DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1991. évi költségvetéséhez 8 módosító indítványt és 2 csatlakozó módosító indítványt tettem. Rögtön az elején szeretném Önöket megnyugtatni, hogy nem kívánom mindegyiket részletesen ismertetni. Azért sem kívánom tenni ezt, mert általánosságban valamennyi indítványomról elmondható, hogy nem érinti a költségvetés fõbb tételeit, sem a kiadási, sem a bevételi tételeket, sõt még a népjóléti tárcához vagy a Társadalombiztosítási Alap támogatásához sem tettem átcsoportosításra javaslatot: nem azért, mert úgy gondolom, hogy így van jól, ahogy a törvényjavaslat megfogalmazta, hanem mert úgy gondoltam, hogy küzdöttem eleget, küzdjön most már más is, valamint mert úgy gondoltam, hogy ellenzéki képviselõként nem lehetnek igazán sikeresek az ilyen tárgyú indítványaim. Indítványaim négy csoportba sorolhatók. Vannak reményteliek. A két stiláris indítványomat tartom ilyennek. Gondolom, ezt nagyobb vita nélkül majd helyeselheti a tisztelt Ház. Egy másik csokra a módosító indítványoknak a gazdálkodás rendjére vonatkozik. Itt sem nyilvánult meg a javaslatokban semmi újító szándék; sõt Önök nyugodtan megjegyezhetik, hogy ezek a régi rendet kívánják fenntartani. És ezt én szívesen vállalom, ugyanis ez a régi rend az intézmények gazdálkodásában jóval liberálisabb volt, mint az az új rend, amelyre javaslatot tett a Kormány. A javaslatok, amelyek azt indítványozzák, hogy lehessen felhasználni bérre dologi rovatról is pénzeszközöket, hogy állóeszköz eladásából is lehessen esetleg bért fizetni, hogy az ágazat vezetõje, a miniszter, az intézmény vezetõje, a fõigazgató, az egyetem vezetõje, a rektor legyen felelõs, de a gazdálkodásban a felelõssége mellé szabad kezet is kapjon. Azt gondolom, hogy azok, akik költségvetési intézményben dolgoznak, megértik, sõt talán helyeslik is ezt a kezdeményezést. Pénzt ugyanis nem fogunk tudni adni ezeknek az intézményeknek. 10% dologi emelkedés lesz akkor, amikor ezeknél az intézményeknél az infláció mértéke meghaladja az átlagos inflációemelkedést, tehát 35% helyett 40-50%-ra is lehet számítani. Indítványom lényege röviden tehát az, hogyha pénzt nem kapnak, legalább arra költhessék, amire véleményük szerint leginkább szükséges az adott intézményben. A harmadik csokrát javaslataimnak tartalminak minõsítem, de ezekre sem térnék ki részletesen, egyetlen eggyel foglalkoznék, ez csatlakozó módosító indítványként, pontosabban saját javaslatomat módosító indítványomként fog megjelenni úgy, hogy azt bizottságunk, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elfogadta, sajátjának tekinti és egy részében csatlakozó indítványként jelenik majd meg itt akkor, amikor Önök errõl szavazni fognak. Mirõl szól ez? A 2. § elhagyására tettem javaslatot, és helyette egy új 2. § elfogadását javasoltam. Önök bizonyára fel tudják idézni az én segítségem nélkül is emlékezetükbe, hogy mirõl is szól ez a 2. §. Három bekezdése van. Az (1) bekezdésében az eredeti indítvány azt javasolja, hogyha szufficites lenne a társadalombiztosítás gazdálkodása, mármint az 1990. évi, akkor 1991. évi költségvetésébõl egyenlítse ki a tartozásait, sõt egy bizonyos többletet is biztosítson, hiszen errõl az elmúlt évi törvény rendelkezik. Erre az eredeti javaslat 5920 millió forintot, majdnem 6 milliárdot javasol félretenni. Majd a 2-es pontban egy elszámolás következik, amely arról szól, hogy milyen tartozásai vannak a költségvetésnek, melyeket kell megtérítenie. A (3) bekezdés bizonyos költségvetési garanciákat tartalmaz, pontosabban arról szól, ha gondosan elolvassák, hogy miként nem akar a költségvetés garanciát vállalni a társadalombiztosítás kiadásai és kifizetései felett. Ezzel szemben mire teszek én javaslatot? Elõször is azt javaslom, hogy a költségvetés még a társadalombiztosítás zárszámadásának lezárása elõtt számoljon el a társadalombiztosítással. Fizesse ki az 1989. évi tartozásait, ellentételezze, fizesse ki az 1990. évi folyó költségvetési kiadásokat. Ez 2,9 milliárd forint. Úgy gondolom ugyanis, hogy ezt a tartozást attól függetlenül kell kiegyenlíteni, hogy a társadalombiztosítás gazdálkodása deficites-e, avagy többletbevételekkel zárja az évet. Tehát a javaslatom lényege az, hogy elõbb ki kell egyenlíteni a tartozásokat, és utána kell zárszámadást csinálni. A második pont arra vonatkozik, hogy mennyit kell félretenni a központi költségvetés tartalékába, arra, hogy legyen lehetõség a törvényben elõírt 4,3 milliárdos szufficitet a társadalombiztosításnak garantálni. Az én véleményem és néhány szakértõé is az, hogy a társadalombiztosítás nem hiánnyal fogja zárni az 1990-es évet, várhatóan szufficitje lesz, és várhatóan nem lesz szükség erre a 6 milliárd forintra, ezt feltehetõen a pénzügyi szakemberek is jól tudják, hiszen egy mondatban meg is fogalmazzák mindjárt az ötletüket, hogy amennyiben nem kerülne felhasználásra ez a pénzösszeg, akkor ez a 6 milliárd a költségvetés általános tartalékát növeli. Lehetne erre válaszolni, hogy helyes, hiszen egy 800 milliárdot meghaladó költségvetésben 7 milliárd központi tartalék igazán nem mondható túlzásnak. A bizottságunk javaslata velem egybehangzóan az, hogy amennyiben nem lenne szükség a társadalombiztosítás garantált szufficitjéhez a 6 milliárd forintra, akkor ez a pénz ne az általános, a központi tartalékot növelje, hanem maradjon a népjóléti tárca költségvetésének keretén belül, és növelje a nevelési segély és a családi pótlék emelésére rendelkezésre álló összeget. Bizottságunknak azért ez a véleménye, mert a nevelési segély és a családipótlék-emelés - már ami a tervben szerepel - 17%-os emelésnek sem felel meg akkor, amikor az átlagos inflációt 35%-ra, a gyermeknevelés emelkedõ költségeit pedig 50% fölöttire becsüljük. Szeretném azt is elmondani, hogy az elmúlt évben 30%-nál magasabb összegben emelkedett a családi pótlék, az elõtte való évben 36%-kal, és 1987-ben pedig 60%-ot is meghaladta a családi pótlék átlagos emelkedése. Javaslatunk tehát nem túlzó javaslat, azt célozza, hogy legyen tartalék a családi pótlék emelésére abban az esetben, ha a társadalombiztosítás szufficitjéhez nem szükséges ez az összeg. A harmadik alponttal nem értett egyet igazán bizottságunk, mégis részletezném Önök elõtt, hogy mirõl szól. A Kormány javaslata azt fogalmazza meg, hogy az állami költségvetés garanciát vállal a társadalombiztosítási kifizetésekért akkor, ha a kiadások meghaladják a bevételeket, de csak abban az esetben, ha a társadalombiztosítás kintlévõségei - s most tessenek figyelni - egy fillérrel sem haladják meg az 1990. december 31-i összeget. Gondolom, könnyen belátható, hogy egyforintos eltérés talán elég könynyen lehet. Szeretném tehát megkérdezni, hogy akkor mi van, akkor nincs állami garancia, s akkor mibõl fizetjük ki a nyugdíjakat, a folyó kifizetéseket, akkor miként mûködik majd a társadalombiztosítás. Az elmúlt évi társadalombiztosítási törvényben voltak ugyanis garanciális kötelezettségek, de azok csak 1990-re vonatkoztak. Én tehát azt javaslom, hogy ez a harmadik bekezdés teljes egészében maradjon el, és a társadalombiztosítás jövõ évi gazdálkodásáról szóló törvény pedig részletesen fogalmazza meg az állami garanciát és annak feltételeit. Befejezésül arra szeretném nyomatékosan felhívni az Önök figyelmét, hogy az állami költségvetés a társadalombiztosítás mintegy 450 milliárdos költségvetésének a tárgyalása nélkül, annak a gondos és részletes áttekintése nélkül tárgyalhatatlan és elfogadhatatlan. Olyan bizonytalanságok, belsõ egyensúlytalanságok vannak a társadalombiztosítás gazdálkodásában, amelyek teljesen irracionálissá és teljesen kezelhetetlenné teszik a társadalombiztosítás felelõsségteljes elfogadását két-három héttel késõbb, mint ahogy azt az állami költségvetéssel megtettük. Szeretném tehát a Parlament figyelmét felhívni arra, hogy a jövõ évben mindenképpen biztosítsa ennek a két törvénynek az együttes tárgyalását, ugyanis külön-külön elfogadni nem felelõsségteljes döntést jelent. Kérem, mérlegeljék legalább azokat az indítványokat, amelyekkel a mi bizottságunk is egyetértett, s ha lelkiismeretük és pártállásuk megengedi, támogassák azokat. (Taps.)