DR. ZSÍROS GÉZA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tudom jól, hogy fáradtak és idegesek is vagyunk okkal és joggal. De engedjék meg, hogy néhány gondolatot a munka közben a mezõgazdaságról mégis szóljak. Egyrészt azért, mert nem nagyon került sorra az a rész, amibõl élünk, és ezen belül én a mezõgazdaságról néhány gondolatot megemlítenék. Amibõl élünk. Egyik exportnövényünk, legnagyobb exportnövényünk és -termékünk a búza. Hogy is áll itt a dolog? Az amerikai és közös európai búza szovjet kikötõi ára 120-130 dollár tonnánként. Az európai országok közül Lengyelország és a Szovjetunió importál, õk hajlandók megfizetni a magyar búzáért is az elõbb említett árat. Amennyiben mi más piacra kívánnánk szállítani, akkor csak a tengerentúlon találnánk fizetõképes keresletre, mert más európai piacok, illetve országok önellátóak vagy exportálnak. Így ebbõl az árból, a 120-130 dollárból tonnánként le kellene vonni a szárazföldi és a tengeri szállítás költségét, mely 50 dollár tonnánként. Így legjobb esetben is 80 dollárt kapnánk tonnánként a búzánkért. Külön gondot okoz, hogy a Szovjetunió akkor kezd - érthetõ okok miatt - vásárolni tõlünk, amikor az õ évi termelései elfogynak, és ez a betakarítás után mintegy hat hónap. Azt követõen fogadja majd a mi búzánkat, és miután fogadta az árunkat, nyolc hónapot kell hiteleznünk azért, mert a fizetési átfutási idõ az õ esetükben ennyi. Erre jelen körülmények között és e költségvetési keretben nem áll egy vas sem rendelkezésünkre, úgy az állami gazdaságok, mint a szövetkezetek és a magángazdálkodók részére sem. Éppen ezért én 1176-os számú indítványomban - módosító indítványomban - javaslatot tettem a mezõgazdaság támogatásának emelésére. Mert a mezõgazdaság és az élelmiszeripar 1991. évi exportjának támogatására az elõirányzott 30 milliárd forint összeget 47 milliárdra javasoltam felemelni. Tudom, sokan mondhatják, hogy ez szinte képtelenség. Megítélésem szerint viszont ez emelés nélkül nem biztosítható az ágazat exportjának minimális, 1%- os jövedelmezõsége sem, hanem számottevõ veszteség jelentkezne. Ilyen körülmények között a termelõk nem érdekeltek a kivitelben, az ország export- árbevétele csökken. Miközben tehát látszólag biztosítható a költségvetés egyensúlyi állapota, a fizetési mérlegben lesz olyan mértékû kiesés, ami veszélyeztetheti a fizetõképességünk fenntartását is. Az export csökkenése a mezõgazdaság árbevételének, jövedelmének csökkenését eredményezi. Ez súlyosan hathat vissza a mezõgazdaság reprivatizálására és privatizálására egyaránt. Veszteséges tevékenység nem jelent vonzerõt a falusi lakosság számára, a magánparaszti gazdaság kockázatainak vállalására sem. A teremelési kedv, a termelés csökkenése kihat a mezõgazdaság, az élelmiszeripar, de a kapcsolódó ágazatok, a kereskedelem, a szállítás, a kapacitás kihasználatlanságára, a foglalkoztatottságra, egészen a munkanélküliek táborának növeléséig. El kell döntenünk, mit akarunk a mezõgazdasággal. Az országban tapasztalható általános áremelkedés a mezõgazdaságot is sújtja érthetõ okok miatt. Mintegy 30-35%-os termelési költségemelkedést egy várható 15%-os leértékelés nem ellensúlyoz, és így a támogatások javasolt növelése részben a költségemelkedés ellensúlyozását szolgálja. Nemzetközi összehasonlításban a magyar mezõgazdaság támogatása nem magas. Nemzetközileg elfogadott mutatók szerint a közös piaci mezõgazdaság támogatottsági szintje termelési értékre vetítve 35-40%, az Egyesült Államokban 30%, a magyar mezõgazdaságé 10% körül van úgy, hogy a magyar mezõgazdaság és az új-zélandi mezõgazdaság e Földön az a két mezõgazdaság, amely aktív befizetõ. Emellett ahhoz, hogy az agyonvédett és támogatott nemzetközi mezõnyben állni tudjuk a versenyt, az egyébként keresett és jó minõségûnek elismert termékeinkkel, sajnos, bármennyire tetszik vagy nem, a támogatási versenyben is legalább részben ott kell lennünk. Várható, hogy a különbözõ szinten folytatott kereskedelempolitikai tárgyalások, a GATT, az EGK eredményeként exportunk versenyfeltételei fokozatosan javulni fognak a jövõben. A támogatásoknak az elõirányzathoz képesti módosítását teszi szükségessé az is, hogy 1991-ben 1990-hez képest a világpiaci árak kisebb csökkenése várható. A korábbi évtizedek ciklikussága arra mutat, hogy átmeneti csökkenés után az árak ismét emelkedni fognak. A megfelelõ támogatottsági szint hiányában a termelés visszaesik, és újabb konjunktúra idején a javuló lehetõségeket nem tudjuk majd kihasználni - nem technikai, hanem biológiai okok miatt -, mert a mezõgazdasági termelés szinten tartásához is, nemhogy emeléséhez, több év szükséges. Összességében tehát mind az ágazat, mind az ország gazdaságának hosszú távú érdekei figyelembevételével javaslom az agrárexport-támogatás elõirányzatainak módosítását. Kérem az indítványom támogatását, bár tudom - miután a költségvetési bizottság elnökével nem itt, e házon belül, hanem a folyosón konzultáltam -, gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe került a módosító indítványom, ennek ellenére kérem arról a szavazást. Köszönöm. (Gyér taps.)