BORZ MIKLÓS (FKgP): (Nem szól a mikrofonja.) Elnézést, Elnök Úr! (Derültség.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Hölgyeim és Uraim! A honvédelmi költségvetéssel kapcsolatban szeretnék egy-két észrevételt és megállapítást tenni. Az általános vitában Gaál Antal képviselõtársam már beszélt azokról az emóciókról, amelyeket minden állam költségvetésének a tárgyalásakor a honvédelmi költségvetések kiváltanak. Beszélt arról, hogy egy harckocsi árából hány iskolai tantermet lehet esetleg megépíteni, s beszélt arról, hogy miért szükséges a jelen helyzetünkben a honvédelemre különleges figyelmet fordítanunk. Én most emócióktól mentes rideg tényeket szeretnék Önökkel ismertetni, és arra kérem Önöket, hogy ezeket a tényeket fontolják meg, s ezeknek a megfontolása után azt a költségvetést, amit a Honvédelmi Minisztérium túlzott kompromisszummal beterjesztett, ne vitassák, hanem fogadják el. Kérem, az ismertetésemet azzal kezdem, hogy nem is olyan régen még a varsói paktumhoz tartozott a magyar hadsereg. Ebbõl kifolyólag egyértelmûen támadó hadsereg voltunk, még az sem titok senki elõtt, hogy a támadásnak az iránya Észak-Olaszország felé fordult. Ez a helyzet most megszûnt, Magyarországnak jelenleg ellenségképe nincs, de a hadseregünket az ún. körkörös védelemre kell átszerveznünk, s arra kell berendezkednünk, tehát egy önálló hadsereget kell kiépítenünk. Arra, hogy szövetségeseink legyenek, egyelõre nem számíthatunk. A támadó hadseregnek a diszlokációját meg kell változtatnunk, mert teljesen lehetetlenség az, hogy a súlypont a Dunántúlon legyen. Ennek a diszlokációnak a megváltoztatása nagyon sok pénzbe kerül. Sajnos az erre való költségeket a honvédelmi tárcának a költségvetésében nemigen találtam. A Honvédelmi Minisztérium szerintem túlzott engedékenységet tanúsított, amikor a tervezett 74 milliárdról a Pénzügyminisztérium vagy a Kormány nyomására és kérésére csökkentette a költségvetésnek az összegét 54 milliárdra, ez az 54 milliárd olyan kevés, hogy ez már tovább nem csökkenthetõ. Ez a költségvetési összeg egy optimista költségvetési összeg, amely arra épült, hogy semmiféle konfliktus nem következhet be. Erre építeni enyhén szólva nem szabad. Az elsõ, legfontosabb tétel az ország biztonsága. Az ország biztonságának a megfontolásából a költségvetés tárgyalásakor meg kell határoznunk a prioritásokat, azt, hogy mi a legfontosabb, mert ha az ország biztonsága nincs megfelelõen körülbástyázva költségvetésileg is, akkor egy kissé feleslegesnek érzem a költségvetés többi tételérõl való tárgyalást, mert ha a biztonság megszûnik, akkor a költségvetés automatikusan magától felborul, tehát ez a legfontosabb. (A hozzászólás alatt végig mozgás és derültség az ellenzék padsoraiban.) Én azt szeretném Önökkel ismertetni - tudom, hogy egypáran mosolyognak ezen -, hogy mire elég ez a költségvetés. Elõször vegyük tudomásul azt, hogy az 1990. évi 6,5%-ról 5,5%-ra csökkent a költségvetési támogatása a Honvédelmi Minisztériumnak. Ennek a következõ eredményei vannak: Az elhasználódott technika cseréjére nincs megfelelõ fedezet. Ez sok területen a hadsereg mûködésképtelenségét vonhatja maga után. Második pont: Hozzá kell nyúlnunk emiatt a különleges helyzetekre félretett ún. stratégiai tartalékokhoz is. A kiképzés, hadgyakorlatok a terepen - miután nagyon költségesek - nemigen végezhetõk el, és így a kiképzés nagy részben a laktanyai kiképzésre fog korlátozódni, az pedig, hogy a kiskatonákat napjában háromszor vagy négyszer végigkergetem a rohampályán, nem elegendõ a harckészültség fenntartására. A csökkentett költségvetés mellett nem vállalható azoknak az objektumoknak az õrzése, amit a honvédség eddig - tudomásom szerint - ingyen végzett, például a kiürített szovjet laktanyák õrzésére gondolok, a kiürített raktáraknak és egyéb objektumoknak az õrzésére. Nyilvánvaló, arra fog sor kerülni, hogy ezeknek a költségeit a Honvédelmi Minisztérium kénytelen lesz majd valahogy más kormánytámogatásból vagy költségvetési póttámogatásból esetleg fedezni. Romlani fognak a hivatásos és sorkatonák életkörülményei. Kérem, gondolkozzanak el azon, hogy mit jelent az ország biztonsága szempontjából, ha egy hadsereg és a hadseregben szolgálatot teljesítõ sorkatonák nincsenek tisztességesen megfizetve. ezt csak mint gondolatot vetem fel, az ítéletet önökre bízom. Sokan azt hiszik, hogy az európai hagyományos fegyveres erõk csökkentésérõl aláírt szerzõdés körülbástyázza teljes egészében az ország védelmét. Aki ebben a hitben él, az nem veszi tekintetbe azokat a realitásokat és eseményeket, amelyek körülöttünk zajlanak, és várhatóan még zajlani fognak, és ezek fokozódni fognak. Gondolok itt például a Szovjetunióban lezajló bomlási folyamatokra, a Szovjetunióban esetleg fennálló vagy bekövetkezõ polgárháborús veszélyre (ellentmondások az ellenzék oldalán), az onnan várható menekültáradatra, gondolok a körülöttünk fekvõ szomszéd államokban történõ, egyelõre még nem kormányszinten történõ nacionalista folyamatokra, gondolok arra, hogy Szlovákiában a (zaj - közbeszólás: Elég!) a Matica Slovenska nevû szervezet milyen magyarellenes tevékenységet folytat. (Zaj. - Közbeszólások: Tárgyra!) Ide tartozik ez is! (Közbeszólás a bal oldalon: Nincs is tárgya!) Gondolok Romániában a bizonytalan helyzetre, a Vatra Romaneascának a magyarellenes tevékenységére és a fasisztoid megnyilvánulásokra, az erdélyi magyarság szervezett üldözésére. (Zaj.) A jugoszláv helyzetre, ahol szintén polgárháborús helyzet alakulhat ki. Nem akarom tovább részletezni. (Közbeszólások: Ne is!) Országunknak a helyzetét a világban én leginkább Izrael helyzetéhez tudnám hasonlítani, amely körül van véve ellenséges érzelmû államokkal. (Zaj, ellentmondások a bal oldalon.) Ha valamilyen oknál fogva ez a szerzõdésekkel körülbástyázott európai biztonság véletlenül felborul - mint ahogy felborult +56-ban is, és az együttérzésen és a részvétkifejezésen kívül semmiféle segítséget nem kaptunk, a szuezi válsággal volt elfoglalva mindenki -, ugyanúgy, ha valami történik Európában, mindenki a világon az Öböl-válsággal lesz elfoglalva, legfeljebb együttérzésre és részvétre számíthatunk. Hölgyeim és Uraim! Nem akarom tovább az idejüket igénybe venni. (Közbeszólások: Ne is!) Kérem, hogy fontolják meg a szavazáskor azt, hogy a honvédelmi költségvetéshez szabad-e egyáltalán hozzányúlni. Kérem, vitatkozzanak azon, hogy melyik élvez elsõbbséget, a környezetvédelem vagy a közoktatás, a bíróságok költségvetése vagy esetleg a mezõgazdaság, vagy a közlekedéssel szemben, nem tudom, hogy micsoda - ezen lehet vitatkozni, de a honvédelem költségvetésén, amely már a minimumra van szorítva, azon vita nem lehet. Hölgyeim és Uraim! Tudom, hogy nem mindenkinek ez a véleménye, de kérem, hogy fontolják meg azokat, amiket mondtam, és a honvédelmi költségvetést, úgy ahogy azt beterjesztette a Minisztérium, hozzányúlás nélkül szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak.