VÁRKONYI ISTVÁN (MDF): Igen Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy olyan törvényrõl folytatunk itt részletes vitát, amely látszólag jelentéktelen. Csatlakoznék Boros képviselõtársamhoz, aki felhívta a figyelmet arra az igen fontos tényre, hogy hamarosan valószínû, ezzel a szakképzéssel és általában a szakképzés mindenféle problémájával igen behatóan fogunk foglalkozni. Itt csak utalok; a szakképzésben bekövetkezõ privatizáció, amely hamarosan érinteni fogja a vállalatokat, a csõdeljárás és az a mai helyzet, amely szinte a szakképzést lehetetlenné teheti, ha sürgõsen nem alkotjuk meg ezt a törvényünket. Némi felelõsséget érzek ennek a törvénymódosításnak az elõkészítésében, hisz jó magam is bevonattam ebbe a körbe, valamint én voltam az a képviselõ, aki annak idején a kormányzati munkamegosztásban javaslatot tettem, miszerint a munkaügyi tárcához kerüljön a szakoktatás szakmai irányítása. Hadd mondjam, hogy szakmai körökben emiatt egyaránt elég sok megrovást és elismerést is kapok és ez talán feljogosít arra, hogy némi törvénymódosítással talán ezt az egy évnél nem hiszem, hogy hosszabb ideig életben lévõ szakképzési törvényt - ellentétben az elõttem szóló Sasvári Szilárd képviselõtársammal -, nem hiszem, hogy egy évnél hosszabb ideig törvényben lévõ módosított törvényt védeni szeretnénk. Mindenesetre, én úgy gondolom, a politizáláshoz a tisztességes politizálás is hozzátartozik. Boros László felhívta a figyelmet, hogy ebben a mostani, módosított törvényben olyasmi található, amit õ "trükk"-nek nevezett. Ezeket egy tisztességes politikusnak észre kell venni, és ki kell védeni. Ugyanakkor felhívta - és én is felhívnám - a figyelmet, hogy nincsenek meg azok a feltételek, azok a kamarák, amelyek feltételezik a bizottságot, amely ezt a szakképzési alapot el fogja dönteni. Megfontolandó az is, hogy ehhez a rövid törvénymódosításhoz 17 vagy 18 módosítás érkezett. Megmondom õszintén, nem tudom megmondani, mennyi, hisz olyan zsúfoltan érkeztek a módosítások, hogy a bizottságokban szinte nyomon sem lehetett követni - ha csak valaki hetekig nem ült egy-egy bizottságban -, hány módosító indítvány érkezett. Mindenesetre megítélhettem a módosító indítványokból, hogy zömmel azért szakemberek tették, és gondolom, feltételezem a jó szándékot és a jobbítást. Ugyanakkor elgondolkoztató számomra, hogy pártállástól függetlenül, általában mindenféle törvénynél igen magas a beérkezõ módosító indítványok száma. Gondolom, ez azért minõsíti is az elõterjesztõket és a törvényhozókat egyaránt. Arra kényszeríti, hogy azt az aszinkront, ami itt meglehet az elõkészítõk és a törvényhozók között, minél hamarabb, egy demokratikus parlamentben szüntessük meg. Mivel a részletes vitáról van szó, és nem szeretném az idejüket rabolni, konkrétan, három lényeges dologra szeretném a figyelmet felhívni. Módosító indítványom erre irányul. Nevezetesen, formális és döntésképtelen bizottságokat ne hozzunk létre! Szó szerint fölolvasom, hogy érthetõbb legyen. A törvény 6. §-ával van nekem is gondom. A törvény 6. §-ának tervezett átalakítása nem felel meg sem az oktatási intézmények, sem a gazdálkodó szervezetek igényeinek. Formai jogot biztosítanak a szakirány szerint illetékes és a képzésben érdekelt miniszterek, a munkáltatók és a munkavállalók képviselõinek. Olyan, a Munkaügyi Minisztérium által mûködtetett, irányított bizottság felállítását tervezi, amely szakmai kérdésekben döntésképtelen. Egy-két gondolatot szeretnék ehhez hozzáfûzni. Nemrég zajlott le az, ami a történelembe úgy fog bevonulni, hogy "taxis blokád". Körülbelül hasonló érdekképviseleti szerv lenne az a bizonyos bizottság, amely a munkáltatók, munkavállalók - miniszterelnökünk olyan ízesen szokta jellemezni, hogy mily szövetségek, mely szervezetek gyülekezetébõl állhat össze eme - mint Boros László képviselõtársam is mondta - valahol még nem is létezõ bizottság. Egy ilyen bizottság az, amely majd már tavasszal jogosult lesz arra, hogy eldöntse ezt a szakképzési alapot. A következõ gondom ezzel a törvénnyel: összehasonlíthatatlan területeket próbálnak összevetni. A Hajduné képviselõtársam által elmondottakat szeretném erõsíteni: hát hogy lehet egy kohászt, egy fodrászt, egy kertészt - hadd ne soroljam -, különbözõ szakmákat azonos mércével összevetni, népgazdasági, nemzetgazdasági szinten is! A harmadik gondom az antidemokratikus döntés maga - amikor mi egy demokratikus parlamentnek a létrehozásán fáradozunk. Az 5. §-hoz fûzött indoklást föl lehet lapozni. A (2) bekezdése jelzi, hogy "A bizottság a területi pénzek átcsoportosításáról a területi önkormányzati szervek, a pénzeszközt befizetõ vállalatok, vállalkozók és szövetkezetek megkérdezése nélkül dönt, írja ki és bírálja el a pályázatokat." A harmadik bekezdésben említett decentralizálás pedig nem felel meg a demokratikus irányításnak sem. Kérem, lapozzák föl, és nézzék meg: szó szerint így van. Szintén Boros László képviselõtársam hívta fel a figyelmet, hogy a tervezet 5. § 5/c pontja ködösít - õ trükknek nevezte, én ködösítésnek mondanám -, mert nem konkretizálja az elosztás igazi módját. Ezen kívül, amire külön módosítást tettem, az (5) bekezdés pedig egyáltalán nincs összhangban az elõzõekkel. Gyakorlatilag, tisztelt Képviselõtársaim, én - aki ebben a szakmában húsz éve dolgozom, és a bõrömön is tapasztalom ezeket - nem látom a garanciáját annak, hogy demokratikusan, ellenõrizhetõen, a szubjektivitás szub-optimális voltát nem kívánom, de optimalitását biztosító döntést hozó bizottságok jöjjenek létre. Köszönöm a figyelmüket, és tisztelettel kérem a szakmai érvekkel alátámasztott javaslatom támogatását. (Gyér taps.)