FRAJNA IMRE (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Jó hírt tudok közölni Önökkel, a szoros ellenõrzés ellenére sikerült a beszédemet becsempészni a Házba. Mint a miniszter úr említette expozéjában, e fölött a nyugdíjrendszer fölött réges-régen eljárt az idõ. A toldozás-foldozás már nem sokat segít rajta, azt hiszem, pusztán arra elegendõ, hogy áthidaljuk az új, már más elveket megfogalmazó nyugdíjtörvény meghozataláig terjedõ idõt. A Kormány - ígérete szerint - 1992-re szeretné ezt az új nyugdíjrendszert bevezetni, és erre valóban szükség is lesz, hiszen ez a nyugdíjrendszer már rengeteg olyan hibával rendelkezik, amit egyszerûen pénzügyileg nagyon nehéz menedzselni. Ez a rendszer ugyanis túlígérkezett. Két dolgot ígért: egyrészt a nyugdíjak értékállóságát ígérte vagy próbálta tartani, másrészt pedig egy viszonylag magas kompenzációs hányadot, magas kezdõ nyugdíjt próbált adni az embereknek. Ez a csapdahelyzet eredményezte végül is azt a torzulást, amiben a jelenlegi nyugdíjak vannak, ugyanis az évente belépõ magas kezdõnyugdíjak miatt nem volt, nem maradt pénze a Kormánynak arra, hogy a többi nyugdíjat reálértékben próbálja emelni vagy legalábbis a mindenkori béri kiáramlásnak megfelelõen. "Ennek örömére" jelenleg egy torzult nyugdíjrendszerrel állunk szemben, amit remélhetõleg a mostani emelés valamennyire megpróbál egy kicsit helyrehozni. Javaslataink, amelyeket az 1975/II. törvényhez benyújtottak, két dolgot próbáltak helyrehozni. Egyrészt azt az igazságtalan állapotot próbálták megszüntetni, hogy a szolgálati éveknél minél kevesebb szolgálati idõvel rendelkezett valaki, ez annál magasabb százalékos emelkedést jelentett évente. Tízéves szolgálati idõnél ez évi 3,3%-ot jelentett egy munkaévre viszonyítva, 40 év szolgálati idõnél pedig alig másfelet. Javaslatunk ezt próbálta korrigálni, hogy a szolgálati évekkel egyenletesen emelkedjék a nyugdíjba beszámítható hányada a fizetésnek. A másik arra vonatkozott, hogy csökkentsük a kezdõ nyugdíjak összegét. Ez látszólag egy rossz helyzetet teremt azok számára, akik nyugdíjba mennek, de ha végiggondolják azt, hogy a magas kezdõ nyugdíjuk akár egy év alatt elvesztheti, mondjuk, azt a 15%-ot, amennyit vesztett volna a mi javaslatunk miatt, és a további években ez csak tovább csökken, azt hiszem, hogy ez egy kedvezõ csere, amennyiben az értékmegõrzés körülbelüli garanciájára cserélik fel ezt a 15%-ot. A javaslatunk úgy szólt, hogy csökkenteni kell a kezdõ nyugdíjat, mégpedig úgy, hogy az eddigi rendszertõl eltérõen nem az utolsó öt év legjobb három évének az átlagát kell figyelembe venni, hanem az utolsó öt év átlagfizetését. A kormánnyal történõ konzultációnk miatt, miután ígéretet kaptunk arra, hogy a következõ évben ide kerül egy új nyugdíjtörvény, úgy gondolták, hogy egy évre nem érdemes változtatni a nyugdíjjogszabályokat, hiszen ezzel egy korosztályt, aki a jövõ évben megy nyugdíjba, hoznánk esetleg kedvezõbb vagy kedvezõtlenebb helyzetbe a nyugdíjrendszer változtatásáig. Ezért ezt a két javaslatomat visszavontam, fenntartván azzal, hogy a következõ nyugdíjrendszerben szeretnénk a koncepciónkat érvényesíteni. Ez az 1309-es és az 1310-es javaslatom. Az 1311-es javaslatom egy õskövület eltávolítását javasolja ebbõl a rendszerbõl, tehát pusztán errõl az egy évrõl van szó, és nem valószínû, hogy akad olyan ember, aki 15 éves korában munkaviszonyt szerzett a munkásmozgalomban, de ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy azt a paragrafusát a törvénynek, amely a munkásmozgalomban töltött idõt szolgálati idõként számítja be, érdemes megszüntetni. Ez nem jelenti azt, hogy azok az emberek, akik eddig megkapták az erre járó szolgálati idejüket, elvesztenék. Ezt esetleg egy másik törvény fogja szabályozni, pusztán többé ilyen szolgálati idõt nem lehet megállapítani. Ezért, miután úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjrendszer ugyancsak rossz, szeretné a Kormány beterjeszteni minél hamarabb a nyugdíjtörvénynek a koncepcióját, ahol el kéne dönteni a Parlamentnek, hogy milyen jogalkotási szinteken lehetne a nyugdíj megállapításáról és szabályozásáról rendelkezni. Az önkormányzat kérdésében kéne döntenie annak ellenére, hogy létezik itt egy érvényes országgyûlési határozat ebben a kérdésben, de egy társadalombiztosítás felépítésérõl szóló koncepció nélkül nem lehet eldönteni, hogy legyen-e önkormányzata vagy ne legyen, tehát ezt felülvizsgálnunk kell mindenképpen a többi faktor ismeretében. Meg kell határozni már a gazdálkodás szabályozásának legalább az alapelveit - utalnék arra, hogy egy biztosítási törvény égetõen szükséges lenne e tárgyban -, valamint el kellene döntenie a Parlamentnek a nyugdíj megállapításának az alapelveit. Ezek után, azt hiszem, tényleg nem lenne semmi akadálya, hogy +92-ben már egy kísérlet, nem összecsapott nyugdíjtörvény kerüljön ki a Parlament kezei közül. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A frakciónk egyébként támogatja a Kormány módosító indítványait. Úgy gondoljuk, hogy a bányászok részére adott kedvezmény mind szakmailag, mind biztosításilag megállja a helyét, valamint kérjük egy szem módosító indítványunk elfogadását a Háztól. (Kis taps.)