NAGY ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az itt ülõ különbözõ pártok között eltérõ elképzelések vannak, ezek nemegyszer vita, gyakran éles vita formájában nyilvánulnak meg. Véleményünk sok mindenben különbözik, ami azt hiszem, érthetõ is, azért ülünk különbözõ pártok soraiban. Van azonban néhány pont, amelyben gyakorlatilag konszenzus van minden párt, minden politkai erõ között, és ez ad reményt arra, hogy a meglévõ viták és nézeteltérések ellenére is az országot, az ország gazdaságát talpraállítsuk, fellendítsük, mert - és itt van a konszenzus - ezzel mindenki tisztában van, hogy kiút a jelenlegi nagyon súlyos helyzetbõl csak akkor lesz, akkor van, hogyha élénk, önálló, erõs gazdaságot, privátgazdaságot, piacgazdaságot tudunk létrehozni. Erre csak a privatizáció képes, efelé mutat már a tisztelt Ház által elfogadott elõprivatizációs törvény is, melynek pozitív hatásai, reméljük, rövidesen mutatkozni is fognak. Sajnos, de tény, hogy a gazdasági rendszerváltás útjában még nem egy akadály van, amit le kell gyõzni, el kell hárítani ahhoz, hogy ez a váltás, ez a gazdasági rendszerváltás igazából bekövetkezhessen. A nehézségek között vannak olyanok, amelyeknek megszüntetése nem megy máról holnapra, de akadnak olyanok is, amelyeket kis jóakarattal, odafigyeléssel nagyon könnyen le lehet gyõzni, túl lehet rajta lépni. Interpellációmat abban a reményben mondom el, hogy sikerül az egyik ilyen, privatizációt nehezítõ akadályt elhárítani, amely akadályról meg vagyok gyõzõdve, hogy egyszerû, érthetõ, és figyelmetlenségbõl maradt csak benn a jelenlegi rendelkezések között, végül is akkora a feladatunk, hogy nem lehet mindenre odafigyelni. Remélem, hogy ezzel az interpellációval sikerül hozzájárulni ahhoz, hogy elõre tudjunk lépni. Tisztelt Miniszter Úr! Hazánk áldatlan telefonhelyzete mindannyiunk számára ismerõs, tudjuk azt is, hogy ennek gyökeres megoldásához nemcsak irdatlan mennyiségû pénz, idõ is kell. Tisztában vagyunk ezzel, ezek tények. Azonban tény az is, hogy a jelenleg érvényben levõ 5/1969. (VII. 12.) KPM rendelettel kiadott távbeszélõ-szabályzat, mely a 2/1988. (IV. 26.) MT rendelettel módosítva lett, nem követi az azóta bekövetkezett politikai és gazdasági változásokat, és érvényben van egy olyan pontja, nevezetesen a 28. § (2) bekezdése, amely gátló tényezõként jelentkezhet az elõprivatizáció során. Meg kell jegyeznem, hogy jelentkezik is, jelen pillanatban is már. Az említett paragrafus kimondja, hogy a telefonkészülék-átírást mely esetben kell teljesíteni a Magyar Postának. A 28. § (2) bekezdés a) pontja a következõképpen hangzik: Közületi elõfizetõrõl közületi elõfizetõre, amennyiben az elõfizetõ nem kért áthelyezést - szó szerint idéztem a rendeletbõl - ez magyarul annyit jelent, hogy a közületi elõfizetõ magánszemély részére - márpedig a volt állami tulajdont megvásárló személy magánszemélynek minõsül ugyanezen rendelet egy másik pontja értelmében - nem mondhat le a telefonkészülékrõl jelen pillanatban még akkor sem, ha amúgy ez szándékában állna. Erre való hivatkozással a Posta, bár megérti a problémát, amely probléma jelentkezik ott, ha én megvásárolok most egy volt állami boltot, és abban telefonkészülék van, a Posta sajnálkozva, de leszereli a telefonkészüléket, hivatkozva erre a rendeletre, és nekem mint új tulajdonosnak, magánszemélynek meg kell igényelnem, adott esetben évekig sorba kell állni a telefonkészülékért. Azt hiszem, hogy az e rendelkezésbõl fakadó nehézségek további ragozása felesleges, mindenki beláthatja, hogy mi mindent okozhat ez és okoz is. Ennek értelmében kérdezem tisztelt Miniszter Urat, indokoltnak tartja-e az említett rendelet vonatkozó pontjának fenntartását a jelenlegi helyzetben. Amennyiben nem - és nagyon remélem, hogy nem - akkor mikor kívánja a vonatkozó rendeletet módosítani. Köszönöm. (Taps.)