DR. KISS GYULA tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel az interpellációban megfogalmazott kérdések nagy számára, vélhetõen nem fogom tudni tartani a rendelkezésemre álló öt percet. Elõre is elnézésüket kérem. A föltett konkrét kérdések konkrét megválaszolása elõtt azt gondolom, hogy az interpelláló képviselõnõ által elmondott bevezetõben rögzített tények, illetve feltételezések mellett nem mehetek el szótlanul. Nevezetesen arra gondolok, ahogy az a gazdasági, szociális krízis, amely ma Magyarországon jelen van, mind a gazdasági, mind a társadalmi életünkben, azt hiszem, nemcsak a cigányságot sújtja, hanem a társadalomnak sokkal szélesebb rétegeire nehezedik. Mindebbõl természetesen nem kívánok olyan következtetést levonni, hogy ez kisebbítené a cigányság gondjait, problémáit, de azt gondolom, hogy akkor, amikor errõl szólunk, feltétlenül ilyen összefüggésben is látnunk kell a kérdést, mert csak és kizárólag a cigányság problematikájaként megfogalmazni ezt a helyzetet, ami Magyarországon adott, azt hiszem, túlzó lenne. Mindezekre csupán azért utaltam, hogy kicsit árnyaltabban közelítsünk, és ne ilyen sarkítottan adott esetben a kérdéshez. Tökéletesen egyetértek a képviselõnõvel azon kijelentését illetõen, miszerint a polgári Magyarország nem teremthetõ meg anélkül, hogy a cigányság ne polgárosodna. Éppen ezt kívánta a Kormány a programban megfogalmazni akkor, amikor célként tûzte ki az elmaradott cigányság fölzárkózását, fölzárkóztatását, hangsúlyozva azt, hogy ez rövid idõ alatt nem valósítható meg. Hogy is lehetne megvalósítani a nem több évtizedes, hanem több évszázados elmaradottságát a cigányságnak? Az pedig, hogy ennek a kérdésnek a megfogalmazására alig több, mint hat hónap eltelte után ilyen sarkosan kerül sor, azt gondolom, naivitás. Természetesen akkor, amikor a cigányság elmaradottságának kérdésérõl szólunk, engedjék meg, hogy nem mentségképpen és nem a Kormány fölmentése érdekében, de utaljak azon tényre, hogy az Európa Tanács tagországaitól beszerzett információim szerint, amely országokban az elõbb említett gazdasági szociális színvonal lényegesen magasabb, mint a miénk, bizony a cigányság vonatkozásában nagyon sok tekintetben sokkal rosszabb a helyzet. Hangsúlyozom: ezt nem mentségképpen mondom, hanem magyarázatképpen, csupán az elõbb említett árnyaltabb megközelítés érdekében. Ami a konkrét kérdéseket illeti: A kormányprogram - tényként vetõdik fel - három mondatban intézi el a cigányság kérdését. Ez messze nem így van, el kell olvasni a kormányprogramot. Több helyen, több vonatkozásban beszél a cigányságról, érzékeltetve azt a tény, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági rendszernek számos szférájában merül fel számos olyan konkrét kérdés, amely a cigánysággal kapcsolatos. Ezen túlmenõen behatóan foglalkozik a kormányprogram a kisebbséggel is, és azt hiszem, nem vitathatjuk, ha kisebbségrõl beszélünk, akkor itt a cigányságról is szó van. Ami a konkrét eddigi megvalósított feladatokat illeti a Kormány részérõl: szabadjon utalni a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak a cigányság oktatására vonatkozó tervezetére, amely konkrétan elkészült tervezet, és legjobb ismereteim szerint ez a tervezet megküldésre került a legfontosabb cigány szervezetek részére véleményezésre. Sajnos ezektõl a szervezetektõl a véleményeket részben még nem kaptuk vissza, vagy ha kaptunk is véleményeket, nagyon az általánosság szintjén mozgó megközelítésben. Annak az oktatási programnak a konkrét elemeit képezi, mindenekelõtt egy új szemlélet kialakítása a cigány tanulók oktatásában, így speciális tantervek elkészítése, az eddigieknél lényegesen rugalmasabb és hatékonyabb tanítási módszerek alkalmazása, továbbá a cigány kultúra értékeinek beépítése az oktatásba és a cigány nyelv alkalmazása. Ugyanezen tervezet nagyon konkrétan és rövid távon is megvalósítható módon foglalkozik egy országos beiskolázású cigány középiskola és ehhez kapcsolódó kollégium beindításával és az ehhez kapcsolódó ösztöndíjrendszer megteremtésével, valamint a felemelt összegû normatív támogatási rendszer kidolgozásával. Ezt azért hangsúlyoztam ilyen részletezõen és elemzõen, mert szeretném, ha a maga konkrétságában volna világos ez a szaktárca által elkészített oktatási szervezet. De ugyanilyen konkrét részeredményekre utalhatok a Munkaügyi Minisztérium vonatkozásában, amely a cigány szervezetek bevonásával folytat elõkészítõ munkálatokat a cigányság foglalkoztatásával kapcsolatosan. A második kérdés: miért késik az általános ombudsmanról és a kisebbségi ombudsmanról szóló törvénytervezet? Szabadjon utalnom arra, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló törvénytervezetet az Igazságügyi Minisztérium ez év október elején 779-es számmal benyújtotta a Parlamentnek. Ez a törvénytervezet tehát elkészült, feltehetõleg itt valamiféle tévedésrõl van szó. Olyannyira elkészült, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 28-án tárgyalta is ezt a kérdést. A kisebbségi jogok országgyûlési biztosáról szóló javaslat pedig a kisebbségi törvény része kell hogy legyen kormánylogikai alapon is. Ezen készülõben lévõ kisebbségi törvényrõl pedig volt szerencsém szólni a Tabajdi képviselõ úr által hozzám intézett interpellációra adott válaszomban. Egyetlen gondolattal egészíteném ki ezt a kérdéskört, miszerint az állampolgári jogok országgyûlési biztosának is lehetõsége van kisebbségi jogok problémáját megfogalmazni, tehát ez a csatorna nincs lezárva, sõt megítélésem szerint teljes egészében nyitott. Ami a Kisebbségi Hivatalt illeti, illetõleg a Kisebbségi Hivatallal kapcsolatosan megfogalmazott azon gondot, hogy a Kisebbségi Hivatallal hogyan, mi módon tudnak kapcsolatot tartani az érdekképviseleti cigány szervezetek. Én azt hiszem, mindketten ott voltunk azon a találkozón, amit éppen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szervezett, és csaknem valamennyi cigány szervezet jelen volt ezen a találkozón. Tehát igenis megvannak azok a mûködési csatornák, amelyeken találkoztathatóak a társadalmi szférában megjelenõ érdekképviseletek, valamint a kormányzati szinten mûködõ szervezetek. A harmadik kérdés vonatkozásában, nevezetesen, hogy a miniszter úr pártolja-e a Kormányt, illetõleg a Kormány pártolja-e a közhatalmi jogosítványokkal rendelkezõ, szabadon választott helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozását vagy sem. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó kérdés, ugyanakkor nagyon nehéz kérdés is, és így ebben a megfogalmazásban nagyon nehezen megválaszolható konkrét igennel vagy konkrét nemmel. Ahhoz elõbb a kérdésben rejlõ és az általánosság szintjén mozgó jogi kategóriáknak a tisztázása volna szükséges. Én azt gondolom, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok közhatalmi funkcióval való felruházása nem lenne túl praktikus dolog, hiszen ne feledjük el, hogy az önkormányzati szervek felálltak, kialakultak. Ehhez képest helyi szinten, mintegy párhuzamosan mûködtetve megjeleníti a kisebbségi önkormányzatokat közhatalmi funkcióval, én azt gondolom, államigazgatási anarchiához és káoszhoz vezetne. Azt személyes véleményem szerint nem tartom kizártnak, hogy ezen kisebbségi szervezetek országos szintû szervezetei bizonyos közhatalmi funkciókat birtokoljanak, ez nem kizárt, elsõsorban meghatározott intézmények mûködtetését bizonyos központi pénzeszközök elosztására - mûvelõdés, sajtó, kultúra vonatkozásában - elképzelhetõnek tartom helyi szinten, önkormányzati szinten, közhatalmi funkcióval azonban az elõbb említett okok miatt semmiképpen. A negyedik kérdés: milyen azonnali válságkezelõ intézkedéseket tervez a Kormány a munkanélküliek, sokgyermekes, lakástalan szülõk problémáinak megoldására? Engedjék meg, hogy itt megint csak néhány konkrétumra utaljak, nevezetesen a Népjóléti Minisztériumnak a tevékenységére, amely létrehozta a lokális szociális hálózatok fejlesztéséért elnevezésû alapítványt. Ez az alapítvány úgynevezett jószolgálati tevékenységek kialakulását+ (Mozgás és zaj. A teremõr egy pohár vizet tesz a miniszter elé.) Köszönöm szépen. +hivatott támogatni. Ez olyan alapítvány, amely annyiban különbözik az összes többitõl, hogy semmiféle elõfeltétel-rendszert nem teremt az igénybe vehetõségéhez. Nevezetesen ez azért jelentõs a cigányság szempontjából, mert egyéb alapítványok mûködésénél, ahol eleve meghatározott feltételrendszer van, általában éppen a cigányság az, amelyik ennek a feltételrendszernek megfelelni nem tud. Ezen alapítványnak a 90-92%-át éppen a cigányság tudja igénybe venni. De ugyancsak konkrétumként kell megemlítenem a Népjóléti Minisztériumnak azt a lépését, amikor a Cigány Szociális Mûvelõdési és Módszertani Központnak 1,2 millió forintot juttatott el, mégpedig az ez évi tevékenységének a fedezéséhez.