RAJKAI ZSOLT (FKgP): Igen, Elnök Úr, köszönöm, szólni kívánok. Szokásomtól eltérõen most nem a környezetvédelem kontra vízügy kérdésében szerettem volna szót kérni, bár erre vonatkozóan is vannak megfelelõ érveim, de ezt a döntést a Parlament bölcs belátására bízom. A kérdés, amelyhez hozzá kívánok szólni, a néhány órával ezelõtt elhangzott rövid intermezzo kapcsán feltámadt kívánalom, amely Békesi László országgyûlési képviselõtársam és Kónya Imre között zajlott le. Való igaz, hogy a Németh-kormány a tizenegy hónapos uralkodása alatt hozott néhány intézkedést, amelyek elsõsorban politikai jellegûek voltak, bár gazdasági kihatásuk volt. Ezek az intézkedések a Kormány és az MSZMP pártállami hatalmának megtartását célzó intézkedések voltak olcsó népszerûségre törekedve (zaj és mozgás az MSZP soraiban). Mirõl is van szó? Valóban csökkentek némely esetben az adóterhek. De ne felejtsék el kedves Képviselõtársaim, hogy éppen Békesi László volt pénzügyminiszter próbálta bevezetni a lakáskamatadót, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Próbálta csökkenteni és csökkentette is a honvédelmi költségeket, melynek ugyan jelentõs népgazdasági kihatása lett volna, de ezek a költségek éppen akkor, amikor súlyos európai válság volt, politikai válság volt, éppen rossz passzban érték a honvédséget, a honvédség leépült, azóta is igen nehezen lehet helyrehozni. Bevezették a világútlevelet, való igaz, de ezzel együtt olyan vám- és devizaliberót vezettek be, amely elõtt csodálkozva álltak a nyugat-európai országok, hogy hogy teheti meg az ország, egy ilyen valutaszegény ország, hogy több millió vagy esetleg milliárd forint értékû devizát hurcoljanak ki az országból, és ezzel gazdagítsuk a mariahilferstrassei kereskedõknek a pénztárcáját. El lehet azt is mondani, hogy mindezek, a költség-kihatásában a költségvetést károsan befolyásoló hatású intézkedések végül is egymilliárd vagy közel egymilliárd dollár újabb adóságállomány-növekedést eredményeztek. El kell azt is mondani, hogy növelték az olyan oktalan beruházásokra fordított kiadásokat, mint a bõs-nagymarosi vízlépcsõ, hiszen ki ne emlékeznék ugyanennek a kormánynak jeles miniszterére, aki azt mondta, hogy vízlépcsõt és demokráciát. Ez ma is körülbelül 1,5 milliárd refinanszírozási kamatot jelent vagy adóterhet jelent a költségvetésnek. Elárulta továbbá Békesi László képviselõtársam azt is, hogy 50 milliárd forint van a vállalati kasszákban kint, ami a népgazdaságot vagy a gazdaságot illetné, és ennek behajtását ajánlotta. Nem tudom, hogy ez mikor halmozódott fel. Nem hiszem, hogy az elmúlt néhány hónap alatt. Egyetlenegy vállalatot sem, amelyet csak a politikai döntések alapján tartottak fenn, nem szüntettek meg, egyetlenegy esetben nem történt meg olyan intézkedések meghozatala, amely csökkentette volna az adósságterheket vagy a belsõ adósságot. A 40 milliárd forintos bombabiztos terve lehet, hogy egy jó recept; de hadd csatlakozzam most a Török Ferenc képviselõtársam által elmondott mondókához. Ez egy jó recept, de mi van a spájzban? Ahhoz a süteményhez, amit sütni kell, van hozzá egy záptojás, egy dohos liszt, egy avas vaj. Recepteket, uraim, lehet csinálni, kiváló recepteket. Lehet választani a francia receptet, a francia konyhát, minden más lehetõség van. De nekünk ebbõl az alapanyagból ebben az országban, ebben a konyhában, itt és most kell megfõzni. És ehhez a süteményhez szívesen invitálom az MSZMP képviselõit, egyék õk is, szakítsanak nagyobb falatot belõle. Köszönöm szépen. (Taps.)