DR. SZELECZKY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetszennyezés exponenciális görbéje egyre riasztóbb meredekséggel tör a magasba, és néha már úgy tûnik, hogy az emberiség olyan megfordíthatatlan folyamatot indított be, amely saját létét teheti kérdésessé e planétán. Miközben környezetünk egyre jobban elszennyezõdik, gondolkozásunkban a környezetért való aggodalom még nem ivódott be olyan mértékben, hogy védekezõ reflexeket váltana ki minden cselekedetünkben, így akár törvényhozó tevékenységünkben is. Ezért láttuk örömmel, hogy a törvénytervezet kiegészült néhány olyan paragrafussal, amely már ebbe az irányba mutat. Ezt kívántuk néhányan újabb módosító javaslatokkal kibõvíteni. Engedjék meg, hogy én most az 1040. számú benyújtott javaslatomhoz fûzzek néhány mondatot. Szeretném ezt tenni annál is inkább, mert a bizottságok vitáin részt véve érezhetõ volt, hogy mennyire távol áll még mindannyiunktól ez a szemléleti mód. Javaslatom a környezetkímélõ vagy talán szerencsésebb szóval környezetbarát termékek adókedvezményére vonatkozik. Szeretnék opponenseim néhány megjegyzésére most válaszolni. Egyik képviselõtársam egy kedves tréfával igyekezett bizonyítani javaslatom képtelenségét. Vegyünk két tehenet - mondta. Az egyiket az országút mellett legeltetik, a másikat hegyi legelõn. Az út mellett legelõ tehén tejében megjelenik az autók által kibocsátott ólom, a fenn legelõkében nem, tehát azoknak a tejét a gazda jogosult adókedvezménnyel értékesíteni, mert az a tej környezetbarát. Tisztelt képviselõtársam ezt tréfának szánta, de hasonlata tulajdonképpen tökéletes. Tíz évvel ezelõtt már alkalmam volt az Egyesült Államokban találkozni azzal a jelenséggel, hogy azokat az élelmiszerárukat, amelyeknek az alapanyaga nem találkozott kemikáliákkal, többért árulták az elkülönített boltokban. Azokra természetesen nem kellett adókedvezmény, mert keresettek voltak és többért el lehetett adni õket. Én a javaslatomban természetesen nem az ólommentes tehéntejre gondoltam, hanem például az ólommentes benzinre vagy foszformentes mosószerre. Nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy ezeknek a termékeknek a fogalma nem behatárolható. A Környezetvédelmi Minisztérium - tudomásom szerint - nem tartja megoldhatatlannak, hogy egyes árucikkekre megadja a környezetbarát minõsítést, azokat lajstromozza, és ezzel az adókedvezményezett áruk köre máris konkretizálódik. Van erre példa a jelenlegi adótörvényben is. Lásd a népmûvészeti cikkeknek a Kultuszminisztérium által összeállított listáját. Nem áll az az érvelés sem, hogy ez az adókedvezmény úgysem lenne árcsökkentõ hatású. Ezeket a termékeket ma csak költségesebben lehet elõállítani, mint hagyományos társaikét. Gondolkozásmódunkba - mint már elmondtam - még nem ivódott be a környezetünkért való felelõsségtudat, és sajnos csak nagyon kevesen vannak olyanok, akik hajlandók nagyobb árat fizetni például egy környezetbarát mosószerért. Az elõállítót tehát semmi sem ösztönzi arra, hogy ilyen termékeket készítsen, hiszen nincs rájuk kereslet. Ma ezek a gondolatok talán még amolyan zöld különcködésnek tûnnek számunkra. Meggyõzõdésem azonban, hogy a jövõnk függ attól, idõben tudjuk-e az új szemléletmódot a kényszerítõ körülményekhez idomítani. Kérem tehát tisztelt képviselõtársiamat, gondoljanak erre, amikor a környezetvédelemmel kapcsolatos javaslatokról döntenek. (Taps.)