HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az Alkotmányban elismerést nyertek a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai, így megteremtõdtek az elvi lehetõségei annak, hogy a kisebbségek otthon legyenek a hazában, alkotói, építõi egy igazi demokráciának. Az önkormányzati törvény kötelezõ feladatként szabja meg a helyhatóságoknak a kisebbségi jogok gyakorlásához szükséges feltételek biztosítását. Ez elvben azt is jelenti, hogy a Kormánynak viszont biztosítani kell az önkormányzatok részére az ehhez szükséges anyagi feltételeket. Nézzük, mennyit szán az állami költségvetés arra, hogy a Kormány által is megfogalmazott célkitûzéseknek megfelelõen a nemzeti és etnikai kisebbségek az eddiginél nagyobb hatékonysággal érvényesíthessék jogaikat. Nemzetiségi alapok céljára szerepel 20 millió forint, nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátására 17,5 millió forint, nemzetiségi lapokra 20 millió forint, országos nemzetiségi szövetségek támogatására 100 millió forint, ezt ha összeadom, 157,5 millió forintot tesz ki. Szerepel még a Belügyminisztérium költségvetésében 626 millió forint a nemzetiségi iskolák finanszírozására. E pénzbõl csak a már mûködõ nemzetiségi oktatási intézményeket képes támogatni. A cigány anyanyelvû oktatásra például ezzel semmiféle lehetõséget nem teremt. De nem található az elõirányzatban az országgyûlési biztosi intézmények funkcióba helyezésére sem fedezet. Megállapítható tehát, hogy a költségvetési törvény kizárja a lehetõségét annak, hogy a jogalkotási eredmények következményei a gyakorlatban is érvényesüljenek. Félõ, hogy ilyen körülmények között a papíron létezõ jog újra csak írott malaszt marad. Gondoljunk például arra, hogy a nem magyar anyanyelvû magyarországi cigányság anyanyelvi oktatásának megteremtése ezzel ismét a távolabbi jövõbe tolódik el és ez a cigány etnikai kisebbségi jogok gyakorlásának csak egyik, de fontos eleme. Azt a tényt, hogy a cigányság nemzedékeken keresztül nem juthat hozzá a társadalmilag érvényes tudáshoz, megítélésem szerint csak politikai diszkriminációként lehet értékelni. A magyarországi Roma Parlament álláspontja szerint a cigányság szemszögébõl nézve már az egészséges élet újratermelõdése van súlyosan veszélyeztetve, a putrik, az egészségtelen egyszoba-konyhás lakások és a táplálkozási hiányosságok következtében. Ebben a vonatkozásban a magyarországi cigányság egy jelentõs részének helyzete hasonló a harmadik világ éhezõ népeinek sorsához - és mindehhez járul még az etnikumot sújtó elõítélet kiváltotta tartós stresszhatás, az állandósult marginalizálódás, azaz a társadalom szélére vagy a társadalmon kívülire rekesztés súlyos krízise. Felmerülhet többekben az, hogy amikor az ország egyharmada szegény vagy szegényedik, akkor miért indokolt hangsúlyozni a cigány szegényeket, vagy a kisebbségben lévõk közül miért kell kiemelni a cigány kisebbségieket. Azért tisztelt Képviselõtársaim, mert az azonosság és a különbözõség állandóan együtt van jelen. Azonos két ember szegénysége, de rasszjegyei alapján a cigányságnak még kevesebb esélye van a munkaközvetítõ irodákban munkahelyhez jutni vagy a helyi önkormányzatban lakásépítési támogatáshoz. A kisebbségi létben is vannak azonosságok, de a cigányság az egyetlen olyan jelentõs kisebbség Magyarországon, amelynek a nemzetiségi jogait elvették, amelyet segédmunkás létben, tudatlanságban, szociális állampolgári létbizonytalanságban tartottak. Törvényszerû, hogy két szegény vagy két kisebbségi közül a rasszjegyeket hordozó cigány kisebbséghez tartozó a szegényebb és kiszolgáltatottabb, mert õt az etnikumát kollektíven érintõ elõítéletes diszkrimináció is sújtja. Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy tûnik, a Kormány nem fogja fel olyan válságosnak a roma kisebbség helyzetét, mint amennyire katasztrofális az. Vagy pontosan tudja, és akkor nem történt a cigány politikában rendszerváltás és számíthatunk a legrosszabbakra. Ha viszont komoly és felelõs politikát folytat, akkor a nemzeti megújhodás programja szerint is komplex válságkezelõ kormányzati tevékenységet kell folytasson. Összegyûjtve minden anyagi és szellemi potenciált, amely megfelelõ módon tudja kezelni a problématömeget, és megoldási módozatot nyújt az érintettek, az egész társadalom számára. Sürgõs, nem halasztható feladat. A Roma Parlament szakértõi felajánlják szakmai tudásukat egy valódi európai léptékû válságkezelõi kormányzati program megalkotásához. Engedjék meg, hogy röviden néhány szót szóljak az elõzõ rendszer cigánypolitikájáról, amely deklarációiban demokratikus volt, a valóságban fajgyûlölõ, cigányellenes. Mindannyian tudjuk, a cigányságot erõszakos asszimilációra kényszerítették. Kialakították a cigányságban azt az érzetet, hogy ebben az országban szégyen cigánynak lenni, hogy nincs a cigánynak kultúrája, hagyománya, anyanyelve, az etnikai másságból eredõ életmódja, amely értékes és becsülhetõ lenne az ítélet meghozatalára önmagát jogosnak tartó többség szemében. Kialakították ezzel a cigányságban az öngyûlöletet, azt a meggyõzõdést, hogy a cigányságot ért diszkriminációért nem a hatalom a felelõs, hanem a másik cigány, a lemaradt, a szegény, az elesett. Körülépítették a cigányságot hamis mítoszokkal, melyekkel a mai napig is megakadályozzák, hogy a cigányságról, helyzetérõl logikusan, humánusan és szolidárisan legyünk képesek gondolkodni. Engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet Aronson Társas lény címû könyvébõl: "Ha valamilyen módon kárt okozunk egy másik embernek vagy embercsoportnak, akkor cselekedetünk igazolására tettünk elszenvedõjét lekicsinyeljük, ha sikerül elhitetnünk magunkkal, hogy az a csoport értéktelen, tagjai buták, erkölcstelenek, tulajdonképpen nem is emberek, akkor leigázhatjuk õket, megköthetjük, megfoszthatjuk õket a továbbtanulás lehetõségétõl, vagy akár meg is gyilkolhatjuk õket, hiszen nem kell attól tartanunk, nem kell azt gondolnunk magunkról, hogy mi erkölcstelenek vagyunk." Tisztelt Képviselõtársaim! Kénytelen vagyok az önök erkölcsi, etikai felelõsségérzetére hivatkozni és hagyatkozni, amikor azt kérem önöktõl, hogy álljunk útjába az ilyen típusú gondolkodásmódnak és gyakorlatnak. Az Országgyûlésnek, országunk legfõbb döntéshozó fórumának képesnek kell lennie szakítani az eddigi kisebbségpolitikai gyakorlattal. Képesnek kell lennie az ország hosszú távú érdekeinek a leginkább megfelelõ döntések meghozatalára. Képviselõtársaim! Nem alkottunk kisebbségi törvényt. Nem tettük lehetõvé a kisebbségek által szabadon választott képviselõk jelenlétét a Parlamentben. S még jóideig nem lesz országgyûlési biztosuk a hazai nemzeti és etnikai kisebbségeknek. Ezért azt kérem önöktõl, kerüljük el azt a hibát, hogy a költségvetés jelenlegi hányosságaival, hiányával a legminimálisabb kisebbségi jogok gyakorlásának is gátat vessünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy szükség-költségvetést kell elfogadnunk, s azzal is, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében szinte semmire nem jut annyi pénz, mint amennyi kellene. Ezért nem akarok túlzott és teljesíthetetlen igénnyel fellépni. A ma délelõtt szerb, szlovén, horvát, román, német és cigány szervezetek vezetõivel konzultáltunk, és a legmesszebbmenõkig támogatják a javaslatainkat. Az alábbi, a szükségletekhez képest igen szerény módosításokat szeretném javasolni. Elõször is a nemzetiségi szövetségek részére elõirányzott 100 millió forintot emeljük fel 200 millióra a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek támogatása céljából. Ugyanis az elõirányzat csak az országos szervezetek számára nyújtana támogatást. Egyéb szervezetek, egyesületek, mozgalmak a társadalmi szervezetek pénzére pályázhatnának. Nem lenne szerencsés, hogy ha a többségi szervezetekkel kellene vetélkedniük a támogatási összegekért. Azért is szükséges a kisebbségi társadalmi szervezetek mûködésére szánt összeg felemelése és elkülönítése, hogy ebbõl az összes magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi szervezet - akár helyi, regionális, országos - garantált támogatást élvezzen. Másik javaslatunk a miniszterelnökség költségvetési elõirányzatához 800 millió forintos címzett tartalékalapot rendelne, amely a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény megalkotásával egyidejûleg egy parlamenti ideiglenes bizottság által meghatározott módon és mértékben kerülne felhasználásra. A Szabad Demokraták Szövetségének módosító indítványai között szerepel még a nemzetiségi óvodák céljellegû és normatív finanszírozása is. E javaslatok elfogadása esetén megteremtõdnének a legminimálisabb feltételei a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak gyakorlásához, a kisebbségek sajátos érdekeit szolgáló intézmények létrehozásához és mûködtetéséhez. Elképzelésünk szerint az igényelt pénzeszközök két lehetséges forrásból nyerhetõk. Az egyik a költségvetés hétmilliárd forintos tartaléka, vagy a szükségesen megemelt tartalék összegébõl, a másik forrás a költségvetés egyenlegét javító, a megtakarításokból nyert összegekbõl fedezhetõ. Tisztelt Képviselõtársaim! Erkölcsi és politikai felelõsségükre apellálva kérem önöket, képviseljék a többség és a kisebbség érdekeit egyaránt szolgáló javaslatainkat. Köszönöm szépen. (Taps.)