DR. HORVÁTH TIVADAR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Még az elmúlt kormányzat alatt született az 1/1989. sz. ÁBMH- rendelkezés, amely szabályozza az újrakezdõ pályakezdõk vállalkozói kölcsönének felvételét annak ellenére is, hogy az e célból kiadott igazolások kiadását a 8/1990-es kormányszámú rendelet felfüggesztette. Interpellációmban e jogszabály gyakorlati alkalmazása során felszínre került problémákra szeretnék rámutatni. Az újrakezdési kölcsönre elvben azok tarthattak igényt, akik felmondási idejüket töltik, és részükre a munkáltatói bejelentést követõ egy hónap alatt a munkaerõ-közvetítõ szerv nem tudott megfelelõ munkahelyet biztosítani, vagy nem folytattak keresõ foglalkozást, s egy hónap alatt ugyancsak nem tudtak részükre elhelyezkedési lehetõséget felmutatni. Elvben tehát azt hihetnõk, hogy a létszámleépítések, átszervezések miatt feleslegessé vált dolgozók és munkahelyet keresõ pályakezdõ fiatalok kaptak lehetõséget a kölcsönnyújtással önálló vállalkozásra, tehát olyan emberek, akiknek a vállalkozás elindítását megrendült egzisztenciális helyzetük kényszerítette ki. Ezzel szemben a tapasztalatok egészen más képet mutatnak választókörzetemben, de vélhetõleg az ország más tájain is. A munkahelyi felmondások sok esetben formálisak voltak. A szabályok a munkahelyek elhagyására ösztönöztek, és sok esetben fordulhatott elõ, hogy egy vállalat vezetõ beosztású dolgozói a vállalkozói kölcsön felvételét követõen hasonló tevékenységet folytatva, gazdasági társaság alapításába fogva elõzõ tevékenységüket folytatták tovább, csak már vállalkozóként. A munkaügyi szakigazgatási szervtõl kapott kiközvetítési lapon többnyire nem volt nehéz igazoltatni a megfelelõ munkahely hiányát. Egy a megyénkben lévõ nagyobb városban a kölcsönben részesültek közel 60%-a kerülhetett ki így korábban vezetõ beosztást betöltõ és diplomás végzettségû személyekbõl. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kölcsön nyújtásával foglalkozó bankok meglehetõs felületességgel és lazasággal jártak el mind az elbíráláskor, mind pedig a hitelfelhasználás ellenõrzése során. Miután sem a munkakönyv, de semmilyen más igazolás nem tanúsítja a kölcsönvevõ esetében az újrakezdési kölcsön felvételét, az is elõfordulhat - a nyilatkozatban vállalt kötelezettség ellenére -, hogy egyes igénybevevõk nagyobb nehézség nélkül vállalnak emellett munkát. Jelek vannak arra is, hogy egyes bankok elõzõleg keletkezett számlák bemutatása ellenében készpénzben kiutalták a 400 ezer forintos kölcsönösszeget, amelyet az igénybevevõ gond nélkül akár egy másik banknál kedvezõ kamatozású betétként helyezhetett el. Mindemellett a hitelszerzõdések elbírálása felett diszponáló bankok olyan vagyoni garanciákat, nagy értékû ingatlant vagy nyugati gépkocsit kértek számon a kérelmezõktõl, amelyek eleve kizárták a valódi pályakezdõket és a szerényebb anyagi háttérrel rendelkezõket. A Kormány által elõterjesztett jogalkotási tervezetbõl megnyugtató a jövõre nézve e jogszabály hatályon kívül helyezésének a szándéka, de kevésbé tûnik megnyugtatónak az a tény, hogy a költségvetésnek esetleg 3-4 éven keresztül kell magával cipelnie az ilyen elbírálás révén folyósított vállalkozói kölcsönök kamatterheit. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem a következõ: a munkaügyi kormányzat a jövõben a valódi pályakezdõket és állásukat ténylegesen elvesztett és szerény vagyoni háttérrel rendelkezõ emberek vállalkozói újrakezdését szándékolja-e segíteni? A kiépítendõ jogi normát, illetve intézményrendszert hatékonyabban tudják-e mûködtetni, mint azt megelõzõen, s a szükséges konzekvenciák levonását hogyan képzelik a régi joggyakorlat ismeretében? Tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. (Ellenzéki taps.)