DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Igen, Elnök Úr, köszönöm. Tisztelt Ház! A vitában sokan szólaltak fel, mindenki a saját szemszögébõl, lelkiismerete szerint tett jó vagy még jobb javaslatot aggódva az ország sorsáért. Hogy végül lesz és milyen költségvetés, az holnap eldõl a szavazásnál. Nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban, csak elképzeléseim. Erõsen zavart viszont az egész költségvetési és adószabályokkal kapcsolatos vitában az a tény, hogy a tisztelt Ház nem tartotta be a Házszabályokat. Nem akarok részleteibe belemenni, a házbizottságnak nincs olyan döntése, hogy meddig és hogyan lehet beadni a módosító indítványokat, hiszen ezt a Házszabály szabályozza, akár most is be lehetne adni, még a részletes vita tart. Nem tudom, melyik képviselõtársam a tegnapi vitában nehezményezte azt, hogy a módosítást elõterjesztõk nem tudtak részt venni a bizottsági vitákban. El kell mondani, hogy ez is sérti a Házszabályt, így igaz. De abban is igaza van Soós Károly Attilának, hogy 4-5 napon keresztül 16 órákat ülésezett a bizottság, nem várhatta azt, hogy odamenjenek a képviselõk. Ugyanezt tette a Salamon László által vezetett bizottság, ezért legfeljebb köszönetet kell mondani nekik. De ettõl meg lehetett volna tenni, hogy elmegy a 100-130 képviselõ a bizottsághoz a bizottsági ülésre és ott várja, míg sor kerül rá, akkor viszont nem lett volna plenáris ülés. Senki nem lett volna itt. Tisztelt Ház! Azt várjuk az állampolgároktól, hogy tartsák be a törvényeket, ugyanakkor mi nem tartjuk be a saját szabályainkat. Persze az állampolgároknak a törvénysértés következményekkel jár, ez velünk szemben nem alkalmazható. Mint ahogy annak sincs következménye, hogy ez a Parlament megszavazta az önkormányzati törvényt. A 68. § (2) bekezdése szerint a fõvárosi törvényt 1990. november 30-ig kellett volna megszavazni, megalkotni, és ez sem történt meg természetesen. Ennek sincs következménye, legfeljebb az, hogy most a költségvetés vitájában az 1. § (11) bekezdésében a törvényt elõterjesztõ úgy terjesztette elõ, hogy a fõvárosi törvény rendelkezik azokról a pénzekrõl, amelyek a helyi kerületi önkormányzatokat fogják megilletni. Kiegészítõ módosító javaslat érkezett a Kormány részérõl, mely szerint ezt a fõvárosi közgyûlés dönti el, és az fog errõl rendelkezni. Ehhez nyújtottam be módosító javaslatot, amelynek lényege: ne ebben a költségvetési vitában dõljön el a fõvárosi törvény, amiben mulasztottunk mindnyájan, hiszen nem alkottuk meg. Hanem ideiglenesen, átmenetileg döntsön csak a fõvárosi közgyûlés ebben a kérdésben, és amikor januárban-februárban létrejön a fõvárosi törvény, ott döntsünk tényleges vitában arról, hogy milyen jogköröket kap, milyen pénzekkel rendelkezik a kerületi önkormányzat és a fõvárosi önkormányzat. Kérem ehhez a támogatást, és kérem a Kormánytól, amikor szavazásra kerül sor, támogassa ezt a javaslatot. Ez nem lehet akadálya annak, hogy majd a fõvárosi törvény vitájában valóban döntsön a közgyûlés, de nem ebben a költségvetési vitában. A másik téma, amihez szeretnék hozzászólni, a kamatemelés kérdése. Igaz, ezt már lerágták, többen elmondták ennek a kritikáját, hogy milyen terhet ró az érintett lakosságra, nem kell ecsetelni. Másik oldalról, jogi oldalról tartom szükségesnek, hogy néhány mondatot mondjak róla. A Németh-kormány által bevezetett kamatadó az Alkotmánybíróság döntése alapján jogilag megbukott. A jelenlegi konstrukció azonban hibátlannak tûnik, hszen a PTK 226. § (2) bekezdése úgy szól: "A jogszabály a hatályba lépés elõtt megkötött szerzõdések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg." Úgy gondolom, az ország gazdasági, költségvetési helyzete mindenképpen kivételes helyzetet teremt, elvileg, jogilag erre lehetõség van. Nehezményezem viszont azt, hogy sem az elõterjesztésbõl, sem egyéb módon nem került eddig ilyen döntés elõtt nyilvánosságra a törvényhely második mondata, amely viszont úgy szól: "Ha a szerzõdés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges és jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerzõdés módosítását". Mit jelent ez? Azt jelenti állampolgári oldalról, hogy van egyszer a költségvetési oldal, ez az egyik fél, a másik fél az állampolgár érdeke. Ez pedig azt jelenti, elmehet az állampolgár a bírósághoz, és kérheti, hogy rá ez ne vonatkozzék, és a bíróság eldönti, milyen érdekeit sérti. Az nem lehet kétséges, hogy az állampolgárok túlnyomó többségét ez a döntés - amennyiben a Parlament megszavazza - sérteni fogja. Nagyon sok olyan állampolgár van, aki csak nagyon nehezen tud majd eleget tenni ennek a kötelezettségének. A törvényjavaslat három variációt sorolt fel, és ezeket szeretném elmondani. Három alternatív javaslat van tehát, és ehhez kapcsolódtak a különbözõ képviselõi indítványok. Olyan is kapcsolódott hozzá, hogy az állampolgárok hadd válasszák - ha már érinti õket - a három, illetve kettõ közül valamelyiket. Erre azt mondták, hogy technikailag lehetetlen, én viszont azt mondom, hogy nem az. Nagyon egyszerû. Itt van az OTP vezérigazgatójának levele, amelybõl kitûnik az, hogy valóban szociális alapon nem tartanak nyilván. Csak a nevet, lakcímet tartják nyilván és azt, hogy mennyivel tartozik. Minden hónapban kiveszik a kartont és rávezetik, hogy mennyit törlesztett az állampolgár. Ugyanezt kell csinálni januárban, februárban vagy amikor erre sor kerül, kiemelni és aki az a) variációt választja, azt az a) dobozba rakni, aki a b) variációt a b) dobozba és aki a c) variációt a c) dobozba. Onnantól kezdve könnyedén el tudnak számolni és mégis lesz az állampolgároknak olyan joguk, hogy saját érdekeit figyelembe veheti és azt mondhatja, az én családom gazdasági helyzetének az a) vagy a b) vagy a c) variáció jobb. Én személy szerint az a) és a c) variációt tartanám megfelelõnek. Kérem, gondolja át a Kormány ezt, és saját maga terjessze elõ azt, hogy ilyen alternatív lehetõséget biztosítsunk az állampolgárok számára. Annyit szeretnék még ezzel kapcsolatban megjegyezni, és ez ugyancsak egy nagyon lényeges technikai kérdés, a számlazárás elvégzéséhez - írja az OTP vezérigazgatója -, a csekkek, valamint az értesítõlevél kigyártásához 6-8 hét szükséges, a postai átfutást figyelembe véve legkorábban március közepén tudnak az érintett adósok eleget tenni a kötelezettségeiknek, így az elsõ megemelt törlesztõrészlet befizetése reálisan 1991 áprilisától várható. Ez azt jelenti, hogy negyedév kiesik a költségvetésbõl, de ennél sokkal súlyosabb az, hogy a költségvetési törvény 1991. január 1-jével lép hatályba, innen kezdve van az állampolgároknak a fizetési kötelezettsége fehéren feketén, ez a bizonyos 1500 forint. A 3 hónap: 4500 Ft. Ezt egyben kellene befizetni, plusz késedelmi kamatot, mert az is jár ilyenkor. Ez mind azt jelenti, hogy ezeket a terheket nem lehet áthárítani. Megfontolás tárgyává teszem a Kormánynak - én nem szeretnék most ilyen módosító javaslatot elõterjeszteni, mert ezzel mintegy obstrukciót követek el, pedig ehhez jogom van, hiszen részletes vita van -, gondolja meg ezt, hiszen óriási lyuk van ebben a törvény-elõkészítésben és az egész kamatemelés kérdésében. Végezetül: az egész költségvetési és az adójogszabályokról szóló vita során az a gyermekmondóka jutott az eszembe, amelyet mindannyian nagyon jól ismerünk, amikor az öt ujjunkról azt mondjuk, hogy "ez elment vadászni, ez meglõtte, ez hazavitte, ez megsütötte és a picike megette". Ezt átfordítva talán úgy tudnám fogalmazni: Rabár miniszter úr elõterjesztette a költségvetést és az adószabályokat, Botos Katalin államtitkár asszony csodálatosan levezényelte, az Országgyûlés majd megszavazza, Kupa miniszter úr végrehajtja és az egész icike-picike állampolgár megeheti azt, amelyet az 1991. évi költségvetés részére majd kifõzött. Szeretném, ha ez a kis mondóka eszébe jutna a képviselõtársaimnak akkor, amikor az egyes módosító indítványokról külön-külön is és az egész törvényjavaslatról szavazni fognak és hiszem, hogy nem a vélt különbözõ érdekek, hanem a lelkiismeret szava szerint fognak szavazni és az fog dominálni. Köszönöm szépen. (Taps.)