BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Mély meggyõzõdésem, hogy az elõttünk fekvõ törvénymódosító javaslat jelentõségét csak azok érzik át, akik valamilyen módon közvetlen kapcsolatban vannak a szakoktatással. Tudom, a tisztelt Házban csak kevesen vannak ilyenek, ezért a témát jól ismerõként szeretném önöket a lehetõ legjobb döntéshez segíteni. A szakképzés tárgyi színvonalának emelése még a jelenlegi gazdasági helyzetben is stratégiai kérdés. Ennek megfelelõen indokolt lenne a hozzájárulás mértékének megemelése, azt azonban a Szocialista Párt parlamenti frakciója nem javasolja, hiszen ez a jövedelemelvonás koncentrációjának növelését jelentené, ezt pedig általában ellenezzük. Mit lehet akkor tenni, hogy a várhatóan rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználása segítse a színvonal emelését? Ennek egyetlen módja van: oldani a centrális elemeket, közelebb vinni az elosztást a képzés helyszínéhez és törvényileg lehetetlenné tenni a hozzájárulás megfizetése alóli kibújást. Ezt a célt szolgálják az 1104., 1105. és 1108. számon beadott módosító javaslataink, melyek megszavazásával önök is hozzájárulhatnak a törvénymódosító javaslat jobbátételéhez. A tisztelt képviselõtársaim által benyújtott módosító javaslatok zöme sajnos jobbító szándékaik ellenére nem szolgálja az elõbb említett célokat, így azokat támogatni nem tudjuk. Ugyanakkor Sápi József és Sasvári Szilárd képviselõtársaim módosító javaslatai kiválóak, azokat jó szívvel ajánlom elfogadásra. Ezek után a benyújtott módosító javaslatainkról: mint említettem, ezek a centralizáció ellen hatnak, erõsítve a demokratikus és a racionális elemeket. A regionális alap létrehozása, amelynek szerepét - ahol a feltételrendszer nem alakul ki - a megyei alap is elláthatja átmenetileg, a közeli jövõ egyetlen lehetséges jó megoldása. Egy-egy régió szakképzésének átlátása, a segítség indokolt pontjainak feltárása csak helyileg lehet tévedhetetlen. A helyi vagy regionális gazdasági kamarák, amelyek a vállalatok képviselõi mellett a vállalkozók széles rétegét is reprezentálják és a szakképzéssel foglalkozó intézetek képviselõi, az önkormányzatok felügyelete és támogatása mellett képesek az adott térség fejlesztési irányainak meghatározására, az anyagi eszközök legcélszerûbb csoportosítására, a beadott pályázatok helyi szempontokat is mérlegelõ elbírálására. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessék, a hozzájárulások befizetésének döntõ mértékét helyben kell tartani. Tisztelt Képviselõtársaim! A módosító javaslatok bizottsági vitái során a költségvetési bizottságban próbáltam a módosító javaslatokat megvédeni, illetve azokat a bizottsággal elfogadtatni. Nem tudom, menynyiben kerül átvezetésre; az 1108-as számon beadott módosító javaslataim közül a 2. számút ott visszavontam. A 3., 4., 5. javaslatot a bizottság támogatja, tudomásom szerint a gazdasági bizottság is. Az 1. volt, ami a regionális alapra történõ befizetést szorgalmazza, ezen meglehetõsen nagy vita bontakozott ki Rolek államtitkár úr és köztem. Nem tudtuk egymást ebben a kérdésben meggyõzni. Nekem meggyõzõdésem, hogy a jövõ egyetlen lehetséges útja a regionális kamarák mellett létrehozandó regionális alap mûködtetése. Nem tudom azt az érvet elfogadni - bár ez ténykérdés -, hogy jelenleg mindenütt nincs még ilyen helyi vagy regionális kamara. Ez tény, ezzel én nem tudok vitatkozni - de lesz! Ha mi a törvényben lehetõvé teszünk egy ilyen helyre való befizetést, akkor ahol még nincs, ott nyilvánvaló, nem lehet, de ahogy ezek sorban jönnek létre - és ezek gombamód szaporodnak most az országban -, akkor minden helyen, nyilvánvalóan éves váltásokkal, de ennek a lehetõsége megteremtõdik!. Ezért nagyon szépen kérem önöket, hogy a várható bizottsági döntések, nemleges döntések ellenére akkor, amikor ebben a tárgyban döntenek, ezt a dolgot így gondolják végig, hogy gyakorlatilag egy lehetõséget adunk, ha a törvényben ezt benne hagyjuk. A hozzájárulási kötelezettség határidejének a tárgyévet követõ március 31- ig való kitolása azért fontos, mert mérlegadatok hiányában az érintett vállalatok egyébként érthetõ óvatos alábecslése az intézeteket sújtja, hiszen a mérleg elkészülte után a végleges járulékkülönbözetet már csak a központi alapba fizethetik be, így az részben vagy egészben elveszik a helyi célok számára. A 3. § (1) bekezdésének megfogalmazása megfelelõ, azonban kissé pontatlan, így különbözõ trükkök megkísérlésére ad lehetõséget. Ha azonban önök az általam javasolt "ellenõrizhetõ" szó betoldását elfogadják, ezt meggátolhatjuk. Mirõl is van szó tulajdonképpen? A tanmûhelyek és laboratóriumok általában egy-egy vállalat telephelyébe ágyazottan mûködnek, a közüzemi szolgáltatások mérése megoldatlan. Ha elõírjuk az ellenõrizhetõséget, akkor a vállalatokat rákényszerítjük mérõhelyek kialakítására, elejét véve számos felesleges vitának, indokolatlan költségek felszámíthatóságának. Ugyancsak a bizottsági ülésen hangzott el ezzel kapcsolatban egy ellenérv. Nem a minisztérium részérõl, hanem az egyik bizottsági tag részérõl, hogy sokba kerül a mérõhelyek kialakítása. Ez egyszerûen elfogadhatatlan érvelés, ez nem igaz! Ezeket ki kell alakítani, különben olyan trükköket csinálnak a vállalatok, amibõl örökös viták lesznek. Ugyancsak ennek a szakasznak új (4) bekezdésében Körösfõi László képviselõtársam jogi garanciát kíván teremteni arra, hogy a gyakorlati oktatást biztosító vállalat más cégek számára nyújtott egyirányú szolgáltatásainak költségét ne számolhassa el a hozzájárulás keretében, hiszen ezt a másik vállalattól megkapta. Rendkívül fontosnak tartom, hogy e javaslatot a tisztelt Ház elfogadja, a tisztelt Elnök Úr szóhasználatával élve, magáévá tegye. Végül ajánlom szíves figyelmükbe az 5. § (3) bekezdésében javasolt új d) pontot, amely a szakképzési alap felhasználására létrehozott bizottság feladatait kívánja bõvíteni a mindannyiunk által áhított demokratizmus jegyében. Ez az új pont a bizottság feladataként elõírja, hogy gondoskodik az elbírált pályázatok nyilvánosságra hozataláról, az indokolások közzétételérõl. Miért tartom fontosnak ennek elõírását? Nos, az eddigi rossz tapasztalatok miatt. Tudomásom van róla, hogy az elmúlt esztendõben egy iskola négy pályázatot nyújtott be, amelybõl egyet elfogadtak. Hangsúlyozom, nem az aránnyal van bajom, hanem azzal, hogy sem arról nem értesültek, azt az egyet miért fogadták el, sem pedig, hogy a hármat miért nem! Ha képviselõtársaim elfogadják a javasolt kiegészítést, nyilvánossá, demokratikussá tesszük a pályázati rendszert, elejét vesszük az alapos vagy alaptalan gyanusítgatásoknak és vádaskodásoknak, egyúttal a nyilvánosság kontrollja alá helyezzük a bizottság tevékenységét. Tisztelt Ház! Bízom abban, hogy felsorolt érveim elegendõnek bizonyultak. Kérem önöket, döntésükig mérlegeljék azokat. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket.(Taps.)