PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm, elnök úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslathoz Fejes Attila képviselõtársammal mindössze négy módosító indítványt nyújtottunk be. Abból is kettõt, a 922-es számon kezelt módosító javaslatok közül a 3. és a 4. pont alattit, a részletes viták során most visszavonom. A visszavonás oka egyrészt a Pénzügyminisztérium munkatársaival való jogértelmezés alapján történt; míg a 3. pontban elfogadtam a Pénzügyminisztérium azon álláspontját, hogy legalábbis aggályos volna a GATT-egyezmény kapcsán az export direkt támogatása egy adókedvezménnyel. Visszavontuk, bár meg kell mondanom, hogy a GATT-egyezményt kizárólag a kis országok sajátosságaként tartjuk be, mert éppen a nemrégiben lévõ tárgyalások bizonyították, hogy valamennyi jogos kérésünket elutasították. Ott úgy látszik, csak mi vagyunk hátrányban. De elfogadom, hogy az általános elvekkel esetenként nem összeegyeztethetõ preferációt jelenthet; közvetlen kedvezményt jelentett volna. Két módosító javaslat maradt tehát, de meg kell mondanom, nem azért, mert a vállalkozási nyereségadó-törvényt olyan jónak tartjuk, hanem csak ez a kettõ fért bele abba, hogy ne boruljon föl a törvényhozás jelenlegi szisztémája, hogy ne adjunk be olyan módosító javaslatot, amely lehetetlenné tette volna a nyereségadó-törvény ez évi elfogadását. Ezért az általános vitától, vagy a részletes vitától függetlenül most sem tudom kihagyni, hogy olyan kérdések, amelyek évek óta ismertek - azaz a vállalkozási nyereségadó magas mértéke, a nyugat-európai módszerektõl eltérõ és egyébként csak bizalmatlansági elven mûködõ költségelszámolási rendje, s az ezen túlmenõen szinte példátlanul rossz, és évek óta minden szakember által, így a Pénzügyminisztérium valamennyi munkatársa által is rossznak minõsített amortizációs rendszerében semmilyen változtatást nem tettek. Erre viszont sima törvénymódosítási javaslatban mi nem vállalkozhattunk helyettük. Mégis ezt a törvényt használtuk ki Fejes Attila képviselõtársammal arra, hogy lehetõséget biztosítsunk a megítélésünk szerinti elsõ gazdasági rendszerváltást hozó törvénymódosítás megalkotására. Mi valljuk, hogy a versenysemlegesség nem alkalmas egy rossz szerkezetû társadalom vagy gazdasági szerkezet megváltoztatására. A világon mindenhol, azt hiszem, minden adótörvény is, minden egyéb törvény is tartalmaz preferációt annak érdekében, hogy ha valamit változtatni akarunk, akkor vagy valakit blokkoljunk, vagy valakit segítsünk. Ez mind ez idáig Magyarországon a magánvállalkozások deklaratív segítésén túlmenõen törvényben igazán nem jelent meg. Volt ugyan a nyereségadó-törvénynek egy pontja, amely alkalmat adott számunkra arra, hogy adótömeg-változás nélkül módosítást hajthassunk végre, amelyet valamikor a politika a magánvállalkozásoknak szánt, és az elsõ hárommillió forint alacsonyabb adóval való kedvezményezéssel. De miután szervezetten és szektorsemlegesen vezették be, tulajdonformáktól függetlenül, ez is arra a sorsra jutott, mint bármely hasonló törvény, hogy nem a megcélzottak vették igénybe, hanem nem kívánt és kizárólagos mellékhatásként a nagy állami vállalkozások kis állami vállalkozásokra történõ szétszedését eredményezte. Így sok kis állami vállalkozás kapott adókedvezményt, pedig azt hiszem, hogy sem társadalmi, sem gazdasági céljainkkal még hosszú távon, de rövid távon sem egyeztethetõ össze, hogy kis, a világon nem létezõ állami tulajdonú vállalkozások alakuljanak. Ennek a kedvezménynek a megvonását javasoljuk képviselõtársammal, azaz a 35%-os kedvezmény megszüntetését és az egységes 40%-os kulcs fenntartását. Ez nyújt fedezetet arra, hogy olyan típusú kedvezmény kerüljön bevezetésre, ami tényleg a megcélzottakat találja meg, de nem ilyen kis kedvezménnyel, mert most már fedezet ennél sokkal nagyobbra van, hanem olyannal, amely valóban lehetõséget nyújt arra, hogy dinamizáljon. Így azt javasoljuk, hogy a többségi magántulajdonú vállalkozások az elkövetkezõ idõszakban az általános adókulcsból 50% adóvisszatartásra kapjanak jogosítványt, és praktikusan 20% nyereségadót fizessenek. Ez a fedezet további lehetõséget biztosít arra, hogy a vállalkozási nyereségadóból oly mértékig hiányzó, és a világ minden országának adótörvényében jelenlévõ induló vállalkozásoknak is kedvezményt adhasson, azaz ebben az esetben - az indulás évében - a módosító javaslatunk nem 50, hanem 75%-os adóvisszatartást javasol, ami 10%-os kedvezményt jelent. Nagyon sokszor elhangzott az az érv ennek kapcsán, hogy vállalkozások tömege fog emiatt megszûnni és mindig induló vállalkozásként megjelenni. Megnéztük valamennyi kapcsolatban lévõ ország adótörvényét; egyik sem foglalkozik érdemben ezzel a kérdéssel, hiszen ez a visszaélés csak ott jelentkezik, ahol nem ismerik a gazdasági folyamatokat, akik nem tudják, hogy ahhoz, hogy erre lehetõség legyen, ahhoz fel kell bontani minden szerzõdést, el kell számolni a vagyonnal, jogutód nélkül, egészen új szerzõdéses alapokon kellene évente vállalkozást kezdeni. Ez nem járható út. Ezért úgy érezzük, hogy minden további nélkül ez a kedvezmény bevezethetõ és megtartható lesz. A mi javaslatunkban többségi magyar belföldi magántulajdonnak járna ez a kedvezmény. Ezzel a kedvezménnyel több más területen is megoldást találnánk. Az egyik, amit szeretnénk ebbõl kiemelni: rossz az amortizációs rendszer - mint utaltam rá -, de ha alacsonyabb az adókulcs, az amortizációs rendszer negatív hatása még kevésbé érvényesül. Ma a külföldi befektetõk a magyar állami szektort találják meg - ha megtalálják - Magyarországon, mert az egy puhább tárgyalópartner. Meggondolják ezt a partnerkeresést abban az esetben, ha a partnernél a magyar magánvállalkozás alacsonyabb adókulccsal jelenik meg, hiszen ebben az esetben számukra a hosszú távú mûködés tûnik kedvezõbbnek, és kedvezõbb partnerek, joint-rendszerben vegyesvállalatok fognak kialakulni, ha ezt elfogadjuk. Kedvezõ lesz a tárgyalási pozíciója is a magánszektornak, hiszen a külföldi mindig többségre törekszik. A törvényjavaslat alapján valószínûleg le fog mondani errõl a többségi törekvésrõl, hiszen az adókedvezmény feltétele, hogy a magyar magánfél legyen többségben. Ilyen irányú elmozdulásokat eredményez az az adótörvény, módosítási javaslat, ami a költségvetés szempontjából adótömeg- kiesést nem jelent. Tudomásom van róla, hogy Szabó Iván képviselõtársam a módosításhoz kapcsolódó módosítást terjesztett be, ami ehhez képest korlátokat tartalmaz. A korlátok egy része elfogadható, de van benn olyan, ami - úgy tûnik - szükségessé teszi, hogy módosító javaslatunkat fenntartsuk. A másik, és sokkal rövidebb elmondható törvénymódosítási javaslat arra az elvre vonatkozik, hogy a többségi magyar magántulajdonú vállalkozások esetében a beruházást kvázi akkor számolja el a vállalkozás, amikor erre fedezetet lát a tevékenységében, akár az elsõ, azaz a beruházás évében is. Valóban, nemzetközileg - mielõtt miniszter asszony ezt kifogásolná - ez viszonylag ritkán fordul elõ vagy nem fordul elõ. Általában a beruházásokat ilyen módon nem lehet azonnal elszámolni, elvesztik az adó szempontjából a beruházási jellegüket. Magyarországon azonban ma nem általános nyugat-európai helyzet van. Szeretnék arra indokot hallani ennek elutasításában, hogy miért kell egyetlen adóforinttal is nehezíteni a magánszektor beruházását. Értem a beruházás késleltetését, elszámolásának lassítását abban az állami szektorban, amelyet nem kívánunk most preferálni. De abban a magánszektorban, ahol hitelkedvezményeket szeretnénk, ahol külföldi alapokat szeretnénk, ahol akár támogatásokat is akarnánk adni, és erre mindre nem kér a magánszektor - és nem is kap egyébként, mert deklaráció -, miért kell azt, akinek forrása teremtõdik arra, hogy beruházzon, ezt a forrását akár egyetlen, azaz egyetlenegy forinttal is csökkenteni? Ehhez milyen gazdasági céljaink fûzõdnek, nem tudom. Mi azt hisszük, ez egy átmeneti szabály, de ha azt szeretnénk, hogy a 10%- os magánszektorból 60 vagy 90 legyen, akkor ilyen átmeneti szabályokat, amelyek valószínûsíthetõen 3-5 évet is jelentenek, valószínûleg be kellene vezetni. Egyébként ha ez öt évig fennállna, és utána az európai standardre ráállnánk, a magyar adójog elmúlt tíz évének legtartósabb adószabálya lenne. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)