DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A magyar állami konzervipar kezdettõl fogva exportorientált iparág volt és ma is az. A +80-as évek közepéig az exporton belül döntõ volt - mintegy 70-75% - a KGST-országokba történõ kivitel. A KGST kereskedelmét államközi szerzõdésekben rögzítették és ezen belül az áruválasztékot és az árakat is. A KGST széthullása megkérdõjelezte ezt a gyakorlatot, és ma teljes bizonytalanság jellemzõ az úgynevezett keleti kereskedelemben. Az export volumene, annak támogatása ez év során is drasztikusan csökkent, és az év elsõ háromnegyedének adatai alapján a konzervipari vállalatok eredménye több mint 1 milliárd forinttal kevesebb lesz az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva. A 13 konzervipari vállalat közül mindössze négy tudott pozitív eredményt elérni ebben az idõszakban. Az év végére ez az állapot várhatóan tovább romlik, nyilvánvaló tehát, hogy a konzervipar az agrárszektor egyik válságágazatává vált. Ez az ágazat azonban 1989-ben mintegy 120 millió USA- dollár konvertibilis exportot teljesített, és idei teljesítménye ezt az eredményt jóval meg fogja haladni, annak ellenére, hogy az 1990. évi szabályozás az infláció valamennyi terhét a vállalatokra hárította. Így a korábbi években nyereségesen exportáló vállalatokat is a veszteségesek közé taszította. Bár itt az év vége, nem ismert még a Szovjetunióba irányuló export jövõ évi feltételrendszere. Az azonban már most is biztos, hogy 1991-tõl a dollárelszámolásra való áttéréssel a korábbiaktól jelentõsen eltérõ kereskedelemtechnikai megoldásokat kell alkalmazni a készletezés gyakorlatát illetõen, továbbá a követelések behajtására vonatkozóan is. Ezek nélkül az intézkedések nélkül a Szovjetunióba irányuló export teljes mértékben ellehetetlenül. Ez az exportvolumen a jelenlegi termelésnek mintegy 40-45%-át jelenti. A konzervipar már említett 13 vállalata az elmúlt idõszakban több mint 600 ezer tonna zöldséget és 300 ezer tonna gyümölcsöt dolgozott fel. Amennyiben a szakágazatot érintõ kedvezõtlen tendenciák fennmaradnak, már rövid távon is akár a felére csökkentheti a feldolgozásra szánt mezõgazdasági termékek felvásárlását. E csökkenés, hangsúlyozom, egyaránt érinti a közös gazdaságokat és az egyéni gazdálkodókat, akik már eddig is jelentõs partnerei voltak a konzervipari vállalatoknak. A Minisztérium elmúlt idõszakban tett intézkedései, nyilatkozatai, amelyek fõként a mezõgazdaságot és ennek egyes speciális területeit érintették, úgy gondolom, azok összefüggéseit, kölcsönhatásait figyelmen kívül hagyták. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy csak megfelelõ feldolgozóipar mellett lehet korszerû, hatékony mezõgazdasági termék-exportot elképzelni. Mindezek alapján az alábbiakat kérdezem államtitkár úrtól: Milyen elképzelései vannak a tárcának a mezõgazdasági és élelmiszeripari termelés mûszaki színvonalának megõrzésével kapcsolatban? Vajon számol-e a Minisztérium a konzervipari termelés csökkenésének a mezõgazdasági termelõkre gyakorolt hatásával? Mi az Önök elképzelése az így feleslegessé váló, ipari feldolgozásra alkalmas zöldség- és gyümölcsfélék elhelyezésérõl, illetve az árbevétel-kiesés miatt nehéz helyzetbe kerülõ mezõgazdasági termelõk problémájáról? Végezetül: az államháztartásnak szüksége van-e a konzervipari exportból keletkezõ konvertibilis bevételre? És ha igen, melyek a tárca elképzelései az exportérdekeltség javítására vonatkozóan? Mindezen kérdések megválaszolása rendkívül fontos egy olyan ipar szempontjából, melynek hazai alapanyagbázisa van, termékei minden piacon értékesíthetõk, s távlatilag is úgy gondolom, hogy szükség van rá. A konzervipar ennek ellenére egyre gyorsuló ütemben megy tönkre a külsõ gazdasági körülmények megváltozása okán. Úgy gondolom, sokkal egyszerûbb az élõt megóvni, mint késõbb a holtat feltámasztani! Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát! Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)