DR. BOTOS KATALIN tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt megköszönöm a Kormány nevében azt a sokoldalú vitát és jobbító szándékot, amelynek révén eljutottunk a helyi adókról szóló törvényjavaslat véglegezéséig. Általános tapasztalatként a következõket szeretném összefoglalni. A javaslatok tulajdonképpen két irányban próbálták a Kormány eredeti javaslatát módosítani. Többségük ugyan elismerte az önkormányzati gazdálkodás, ezen belül annak saját bevételszerzési lehetõségének a fontosságát, mégis többségben azok a javaslatok voltak, amelyek gyakorlatilag az önkormányzatok mozgásterét szûkítették volna vagy szûkítenék. Ilyen a törvény keretjellegét figyelmen kívül hagyó kedvezmények és mentességek tömeges beépítésének igénye vagy például a bevezethetõ adók számának csökkentése. De - mint említettem - egyidejûleg ennek az ellenkezõje is megjelent a módosító indítványokban, nevezetesen, hogy a felkínált, javasolt ötféle adó újabbakkal egészüljön ki, avagy további tetszés szerinti adóztatásra legyen lehetõsége az önkormányzatnak. Tisztelt Képviselõtársak! A Kormány ezeket a javaslatokat nem karolhatja fel, mert nehezen vagy egyáltalán nem illeszkednek be a meglévõ adórendszerbe és a javaslat koncepcionális keretébe. Másfelõl indokolatlanul korlátoznák, vagy éppen ellenkezõleg, parttalanná tennék az önkormányzati adóztatást. A Kormány e két szélsõséges nézõpont közötti kompromisszumos megoldást abban látja, ha az új adórendszer úgy számol a tradicionális tényezõkkel, hogy nem akadályozza az önkormányzatokat a valós helyi adópolitika megformálásában. A továbbiakban csak súlyponti kérdésekre szeretnék kitérni. Ezek közé sorolnám Békesi László, dr. Török Ferenc és Juhász Péter képviselõ urak és még mások indítványait is, amelyek a vállalkozók kommunális adójának elhagyására irányultak. A képviselõ urak aggálya - megítélésünk szerint -, hogy ez kedvezõtlenül hatna a vállalkozásokra, nem tûnik megalapozottnak. A kommunális adó a vállalkozások szempontjából semleges, minthogy az költségként elszámolható. Másfelõl a települési infrastruktúra fejlesztése - úgy gondoljuk - feltétlenül elõfeltétele a vállalkozásélénkítésnek is, és így indokolatlan, nehezen megmagyarázható különbségekre, megkülönböztetésekre vezetne az, ha a vállalkozóknak is az érdekében álló létadóterheket kizárólag csak a lakosság vállaira rónánk. A Kormány hasonló elvi fenntartások miatt nem támogathatja Kuncze Gábor képviselõnek az egész építményadó mellõzésére irányuló javaslatát sem. Bár a helyi adó rendszere elvileg ötféle eszköz alkalmazására kínál lehetõséget, de viszonylag könynyen belátható, a kistelepüléseken, ahol az önkormányzatok többsége mûködik, ezen ajánlott eszköztár minden egyes eleme nem is érvényesíthetõ, hiszen nincsenek meg a feltételei. Vállalkozásra nincs is mód, iparûzési adót kivetni idegenforgalom nélkül nem lehetséges, ilyen címen történõ adóztatásra nincs lehetõség stb. E településeknél az átlagosnál kedvezõtlenebb gazdasági adottságokra figyelemmel a javaslat elfogadása lényegében a helyi adóztatás lehetõségétõl fosztaná meg az önkormányzatokat. Ugyanakkor szeretném itt tisztelt Képviselõtársaim figyelmét felhívni arra a képviselõi hozzászólásra, amely bemutatta, hogy a forgalmi értéket figyelembe vevõ adóztatás esetén ez az összeg nem jelent elviselhetetlenül nagy terhet a kistelepülések állampolgárainak. Tisztelt Képviselõtársak! Az önkormányzatok mozgásterét szûkítõ javaslatok sorában külön kívánok utalni dr. Török Ferenc képviselõ úr indítványára, aki még tovább ment, s radikális javaslatával a bevezethetõ helyi adónemeket egyetlen új típusú telekadóra, valamint iparûzési adóra kívánja korlátozni. Az általa javasolt telekadóztatás látszólag egyszerû, elfogadása azonban hátrányos lenne gazdálkodási szempontból, mert korlátozza az adó hatókörébe vonható, önálló vagyontárgyként is megjelenõ tárgyak körét, és ezek differenciált adóztatásának lehetõségét. Minthogy képviselõtársunk javaslata az építményt pusztán a telek értékét befolyásoló tényezõnek tekinti, csak igen bonyolult technikával lenne mûködtethetõ a javaslata szerinti adó. Ezért említettem, hogy ez a látszólag egyszerû adó valójában bonyolult. Úgy gondolom, hogy ez a tényegesen újszerû adótechnika - amely a georgizmus régi hagyományaihoz nyúl vissza - legfeljebb a távlatokban valósulhatna meg, és a Kormány nem zárkózik el az elõl, hogy ezt tovább vizsgálja, de az indulás, az önkormányzatok felállásának pillanatában megoldhatatlan feladatok elé állítaná bevételi oldalról az önkormányzatokat. Úgy gondoljuk, az átállást a tanácsi rendszerrõl az újszerû, megfelelõ önállósággal rendelkezõ önkormányzati vezetésre a hagyományokkal is számoló és a javaslatban megjelenített eszköztár elfogadása segítené jobban. Tisztelt Képviselõtársak! Itt emelném ki azokat az indítványokat is, amelyek az ún. tanácsi adókra oly jellemzõ megoldási technikákat, kedvezményi, mentességi struktúrákat kérnek számon a helyi adó konstrukcióján is. Ismételten a figyelmükbe ajánlom, a helyi adókról szóló törvény azzal válik élõ adórendeletté, ha a képviselõtestület dönt a helyi adók alkalmazásának szükségességérõl, és rendeletet alkot bevezetésükrõl. Ha elfogadnák az említett módosító indítványokat, akkor a tisztelt Ház lényegében a régi, meghaladottá vált adókat erõsítené meg új formában, sõt valójában az önkormányzat a központilag állított korlátok miatt nem kapná meg a helyi adóztatás jogát, így az egyik alkotmányos alapjoga sérülne meg. A kormányzat szándéka az, hogy megerõsítse a törvényben meghatározott adómaximumot, mellõzhetõvé tegye a bevezethetõ adónemek tetszés szerinti, lényegében parttalan bõvítésének igényét vagy annak fordítottját. Az a szándékunk, hogy az adónemek drasztikus csökkentése, továbbá a befolyt helyi adó felhasználása különféle központi célokra ne legyen lehetséges. A Kormány ugyanakkor - talán a képviselõtársak többségének tetszésével találkozó - kompromisszumos lépést is tenne a jelenlegi, módosított formájú álláspontjában. Feladjuk az adóminimumra vonatkozó javaslatunkat. Így ez a törvény a több okkal-joggal kifogásolt költségvetési kapcsolatok miatt kikerül a kerettörvénybõl, s az önkormányzat adómegállapítási jogának csak a törvényi adómaximum, valamint a település lakosságának és vállalkozóinak gazdasági lehetõségei szabnak majd határt. A fentiek miatt tehát még az alábbiakban kérem a tisztelt képviselõtársak támogatását. Több képviselõi indítvány érintette a vagyoni típusú adók megállapításának a módszereit. A Kormány sem a korrigált forgalmi értéket, sem a négyzetméteren alapuló adóztatás kizárólagosságát nem támogatja, ezért utaltam az elõbbiekben is a forgalmi érték szerinti adóztatás fontosságára, különösen a kistelepülések esetében. Éppen ezért azonban ezen piaci értéken történõ adóztatásnak még a lehetõségétõl is megfosztani az önkormányzatot ,úgy véljük, hogy hiba lenne. Tisztelt Képviselõtársak! A Kormány nem támogatja azokat az indítványokat sem, amelyek a magánszemélyek kommunális adóztatásának a lehetõségét a tulajdonformától teszik függõvé. Kétségtelen, hogy mind a bérlakásban, mind a hitellel épült lakásban élõk terhei növekednek. Minthogy a közösségi infrastruktúrát a településen élõk egyformán használják, ezért a kommunális adóztatás hatókörének szûkítése véleményünk szerint indokolatlan lenne. Az önkormányzatnak azonban feladata és lehetõsége, hogy az esetleges feszültségeket felismerve, azokat rendeletében vagy egyedi úton is orvosolja megfelelõ intézkedésekkel. Tisztelt Képviselõtársak! A Kormány - úgy gondolom - igen nagy körültekintéssel mérlegelte a nagy számban érkezett indítványokat, közülük kompromiszszumkészen támogatja mindazokat, amelyek javítják a konstrukció végrehajthatóságát, összhangban vannak a törvény keretjellegével, és nem csorbítják az önkormányzat döntési autonómiáját. Kérem ezért a tisztelt Házat, hogy a Kormány álláspontját is mérlegelve határozzon a javaslat elfogadásáról. Köszönöm. (Taps.)