DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Megmondom õszintén, hogy eredetileg nem akartam szólni, mert az a véleményem, hogy az amúgy is szûkre szabott idõben elsõsorban szakmai kérdéseket kell tisztáznia a tisztelt Háznak, ezért fegyelmezetten hallgattam tegnap is a különbözõ frakciók hozzászólásait és a különbözõ, elsõsorban ellenzéki képviselõk nyilatkozatait, amelyekben a felelõsségvállalásról is szó esett. Most, mivel Wekler Ferenc túlnyomóan szakmai hozzászólását azzal vezette be és azzal fejezte be, ami már a felelõsségvállalásra vonatkozik, úgy éreztem, hogy talán nem káros és nem hátrányos, hogyha néhány percre mégiscsak igénybe veszem a figyelmüket. Szeretnék néhány szót szólni errõl a bizonyos felelõsségvállalásról. Megmondom õszintén, hogy nagyon nehezemre esett a hallgatás akkor is, amikor több képviselõtársam odajött hozzám Békesi László képviselõtársunk felszólalását követõen, mert úgy érezték, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mert kétségkívül éreztek valami sajátosságot abban, hogy képviselõtársunk elõadta itt a rendkívül pozitív javaslatait, azokat a javaslatait, amelyeket kormányzási pozícióból nem volt képes valóra váltani és megvalósítani. (Taps a jobb oldalon.) Én úgy gondoltam, hogy nem indokolt akkor a felszólalás, mert valahol biztos vagyok abban, Békesi László képviselõtársunk szakmai és politikai tisztességében, hogy akkor is ugyanígy gondolta, ugyanez volt a véleménye, csak egyszerûen az akkori körülmények között nem lehetett végrehajtani azt, ami az õ szakmai és politikai meggyõzõdése. És az a véleményem, hogy örülök annak, hogy most ezekbõl az elképzelésekbõl egy ellenkezõ politikai beállítottságú kormányzat, egy ellenkezõ politikai beállítottságú kormányzati frakció igenis számos elemet figyelembe tud venni és végre tud hajtani. Én ezt az új rendszer, a demokrácia diadalának érzem, és úgy érzem, hogy ezért külön valóban nem kellett volna hozzászólni. Akkor azonban, amikor ellenzéki és volt ellenzéki képviselõtársaink részérõl vagy nevében hallok itt olyan nyilatkozatokat, hogy nem szavazzuk meg a költségvetést, akkor bizony felmerül az a felelõsségvállalás kérdése, ami már minden egyes képviselõtársunk személyes problémájának kell lenni. Mert minden egyes képviselõtársunk, függetlenül attól, hogy a kormányzati padsorokban ül, a kormányzati koalíció padsorában vagy ellenzéki padsorban, ezért a rendszerért, amiért minden képviselõtársunk - ez az MSZP padsorában ülõ képviselõtársainkra is vonatkozik - a maga területén mindent megtett ellenzéki pozícióban; és most, amikor itt vagyunk, igenis az a dolgunk, hogy ne húzzuk ki magunkat a felelõsség alól, vállaljuk a felelõsséget. És ez nemcsak abban rejlik, hogy mindent megtegyünk, hogy ez a költségvetés jó legyen, hanem abban is, hogy a parlamenti demokrácia keretei között a lehetõ legjobb költségvetést, amit létre lehet hozni a rendelkezésünkre álló rövid idõben, tehát a lehetõ legjobb költségvetést végül is a legjobb meggyõzõdésünk szerint megszavazzuk. Azt a fajta magatartást, amire azt mondjuk, hogy megteszünk mindent, hogy jó legyen a költségvetés, de nem vállaljuk a felelõsséget, nem vállaljuk a felelõsséget az elkövetkezendõ évért - én nem tudom elfogadni. Tudom, hogy ez nem sokat jelent, hogy én nem tudom elfogadni, de abban bízom, hogy legalább gondolkodásra ösztönzi a képviselõket, függetlenül pártfrakciótól, függetlenül pártfegyelemtõl. Ez vonatkozik a kormányzó párti képviselõkre is, hogy mi a mi dolgunk itt a Parlamentben, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy valóban ennek az országnak olyan költségvetése legyen, ami lehetõvé teszi, hogy jövõre már ennél lényegesen jobb költségvetésünk legyen, lehetõvé teszi, hogy stabil legyen az ország, lehetõvé teszi azt, hogy úgy mûködhessünk ebben az elkövetkezendõ évben, hogy talán az utána következõ költségvetésnél már úgy szavazhatunk, hogy biztosak lehetünk abban, hogy az elkövetkezendõ évekre egy olyan stabil demokráciát adunk ennek az országnak, aminek keretében talán az sem lehetetlen, hogy a polgárai jól éljenek, boldogan éljenek, és ne õk viseljék azokat a terheket, amiket most bizony nagy többségben rájuk kell raknunk, mert nincs más módunk, nincs más lehetõségünk. Arra kérem én a képviselõtársaimat, hogy mindenki, személy szerint, gondolja végig; s én nem vitatom, hogy itt a kormánnyzópártokon nagyobb a felelõsség, de úgy érzem, hogy az ellenzéki pártok képviselõi sem mentesek ez alól a felelõsség alól. Gondolják végig a szavazásnál, hogy mi az, amit vállaltak akkor, amikor a mandátumot elfogadták! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)