiszen úgy érezzük, hogy ezzel a juttatással a társadalom a gyermekek nevelését ismeri el, és ezért javasoljuk azt, hogy az egy év kedvezmény is azoknak az édesanyáknak járjon, akik hároméves korukig nevelték a gyermeküket. Végül, indítványaink harmadik csoportja a nyugdíjrendszer torzulásait próbálja meg oldani. A Szocialista Pártnak a többi javaslathoz benyújtott módosító indítványa is ebbe az irányba hat - ahogy Rott Nándor képviselõtársam is utalt rá -, ezért támogatjuk indítványainkkal a C változatot az országgyûlési határozat változatai közül, hiszen feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a nyugdíj az egész életutat, a szolgálati idõt is ismerje el, és tükrözze. Éppen azért, mert az infláció egymásra csúsztatja a nyugdíjakat, és összetolja a nyugdíjakat egy, a létminimum határán mozgó halmazba, úgy ítéljük meg, hogy még erre az átmeneti idõszakra is szembe kell néznünk a jelenlegi nyugdíjtábla értékének valorizálása problémájával. Elfogadjuk azt, amit miniszter úr mondott arról, hogy az átfogó változásokkal meg kell várni a jogszabály átfogó módosítását, mégis azt kérdezem, vajon elfogadható-e az, hogy egy közel 10 évvel ezelõtt megállapított táblázat alapján a 10 ezer forint feletti, tehát 10 ezer - 12 ezer forint feletti kereseteknek csak 90%- a, a 12-14 ezer forint között 80%-a 14-16 ezer forint között 70%-a számít a nyugdíjba, efelett az összeg fölött pedig a kereset 60%-a képez nyugdíjalapot. Amikor ez a táblázat megszületett, a 10 ezer forintos jövedelem még viszonylag magas jövedelemnek számított. Tavaly az ipari átlagkereset meghaladta a 11 ezer forintot. Azt kérdezem tehát, ha ehhez hozzászámoljuk az ez évi 23%-os bérkiáramlást és az ennél magasabb százalékú inflációt, vajon tartható-e, hogy még ebben a naptári évben is ezzel az értékét vesztett táblázattal dolgozzunk tovább. Mi úgy gondoljuk, hogy nem tartható. Semmiképpen nem tudjuk, nem tudom személy szerint támogatni azt a változatot, amit a szociális bizottság támogatott, amelyik egy rendkívül merev degressziót javasol a Parlamentnek elfogadásra. Nemcsak azért nem tudom elfogadni, mert úgy ítélem meg, hogy ez nem felel meg a társadalmi igazságérzetnek, hanem azért sem, amit miniszter úr a bevezetõjében elmondott, elképzelhetetlen, hogy az érdekképviseleti szervek véleményének meghallgatása figyelembevétele nélkül fogadjon el a Parlament egy új táblát. Ezért azt javasoljuk, hogy a tábla részleges valorizálására már erre a naptári évre kerüljön sor, és javasoljuk, hogy a korábbi minisztertanácsi rendeletben rögzített táblát emeljük át a törvénybe. Ez felel meg a Szocialista Párt azon módosító indítványának, amelyik a Kormány jogosítványait csökkentené, a Parlament jogosítványait pedig emelni kívánja a nyugdíjak megállapítása során. Köszönöm a figyelmüket.