DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! A válaszban kifejtettekkel teljes mértékben egyetértek, tulajdonképpen az interpellációm kiegészítésének is felfogható az, amit az államtitkár úr ezzel kapcsolatban elmondott. Csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: ismert, hogy egy héttel ezelõtt éppen Botos Katalin pénzügyi államtitkárnõ említette, hogy kb. 40 milliárd forint volt az állam bevétele abból, ami az úgynevezett keleti kereskedelembõl, konkrétan a Szovjetunióval történõ kereskedelembõl az állam hasznára, a költségvetés hasznára vált. Ennek lényege az volt, hogy az energiahordozókat - földgázt, olajat, áramot - viszonylag olcsón kaptuk meg, de ezt a különbözeti termelési forgalmi adóval az állam a fogyasztókra kiterhelte és ebbõl a különbözeti termelési forgalmi adóból visszajuttatott olyan támogatások címén, például az élelmiszerexportra, amely élelmiszerárak a KGST-megállapodások miatt alacsonyak voltak. Itt egy olyan helyzet állt elõ, hogy az ipar ezt a piacát lényegében elvesztette, és én arra voltam tulajdonképpen kíváncsi, hogy az állam kivonul-e errõl a területrõl, vagy megadja-e az átmeneti idõszakban a segítséget arra, hogy 1991 után, amikor dollárelszámolással kell kereskednünk, a lehetõség megvan-e. 1992-tõl a Közös Piac is gyakorlatilag vámunióként fog mûködni, ami azt jelenti, hogy ott élelmiszert - nyilván túltermelés van - rendkívül nehéz lesz eladni, tehát itt a piacbõvítés nem lehetséges: belföldön pedig - ismert okok miatt - szintén nem lehetséges a piacbõvítés. Ez az ország 10 millió ember helyett 15 millió ember élelmiszerét tudja megtermelni, és nem mindegy az, hogy ezt a terméket milyen piacon és milyen áron tudjuk értékesíteni. Én az államtitkár úr válaszát elfogadom azzal a feltételezéssel, hogy rövid idõn belül - miután az intézkedések látszanak - vissza szeretnék erre a témára térni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)