DR. BOTOS KATALIN tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon nehéz és sok vita tárgyát képezõ javaslat megszavazása következik. Engedjék meg, hogy néhány szóban a vitát összefoglaljam. A személyijövedelemadó-rendszer módosítására benyújtott javaslat - mint azt több ízben megpróbáltam érzékeltetni - a Kormánynak azt a szándékát tükrözte, hogy 1991-re az adózás alapelve ne változzék, az adózás középpontjában továbbra is a magánszemély összes jövedelme maradjon. A Kormány által javasolt módosítások elsõsorban a rendszer jobb mûködését, az adózás egyszerûsítését célozták, és emellett kifejezik azt az adópolitikai törekvést, hogy a kedvezmények köre és mértéke ne bõvüljön, a meglévõ kedvezmények mûködtetése szigorúbb és ellenõrizhetõbb legyen. A Kormány ezt az alapállását következetesen érvényesítette a javaslat egyeztetése során és a bizottsági vitákban, ahol az SZJA - mint mindig - most is igen széles skálán mozgó, élénk figyelmet váltott ki, és vitát is. A képviselõk kétségkívül rendkívül komoly munkát végeztek, amikor mintegy 70 módosító indítványt terjesztettek elõ, amelyek egy része valós problémákra hívta fel a figyelmet, és amelyekre a vitában létrejött konszenzussal, egyetértéssel valóban a mûködõ rendszer jobbítását érjük el, ha a tisztelt Ház megszavazza. Külön is kiemelésre érdemes az ingyenes értékpapírok, vagyonrészek adóztatását érintõ kezdeményezés, amellyel kapcsolatban a gazdasági bizottság által beterjesztett indítványcsomagban sikerült kialakítani a jelenleginél kedvezõbb, gyakorlati szempontból is következetesebb egységes és egyszerû, visszamenõlegesen életbe lépõ, és az indítványozó képviselõk és a Kormány közös álláspontját tükrözõ új szabályozást. Kérem tehát, hogy támogassák majd ezt az értékes kompromisszumos csomagot. Nagy a vita az átalányadó ügyében. Érthetõ, hogy a vállalkozók elsõsorban a vállalkozások gazdasági-szakmai feladataival kívánnak foglalkozni, és a pénzügyi és adózási szabályoktól kíméletet várnak. A Kormány azonban úgy véli, hogy a személyi jövedelemadó bevezetése óta nagymértékben leegyszerûsödtek az adminisztrációs és nyilvántartási kötelezettségek éppen annak érdekében, hogy a vállalkozók képesek legyenek minél pontosabban kimutatni tényleges jövedelmüket, és az évenkénti változások megtanulása önmagában is megterhelõ lenne. Éppen azért nem volna szerencsés most ismét új adózási szisztémát bevezetni, hiszen egy év múlva az új számviteli törvény miatt ismételten változtatni lehet és kell. A Kormány egyébként nem ellenzi, hogy egy szûk, pontosan körülhatárolható körben, jól elõkészített szabályokban könnyen végrehajtható átalányadó bevezetésre kerüljön majd. Egy ilyen rendszerû változtatás elõkészítése, körültekintõ egyeztetése azonban a jelenleginél több idõt igényelne. Ez most tartalmában és hát ebben az idõigényben meghaladja a Kormány által képviselt korrekciós módosítás kereteit, és ezenkívül még az ÁFA-törvénnyel is összehangolást igényelne, úgyhogy ez most nem fért bele a kompromisszumok körébe. A Kormány javaslatai közül felhívnám a figyelmet az állami tulajdonú vagyon privatizációjához kapcsolt, megemelt összegû, az összjövedelemnek mintegy 50 százalékáig terjedõ adóalap-csökkentési lehetõséget. A bizottsági viták során ezzel kapcsolatban jelentõsen megosztott a tisztelt képviselõtársak véleménye. Többen támogatták ezt a javaslatot, de voltak olyanok, akiknek véleménye szerint nincs szükség az állami vagyon lebontásának adóeszközökkel történõ ösztönzésére, hiszen amúgy is kedvezõ hitelfeltételek segítik ezt a folyamatot. Más nézetek szerint viszont a Kormány által javasolt 50%-os mérték elfogadható, sõt ehhez képest a magánvállalkozásokba történõ befektetésekért 100 százalékig terjedõ levonási lehetõséggel kell elõnyt biztosítani. Tisztelt Országgyûlés! A Kormány úgy véli, hogy ebben a kérdésben körültekintõen mérlegelte a vállalkozók érdekeit és az ország pénzügyi egyensúlyi helyzetének a szempontját. A benyújtott javaslat ezért elõnyt ad az állami vagyon megvásárlásához, mert úgy gondolja, úgy véli a kormányzat, hogy az így képzõdõ források azáltal, hogy az államadósság csökkentésére fordíthatók, tulajdonképpen kettõs célt szolgálnak, két legyet is üthetünk egy csapásra, mind a kettõ az ország érdekében áll. Az összjövedelem 100 százalékáig történõ általános adóalap-csökkentés és emellett a privatizációhoz kapcsolt 50%-kos kedvezmény kétirányú problémát vetne fel. Egyrészt az állami tulajdon megvásárlásával szemben más befektetési formák felé terelné a megtakarított jövedelmeket, holott nagyon erõteljesen az érdekünkben áll az államtalanítás. Az adózók többségével szemben más befektetési formák felé terelné a megtakarított jövedelmeket, és az adózók ugyancsak többségével szemben méltánytalan elõnyt biztosítana azzal, hogy az adózásnak e tekintetben csaknem teljes elkerülését lehetõvé tenné egy szûk réteg számára. Kérem tehát tisztelt képviselõtársaimat, hogy vegyék figyelembe az adóbevételre vonatkozó elõirányzatok megalapozottságához fûzõdõ érdekeinket, és a Kormány által beterjesztett új szabályok elfogadása mellett döntsenek. Meg kell említenem itt Kuncze képviselõ úr azon javaslatait is, amelyekben csökkenteni kívánja a takarékbetétek és egyes értékpapírok kamatának forrásadóját. Kérem a tisztelt képviselõket, mérlegeljék: ha a javasolt megoldás szerint csak a kamatok egy részére terjed ki az adókedvezmény, nincs biztosíték arra, hogy a piaci átlagkamat alacsonyabb lesz, de az biztosra vehetõ, hogy a lakásalaptól elvont források a pénzintézetek adózott nyereségét növelik. A hosszabb távú adópolitikai koncepció megalapozását szolgálják azok a korrekciók, amelyek a költségtérítések és a jóléti juttatások körében az eddiginél rendezettebb helyzet kialakítását célozzák a jogviták elkerülése, az egyértelmû végrehajthatóság érdekében. Példaként említem meg a belföldi üdültetési költségek átvállalásának 50 %-áig történõ adómentességet, amely a Kormány javaslata szerint attól függetlenül lenne érvényesíthetõ, hogy munkahelyi szervezett vagy egyéni üdülésrõl van szó. Itt egyben, tisztelt Elnök Úr, engedje meg, hogy egy korrekciót kérjek a késõbbi esetleges alkotmánybírósági viták elkerülése érdekében, ez pedig a következõ lenne: A törvényjavaslat 29. §-ában a törvény 67. § (5) pontjára vonatkozó részében a "szakszervezet" szó szerepel. Azt hiszem, el fogják tisztelt képviselõtársaim fogadni, hogy szövegpontosításként ez alkalommal is megengedhetõ, hogy a "munkavállalói érdekképviseleti szervezet" meghatározás szerepeljen. Tehát kérem, hogy a 29. § hivatkozásában a "szakszervezet" szó a "munkavállalói érdekképviseleti szervezet" meghatározással cserélõdjék fel. Tisztelt Képviselõtársak! Sok indítvány szerepelt kétségkívül jó szándékkal a bizottsági vitákon, amelyek azt célozták, hogy az adó enyhítse az ország nehéz helyzetében halmozottan sújtott lakossági rétegek, egyes csoportok helyzetét, egyes területeken tágítsa a beszûkült finanszírozási lehetõségek kereteit. A Kormány azonban ezekben az ügyekben kitart azon véleménye mellett, hogy a kedvezmények bõvítése nem lenne kívánatos, mert egyes célok, csoportok elõnyben részesítése mindig csak mások rovására történhet. Tucatnyi azoknak a javaslatoknak is a száma, amelyek az adó alapját kívánják csökkenteni. Többen a forrásadó kiterjesztését igénylik egyes munkakörök díjpótlékaira, de vannak olyan indítványok is, amelyek bizonyos kiadásokat az adóból javasoltak levonhatóvá tenni. Tisztelt Országgyûlés! Amikor ezekben a kérdésekben döntenek, tartsák szem elõtt, hogy minden egyes forint, amelyet kedvezmények formájában egyes csoportoknak vagy rétegeknek juttatunk, az adótáblánál szûkíti mindnyájunk mozgásterét. Azt hiszem, hogy itt a tisztelt képviselõtársak mindegyike nem egy-egy szûk csoport, hanem választóik adott körében a többség érdekeit kívánja feltétlenül képviselni. Ha már az adótáblánál tartok, akkor hadd jegyezzem meg, hogy a Kormány részérõl meg kell erõsítenem, miszerint kétségkívül indokolt bizonyos korrekció végrehajtása. Egyetértés van közöttünk - értem ezen a Kormányt és a vitában részt vevõ tisztelt képviselõtársakat - abban a tekintetben, hogy azt az adóbevétel-kiesést, amely az adótábla változtatásával bekövetkezhet - egészen hiszen gyakorlatilag csak ilyen irányú javaslatok hangzottak el - meg kell keresnünk másutt, a költségvetés kiadási oldalán megtakarítások formájában. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az adótábla ügye szoros összefüggésben van a költségvetéssel, azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tábla lezárásával meg kell várni a költségvetés egészének lezárását. Ugyanis ezzel kapcsolatban egy veszélyes csapdára hívom fel a tisztelt képviselõtársak figyelmét. Ha a személyi jövedelemadó-törvényrõl az év decemberében nem születnék döntés, amit én kizártnak tartok, de ha mégis így lenne, illetve a törvényt nem lehetne legkésõbb december 31-ével a Magyar Közlönyben kihirdetni, akkor a kihirdetésig a jelenlegi törvény maradna érvényben. Mivel a módosítás a magánszemélyekre nézve kedvezõ és kedvezõtlen hatású rendelkezéseket egyaránt tartalmaz, tehát mind a kettõt, alkotmányellenes lenne késõbbi kihirdetés esetén a január 1-jei hatálybaléptetés. Ez pedig azt jelenti, hogy akár néhány nap elcsúszás esetén is átmeneti törvényt kellene alkotni, amelyben fordulónapi adóbevallást kellene elõírni, annak adóigazgatási feltételeit kellene megszervezni, és nem utolsó sorban biztosítani kellene az ezzel kapcsolatos költségek fedezetét is a költségvetésben. Mindezt figyelembe véve, tisztelt képviselõtársak, kérem Önöket, törekedjenek arra, hogy mielõbb a törvényjavaslat egészét meg tudjuk szavazni, és ezzel egyben azt is kérem, hogy támogassák a Kormány elõterjesztésében szereplõ javaslatokat, illetve azokat a kompromisszumos javaslatokat, amelyek a Kormány egyetértésével találkoztak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Gyér taps.)