TartalomElõzõKövetkezõ

DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: (Felmegy a szónoki emelvényre.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielõtt ijedtséget okozok a tisztelt Háznak, hogy a mai vasárnapon az elõttünk álló nagyon nehéz, hosszadalmas szavazás elõtt Önöket egy hosszú beszéddel terhelem, kérem, hogy nyugodjanak meg: nem teszem. Azzal, hogy a költségvetési szavazás elõtt a Kormány nevében miniszterelnökként szót kértem, úgy gondolom, hogy ez a tisztelt Ház iránti megbecsülésnek és tiszteletnek egy parlamentáris rendszerben kötelezõ jele. Nem arra kívánom ezt az idõt tehát felhasználni, hogy most hosszú érvelésbe kezdjek. A költségvetésrõl a költségvetés elõterjesztésekor a személyi változások következtében Botos Katalin, akkori politikai államtitkár vállalkozott az elõterjesztésre, hivatalánál fogva, és a viták befejezésekor az újonnan kinevezett pénzügyminiszter úr, Kupa Mihály megadta a zárszóval a költségvetéssel kapcsolatos kormányzati állásfoglalást. Szeretném azt elmondani, hogy a Kormány a költségvetés beterjesztésekor tisztában volt azzal, hogy egy olyan költségvetést terjeszt be, amelyik nem nyerheti el sem a tisztelt Ház, sem az ország osztatlan rokonszenvét. Nem szólva arról, hogy kevés alkalommal fordult elõ a történelemben, és kevés olyan ország volt, ahol költségvetés osztatlan rokonszenvet ébresztett volna. Nálunk sokkal gazdagabb országokban sem. Ma Magyarországon egy kényszerpályán részben, és egy kényszerhelyzetben egy kényszer-költségvetést terjesztettünk elõ, és ezt a költségvetést úgy terjesztettük elõ, hogy tisztában voltunk azzal, hogy számtalan oldalról éri bírálat és számtalan módosító javaslat fog hozzá érkezni. Tisztában voltunk azzal, hogy pártoktól függetlenül, szakmai vagy egyszerûen - és ezt nem is pejoratív értelemben használom - érdekcsoportok, érdekszempontok szóltak egyik vagy másik érv mellett. Ugyanígy nyilvánvaló, hogy nem lehet azonos álláspontja globálisan egy parlamentáris demokrácia rendszerében a kormánypártoknak és az ellenzéknek. A kormánypártoknak, amelyek a kormányzásra vállalkoztak a szavazók bizalmából, azoknak e költségvetés mellett globálisan ki kell állniok! Ezt a költségvetést mi alávetettük az Országgyûlés kontrolljának, elfogadtuk részleteiben az Országgyûlés bizottságainak többségi állásfoglalásait, minden esetben, ahol lehetett. És mindenképpen az a véleménye a Kormánynak - és ez volt eredetileg is -, hogy kompromisszumkész lesz. Nem azért kompromisszumkész, mert holmi dilettantizmusból nem ismerte a költségvetésnek a nehézségeit és negatívumait, hanem egyszerûen azért, mert az ország mai helyzetében, a rendelkezésre álló források mellett, a rendelkezésre álló bevételi lehetõségek mellett tisztában volt azzal, hogy az elosztás kérdésében csak nézetkülönbségek lehetnek pártokon belül, a kormánykoalíción belül és természetszerûleg kormánypártok és ellenzék között. Éppen ezért azt is természetesnek tartottuk, hogy a kormánypárton belül - bármelyik kormánypárton belül - helyi szempontok, egyéni felelõsségérzetek, szakmai és egyéb kérdések miatt kemény kritikák hangzottak el a költségvetésrõl, nem egyszer a kormányzat padsoraiból, élesebb hangon, mint akár a tisztelt ellenzék oldaláról. Ezt is tudomásul vettük. Azért, mert hiszünk abban, hogy egy hiányköltségvetést terjesztettünk be, olyan költségvetést, amelyiknek szükségszerûen számtalan negatív oldala van, és itt kizárólag azon múlik, hogy az Országgyûlés ebben a kérdésben hogyan tud állást foglalni és mit tesz! Mi egyet tudunk, hogy ma itt költségvetési törvénynek kell születni; tudjuk azt, hogy a maximumot érte el a magyar fél a Nemzetközi Valutaalappal, amikor elfogadták a 78 milliárd forintos deficitet, amihez óriási lefaragásokra volt szükség. De ez nem egyszerûen azért történt, mert mi a Nemzetközi Valutaalapnak holmi szolgáiként hajtottuk ezt végre! Ez vonatkozik a kormánypártokra és a tisztelt ellenzékre is; meggyõzõdésem, hogy tisztában vannak vele: ez az ország fizetõképességének fenntartása érdekében lehetséges maximális mennyiségi adat, amit az ország elfogadhat és mûködõképes marad. Több szónok elmondta már, hogy mit jelent: igazságkeresés; mit jelent a mûködõképesség. Nekünk itt az Országgyûlésen az a felelõsségünk, hogy egy mûködõképes államháztartást tartsunk fenn, és minden mûködõképességre szükség van ahhoz, hogy a további kérdéseket megtegyük. Azt is világosan elmondtuk, hogy olyan bizonytalansági tényezõk vannak a világban, amelyek szükségszerûvé teszik, hogy ezt a költségvetést év közben módosítani kell. Aki tisztességgel és reálisan gondolkodik, az azzal is tisztában van - ha nem is mondja ki politikai pártállás következtében -, hogy a nagy rendszereket nem lehetett átalakítani az elmúlt hónapokban, és ezt a költségvetést így lehetett egészében és globálisan összeállítani, és még így is olyan részletességû, amilyenre nem volt példa több mint négy évtized után. Az új államháztartási törvényjavaslat beterjesztése után, amikor megszületik majd az új államháztartási törvény, és az elkövetkezendõ esztendõben folyamatosan lehet elõkészíteni a következõ évi költségvetést, vállalva azt, hogy negyedévenként szembesítjük az elfogadott költségvetést - ha elfogadják -, vállaljuk azt, hogy szembesítjük a tényekkel és módosítjuk az Önök jóváhagyásával, mert ez az alapvetõ érdeke az országnak, az Országgyûlésnek és a kormányzatnak is. Ezt kérem feltétlenül figyelembe venni, amikor dönteni fognak. Az Országgyûlés a költségvetés elfogadásakor nyilvánvalóan az elsõrendû és fõ felelõsséget a kormánykoalícióra hárítja. A kormánykoalíciónak kell a költségvetést elfogadnia a többségi elv alapján. De vannak válságos helyzetek, márpedig ma válságos helyzetben van az ország, amikor az ellenzéknek is figyelembe kell venni - megítélésem szerint - parlamenti magatartásában azt a tényt, hogy közös felelõsség terhel bennünket. Voltak ilyen történelmi pillanatok, amikor magyar Országgyûléseknek és más parlamenteknek figyelembe kellett venni azt, hogy olyan kényszerhelyzetek vannak, amikor nemcsak a kormánypártokat terheli a felelõsség. És ha tény az, hogy nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék padsoraiban is úgy érzik, hogy ezt a költségvetést az ország fizetõképességének fenntartása érdekében, a hitelek folyósítása érdekében is - nem kívánom felsorolni - szükséges elfogadni, akkor kérem az ellenzéket, jól gondolja meg s jól fontolja meg állásfoglalásának formáját. Ez az Országgyûlés nemcsak most a költségvetésnél kerül olyan helyzetbe, hogy kénytelen lesz átfogóan gondolkodni. Elõttünk áll még egy amnesztia- törvényjavaslat is. (Moraj.) Elõttünk állhatnak még válságkérdések, amikor az Országgyûlésnek át kell gondolnia sok mindent. Én nem azt kértem az ellenzéktõl, hogy szavazza meg a költségvetést - félreértés ne essék -, az ellenzék azért politikai ellenzék, hogy kontrollt gyakoroljon, kritikát és bírálatot mondjon, sõt elfogadom azt is modellként az abszurditás határáig menve, hogyha a költségvetés minden tételét megszavazta volna az Országgyûlés az ellenzék elõterjesztése után, meggyõzõdésem, hogy az ellenzék utána az egész költségvetés globális elfogadásakor mégis ellene szavazott volna. (Közbeszólások: Próbáljuk meg! Moraj.) Ezt a politikai döntést, amely most elõttünk áll, én úgy kérem, hogy az ország érdekében foglaljanak állást. Úgy gondolom, a Kormány végig figyelembe vette a képviselõk javaslatait, figyelembe vette az egyes bizottságok által elõterjesztett javaslatokat, s figyelembe vette oly annyira a költségvetési bizottság összegezõ állásfoglalását, hogy a Kormány lényegében azonosította magát vele. Nem azért, mert valamiféle hibás koncepcióból indult ki, hanem azért, mert egy parlamentnek, egy törvényhozásnak az a feladata, hogy felülbírálja, részleteiben módosítsa, javítsa a költségvetést, és utána ebben a helyzetben a lehetséges legkisebb rosszat szíveskedjék elfogadni. Én azt kérem Önöktõl, s természetesen elsõsorban a kormánykoalíció tagjaitól, akik bizalmi szavazatukkal és megválasztással ezt a Kormányt hivatalba helyeztették, s mindazokat, akik az ellenzék, a függetlenek oldaláról úgy ítélik meg, hogy egyet tudnak érteni, s nyíltan elismerik a mai kényszerhelyzetet, azok válasszák azt a megoldást, amit lelkiismeretük diktál. Hogy ez az ország mûködni tudjon a következõ esztendõben, és meg tudjuk védeni mindazt, amit eddig intézményrendszerben létrehoztunk, ezért kérem Önöket, hogy ezt fogadják el. Elmondhatnám mindazt - de megígértem, nem teszem -, hogy egy ilyen kényszerhelyzetben Winston Churchill mit mondott az angol országgyûlésen (közbeszólás a FIDESZ padsoraiból: Sir Winston Churcill!), de miután a kétkötetes mû megjelent, Önök is elolvashatják, és egy másik alkalmat fogok keresni, amikor a mi mûködésünk (moraj) és a politikai demokrácia kialakításához szükséges szavait összehasonlíthatjuk a mi mûködésünkkel. Kérem azt, mindezt fontolják meg, vegyék figyelembe azt, hogy az ország mûködõképességét kívánjuk fenntartani, s azt, hogy ezzel a költségvetéssel elindulva januártól egy negyedévi mûködés után, amikor látni fogjuk, milyen hatással vannak a nem várt nemzetközi politikai, gazdasági, akár katonai események, milyen tényezõket tartogatnak számunkra, mi történik a kelet-közép- európai térségben, és ez hogyan hat reánk, s milyen belsõ erõk vannak Magyarországon, amelyek jó és rossz irányba hatnak, akkor felül fogjuk vizsgálni. A Kormány rugalmas lesz és határozott, s gazdaságpolitikai programjában a következõ esztendõben minden nehézség ellenére, amit igenis feltártunk, a kivezetõ út felé kívánja az országot vinni, s hiszem azt, hogy erre képesek leszünk. Kérem a kormánypártnak, valamennyinek, mind a háromnak a teljes felelõsségét a kormányzati munka támogatására, mert egy Kormány csak úgy tud cselekedni, hogyha élvezi a mögötte álló politikai erõk támogatását. Kérem azt, hogy az ellenzék is töltse be alkotmányjogilag meghatározott szerepkörét, és az ellenzék is vegye figyelembe az adott mai politikai helyzetet, gazdasági viszonyainkat és az ország elõtt álló feladatokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok részérõl.)

Homepage