DR. BOTOS KATALIN tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Nagy figyelemmel jegyzeteltem a képviselõtársaim által mondottakat, és mindenféle zárszó igénye nélkül - hiszen erre a pénzügyminiszter úr hivatott - néhány megjegyzést szeretnék tenni a Házban elhangzottakhoz. Elsõ megjegyzésem mindjárt a két legutolsó reflexióhoz kapcsolódnék. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy Békesi úrnak azokban a szavaiban, amelyeket Zacsek Gyula idézett, teljesen igaza volt: az országnak kell költségvetés, és ezzel minden itt lévõ párt képviselõje - remélem, minden képviselõje - tisztában van! Itt egyszerûen csak arról van szó, tisztelt képviselõtársak, hogy a népszerûtlen munkát kire óhajtjuk hárítani. (Közbekiabálás a bal oldalon: Csak nem ránk? - Derültség.) Köszönöm. Nem becsülöm alá egy pillanatig sem tisztelt képviselõtársainknak a segítõkészségét - mint ahogy ezt már az elõzõekben reflexiójában Kupa Mihály tegnap kifejtette. Nagyon köszönjük mindenkinek a pártállástól függetlenül jött konstruktív, segítõ javaslatokat, de engedjék meg, tisztelt képviselõtársak, hogy egy apróságra azért felhívjam a figyelmüket. Én itt bizony egy kis csúsztatást érzek, és meg kell mondanom, hogy - ezt Petõ Iván mondta rosszindulat nélkül - az ellenzék részérõl. Ugyanis nagyon nagy figyelemmel jegyzeteltem tegnap Tölgyessy képviselõtársamnak a beszédét a hét csapásról, amely ezt az országot éri az elkövetkezendõ évben. Tessenek csak figyelni! A jövõ évben a magyar állampolgárok nehézségei között fog szerepelni a lakásköltségek megnövekedése. A lakásprobléma 40 év alatt halmozódott fel - nem az elõzõ kormány, az egy elõzõ kormány, hanem az elõzõ kormányok tevékenységének eredményeképpen. Az a kusza helyzet, amelyben gazdag-szegények és szegény-gazdagok vannak, amiben nagyon-nagyon nehéz lesz rendet tenni, Tölgyessy úr frakciója kiválóan tudja, hogy tarthatatlan. Azt a támogatást, és a FIDESZ-frakció is kifejtette, ha jól emlékszem tegnap, hogy a költségvetésben szereplõ kamattámogatás fenntartását már a reklámok és a propagandakampányok során is elfogadhatatlannak tartották mint olyan támogatást, amely egyes rétegeket kedvezményezi a többiek számlájára, mert - Uraim, Hölgyeim - valaki mindig vállalja, a számlát valaki mindig fizeti, nincs ingyen ebéd! Egyértelmû, hogy mindenki tudja, hogy ezen változtatni kell, és mindenki tudja, hogy ez nem e Kormány tevékenységének az eredménye, hanem a rá váró, eddig oly nagy derültséggel fogadott népszerûtlen feladat! Talán azt gondolták képviselõtársaim, hogy ez az elsõ pillanat, amikor erre rádöbbentünk? Szeretném felhívni az Önök figyelmét Antall József miniszterelnök úr szavaira, amelyeket a Kormány tevékenységének megkezdésekor - hogy ne mondjam már a felállást - elmondott: tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sok nehéz és népszerûtlen feladatot kell betölteni. Folytatom tovább a hét csapás másodikát: az élelmiszerárak emelkedni fognak. Igen, ki kell belõlük venni a támogatást! Minden liberális frakció nagyon jól tudja, hogy nagyon helytelen ösztönzést adott a gazdaság fejlõdésének a "kis bér-kis ár" elve, a "kis pénz-kis foci" (derültség), ami azután tovább folytatódott. Mindenki tudja, hogy a munkaerõ árát meg kell fizetni. Én nagyon jól emlékszem ebben a Házban is Rabár exminiszter úr szavaira, aki elmondta, hogy helyes árarányokat kell létrehozni, hogy helyes irányba ösztönözzék a fogyasztást és a termelést, és ez azoknak az érdekét is fogja szolgálni, akik érezni fogják, hogy reális munkabérköltségekkel dolgozva mikor is ütötték meg azt a hatékonysági szintet, amely mellett a nyugati fogyasztási szintnek megfelelõ benzinfogyasztásra, vagy bármi más egyéb fogyasztásra joggal tarthatunk igényt. Hasonló a helyzet - és most már nem megyek ilyen részletekbe az energiaárakkal. Mindnyájan tudjuk, hogy az energiaárak támogatottak, és azt is tudjuk, hogy nem annyiba kerülnek természetszerûen, mint amennyit a lakosság értük fizet. Ez is az elõbb említett sorba illeszkedik be, amely a bérszínvonal irreális és torzító irányú alacsony szinten tartását célozta. Képviselõtársam említette a benzin fogyasztási adójával bekövetkezõ, lakosságot sújtó áremelkedést. Erre nem térek ki bõvebben. Úgy vélem, ezt Kupa Mihály teljesen világossá tette nagyon rövid tegnapi eszmefuttatásával. Említették képviselõtársaim, és mindenekelõtt Ön, kedves Tölgyessy képviselõtársam, hogy hát emelkedni fognak az adóterhek. Ez is a lakosságot fogja sújtani. Naná, hát kit lehetne sújtani? Más ország lakosságát - sajnos - nem sújthatjuk mindazokkal a terhekkel, amelyek bennünket értek. Említette, hogy a lakosságot fogja sújtani a helyi adó. Hát persze! Mert vagy a helyi adó sújtja, vagy a központi adó sújtja, vagy az infláció a benzin következtében, vagy totális összeomlás, amely a költségvetés el nem fogadása esetén következik be! Említette képviselõtársam, hogy munkanélküliség fogja sújtani ezt az országot. Igen, ez az ország örökölt egy olyan struktúrát - tisztelt képviselõtársak -, amelynek átalakítására szükség van. Nem megyek bele ennek történelmi elemzésébe, ebben a Házban ez felesleges, ezt mindenki tudja, és azt hiszem, az ország lakossága is. Természetesen ez azzal fog járni - errõl is hallottunk tegnap bölcs és okos szavakat -, hogy ez elkerülhetetlenül fog megjelenni, ha korábban lett volna, most nem lenne akkora, amekkora lesz, ha meg tudjuk találni ennek a fedezetét - és nagyon erõsen kerestük az Önök segítségével most a parlamenti munkában -, akkor ez a három elem fenntartja azokat, akik átmenetileg kényszerülnek helykeresésre, munkahelyváltoztatásra. Ez volt a hét csapás, amelyet Tölgyessy barátunk felsorolt. Tisztelt Képviselõtársak! Tessenek nekem megmondani, hogy melyik ebbõl az, ami a maga teljes súlyával ebben a költségvetésben tükrözõdik, a Kormány tevékenységének eredménye? Tessenek ezt megmondani! Ez egy jéghegy, amelynek csak a csúcsa eredhet abból, tehát a nehézségeknek, a csapásoknak csak egy kicsike kis része, egy kis csücske, egyhetede, egykilencede - már elfelejtettem a jég és a víz súlyarányát az iskolából, tehát ami kilátszik. (Zaj. Szórványos taps.) Köszönöm. Ez egy kicsi csúcs, ami esetleg a mi munkánk kezdeti nehézségeibõl, a Kormány egyes területeinek osztozkodásából és abból fakad, tisztelt Képviselõtársak, most szemben állok az ellenzékkel, de engedjék meg, hogy megforduljak, mert elsõsorban a mi támogató frakciónk felé szeretném ezt elmondani+ (Taps balról.) Köszönöm. Tisztában vagyunk a szerepünkkel, legalábbis ami a Kormányt illeti. Azt hiszem, hogy a képviselõtársak ezt ugyanolyan jól tudják. Tisztelt Képviselõtársak! Akkor, amikor mi nem olyan hamar nyújtottuk be ezt a költségvetést, mint ahogy szerettük volna, ebben nem az játszott szerepet, hogy a Kormány ügyetlenkedett - erre egyszer már utaltam -, hanem kereste, tisztelt Képviselõtársak, a lehetõ legkisebb rosszat. Azok a változatok, amelyek a Kormány asztalán voltak, amelyekbõl részben egy és más kiszivárgott - amire ebben a Házban már utaltak -, mind azt mutatták, hogy megkíséreltük ezeket a lehetõségeket fölmérni, és kerestük a lakosság lehetõ legszegényebb rétegeire a legkisebb terhet rovó, ugyanakkor a vállalkozást meg nem állító, hanem annak kifutási lehetõséget adó módjait. Köszönet azoknak a képviselõtársaknak - pártállástól függetlenül -, akik ezt igenis segítették, és amit az expozéban elmondtam, hogy milyen súlypontokat próbáltunk - gyenge kis súlypontokat - találni. Nem tudtunk nagyobbat. Önök egy kicsit megfejelték. A legkritikusabb részt mind a vállalkozás területén, mind a szociális kérdések területén megerõsítették. Köszönet ezért Önöknek. Ne felejtsék el - Eötvös József szavaival élve hadd mondjam azt, hogy "nem azon tételeknek a száma, melyet megcáfolni tudunk, hanem amelyet állítani tudunk, képezi észbeli képességünk bizonyítékát". Köszönet azoknak, akik állítva és nem tagadva segítették ennek a költségvetésnek a megjavítását. Szívesen figyelmükbe ajánlom még Széchenyi azon szavait is, miszerint a lehetõ jót kell keresni. Mi itt most a lehetõ legkisebb rosszat próbáltuk keresni. Felhívom a figyelmüket arra is, tisztelt Képviselõtársak, hogy Önök pártjuk zászlai alatt eveztek be a Parlamentbe, de Önök nem pártokat képviselnek, hanem a magyar lakosságot, és annak tartoznak felelõsséggel és elszámolással. Ismerem a többpárti politizálás játékszabályait, itt nem kománybuktatásról, kormánycserérõl van szó, itt egy ország válságos helyzetérõl van szó, amelyhez megfelelõ felelõsségû hozzáállást kérek, természetesen mindenekelõtt a Kormány mögött álló koalíciós pártoktól, melyet ezúton is köszönök nekik. (Taps jobbról.)