VARGA ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, mindannyian megkapták a kulturális bizottság 1323-as számú jelentését, amelyben több módosító indítvány található; és úgy gondolom, hogy feltétlenül szót kell ejteni annak egyik fontos részérõl, amely a vidék, a kistelepülések mûvelõdési esélyeit látszik megtámogatni, vagy ha nem kerül megszavazásra, igen nehéz, ha úgy tetszik végletesen hátrányos helyzetbe juttatni. Miközben a költségvetésrõl vitatkozunk, úgy gondolom, nem árt megemlíteni, hogy két fontos kérdés az, ami itt kimondatlanul is a levegõben van. Az egyik az, hogy sikerül-e ennek az országnak társadalmi stabilitást adni a jövõ évre megfelelõ gazdasági alapokkal. A másik kérdés, hogy sikerül-e megtalálni azokat a stratégiai, kitörési pontokat, amelyek végre elindítják az ország fejlõdését, amelyek végre megteremtik azt az esélyt, hogy valóban európai, Európába érkezõ országként, nemzetként folytassuk a megkezdett utat. Gyakran idézik azt a mondást, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz, s mindenki hozzáteszi, hogy Montecuccolitól származik. Szeretném elmondani a képviselõtársaknak, hogy eredetileg Trivultio zsoldosvezér ennek a mondásnak a szerzõje, aki száz évvel korábban élt, mint Montecuccoli, és feltehetõen a példaképe volt. Amiért elmondtam, mindössze az a tény, hogy erre egy könyvtárban bukkantam rá. Abban a könyvtárban, amelyik Magyarországon az elmúlt idõszakban igen szép sikereket, a magyar könyvtárügynek ebben az évben pedig a legnagyobb sikerét érhette el. Nevezetesen, hogy a békéscsabai megyei könyvtár elnyerte az európai Grand Prix-t. Úgy gondoltam akkor, amikor az elsõ kulturális bizottsági ülésen ezt megemlítettem, hogy talán olyan korszak kezdõdik, ahol a könyvtárügy végre megfelelõ úton, megfelelõ sikerágazatként méltó eszköze lehet a magyar társadalom fejlõdésének, a magyar kulturális élet, a magyar mûvelõdés, a magyar kultúra egészének. Sajnos úgy látom, hogy ez a siker - amelyhez hozzá kell tennem, hogy szépséghibája volt rögtön, hogy a könyvtár vezetõsége nem tudott részt venni e díj átadásán pénzügyi nehézségek miatt -, ez a siker ma már a legnagyobb kudarcágazatot kezdi kirajzolni a magyar könyvtárügyben, mégpedig egész egyszerûen azért, mert tudomásom szerint van olyan megye, ahol a közelmúltban huszonnégy kistelepülésen zárták be a könyvtárakat, mondván, hogy az önkormányzatnak nem feladata ezek fenntartása. Én azt hiszem, hogy az a módosító indítványhoz csatlakozó módosító indítvány, amit a bizottság fogalmazott meg, éppen e miatt az aggasztó, hogy úgy tetszik, riasztó jelenség miatt került bele a mi jelentésünkbe, amelynek lényege az, hogy tegyük lehetõvé, hogy az úgynevezett fejkvótaként emlegetett összegbõl a kistelepüléseken 450 forintot, a nagyobb településeken pedig 200 forintot a mûvelõdési házak, illetve a könyvtárak támogatására fordítsanak az önkormányzatok. Azt hiszem, kényszerlépésrõl van szó ebben az esetben, de olyan kényszerlépésrõl, hogy ha ezt elmulasztjuk megszavazni, és elmulasztjuk a magyar költségvetésbe ilyeténképpen beépíteni, a jövõ sokkal riasztóbb lesz, és az a fajta sikerév, amikor a magyar könytárügy európai Grand Prix-vel a háta mögött hihette azt, hogy méltóképpen és a legjobbak között reprezentálja a magyar kultúrát, vélhetõen egy hatalmas zuhanás kezdõdik, aminek a vége beláthatatlan lesz. Én azt hiszem, a tisztelt képviselõtársak nagyon jól tudatában vannak annak, hogy amennyiben nem találjuk meg a stratégiai kitörés lehetõségeit, amenynyiben ez a költségvetés elmegy azon lehetõség mellett, hogy a mûvelõdés, oktatás, kultúra felé valóban nyitni merjen, akkor az történik, amit annyiszor mondunk, hogy a rendszerváltás elhalasztódik, és ha úgy tetszik, konzerválódnak rossz örökségeink. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)