DR. HAJDU ISTVÁNNÉ (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetési hiány az ország mûködõképességéért, fizetõképességéért aggódókat mindenképpen arra sarkallja, hogy az adózás területén egy olyan optimumpontot találjunk, amely átsegít minket az utóbbi évtizedek minden bizonnyal legkritikusabb évén. Nem lehet kétséges, hogy mind a vállalkozóknak, mind a magánszemélyeknek súlyos terheket kell viselniük. E terhek azonban csak annyira lehetnek súlyosak, amely alatt a gazdaság és annak szereplõi nem roppannak össze. Mit jelent mindez most már konkrétan az elõttünk álló törvénytervezettel kapcsolatban? Abból kell kiindulni, hogy reális eséllyel nem kérhetünk számottevõ adómérséklést, csak és csakis ott javasolhatunk kedvezményt, ahol ez megvalósítható és indokolható. Ehhez szeretném képviselõtársaimat megnyerni. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvénnyel kapcsolatban egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni: az élelmiszeripar egyes területeinek esetleges adókedvezményének meghagyását. A bevezetõben elmondottakkal szoros összefüggésben kérem, tekintsük át ismételten az élelmiszeripari tevékenységek és szolgáltatások adóvisszatartás formájában igénybe vehetõ kedvezményei meghagyásának lehetõségét! Tudnunk kell, hogy tizennégy féle élelmiszeripari termék-elõállító tevékenységre és kétféle élelmiszeripari szolgáltatási tevékenységre 1990 elsõ félévében 35%, utána pedig 20%-os adókedvezmény tartozott. Ez megtalálható az 1988. évi IX., illetõleg az ezt módosító 1990. évi vállalkozási nyereségadóról szóló törvény 7. számú mellékletében. Nem úgy az elõttünk álló módosító javaslatban, ahol a 6. §-ban rögzített tervezet szerint mindenfajta élelmiszeripari tevékenységre megszûnne az adókedvezmény. E tény igazán csak a törvénytervezethez csatolt indoklásból tûnik ki, így az sem volna számomra meglepõ, ha sokunk szeme elõtt ez elsikkadna. Természetesen a korábbi teljes mértékû adókedvezményt minden területen nem javasolhatom, így csak azoknál a tevékenységeknél javaslom a már ez évben is csökkentett, tehát 20%-os adókedvezmény fönntartását, amelyek a lakossági alapellátáshoz kapcsolódnak. Ezzel célom kettõs: egyrészt a jelenlegi törvénytervezethez képest visszaállítaná a korábbi törvény olyan jellegû harmóniáját, amely a mezõgazdasági és az alapvetõ élelmiszertermékek vonatkozásában az alapanyagra épülõ élelmiszeripari tevékenység egységes kezelését volt hivatott biztosítani. Ez a javaslatom nem mond ellent a törvényjavaslat indoklásában szereplõ két alapvetõ érvnek, mármint hogy a szabad árak teljes körûvé válása, illetve a privatizáció eredményeképpen kell a támogatást teljes egészében megszüntetni, hiszen én nem tulajdonforma, illetve árrendszer szerinti versenysemlegességet kérek, hiszen ez már megvan, hanem tevékenységi alapon tekintett versenysemlegességet, egyes élelmiszeripari termék-elõállító tevékenységre vonatkoztatott kedvezményt. Másrészt a módosítás során arra is törekedtem, hogy az alapvetõ élelmiszer- ellátó tevékenységeknél az 1990-es évben már eddig is tapasztalható termelés- visszaesésnek gátat szabjunk. Mindennek fogyasztási, foglalkoztatási és nem utolsósorban közhangulati vonatkozásai nem elhanyagolhatóak. Az említettek figyelembevételével ezután a 20%-os kedvezmény meghagyását a húsipari, baromfiipari, tejipari, malomipari, cukoripari termékeknél és a kenyér vonatkozásában javaslom csak. Az összes más területen, az élelmiszeripar egyéb területein elfogadom a kedvezmények megszüntetését. Úgy gondolom, az ilyenfajta szelekcióval egyszerre tudjuk biztosítani a mikro- és a makrogazdasági egyensúlyi követelményeket. Konkrét módosító javaslatomat is ezzel összefüggésben nyújtottam be, és kérem szíves támogatásukat. (Taps.)