DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy javaslat ellenében és egy javaslat érdekében szeretném a figyelmüket megnyerni. Melyek azok az indítványok, amelyek valamelyikének elfogadásától tartok? Ezek azok a javaslatok, amelyek a nulla-kulcsos adósáv eltörlését és helyette bizonyos mértékben a bérbõl és fizetésbõl élõk körében adókedvezmények bevezetését javasolják. Nem értek egyet ennek a filozófiájával, mert számszakilag - ha a legalacsonyabb keresetûek még jól is járnak - ez alapvetõ adófilozófiai elveket sért. Miért? Hozzáállásomat ezekhez az indítványokhoz a tavalyi háromoldalú kerekasztal-tárgyalások egyik vitapontjához tudnám hasonlítani. Közülünk talán sokan emlékeznek arra, hogy vitatott kérdés volt: az alapvetõ emberi szabadságjogokat az állam adja-e nekünk, neki kell-e biztosítania érvényre juttatásukat, vagy pedig emberi mivoltunkkal együtt járó, ha úgy tetszik a fogantatás, a születés pillanatától velünk járó jogok ezek? Az állami paternalizmus egyik pillérét döntöttük le - úgy vélem -, amikor a második változat került be az ideiglenes Alkotmányba, azaz nekünk ezek a jogok emberi mivoltunkkal együtt járnak, s nem gondoskodik számunkra - kiskorúak számára - az állambácsi ezek érvényre juttatásáról. Gyanakvóan tekintek tehát minden olyan indítványra, javaslatra, amelyik bármilyen formában visszacsempészné az állampolgárok létezési feltételeinek az államtól való függését, hatalmi keggyé tenné, hogy létezhetünk-e saját országunkban. Kiindulópontom az, hogy alapvetõ emberi jog a létminimum adómentessége - mellesleg ezt mindhárom kormányon levõ párt ígérte a választási programjában - , és az állam sért alapvetõ emberi jogokat, ha a létezéshez szükséges kenyér, szén jövedelemfedezetét is elveszi a kis jövedelmûektõl. Ne tegyük könnyûvé a kormányzat lelkiismeretét, ne változtassuk át a jogsértést állami keggyé! Az adókedvezmény szóban bennefoglaltatik az állami kedvezmény, ha nincs rá pénz, nem kell adni sem. 1991-ben, mondjuk, még elfogadható ez az összeg, de ha a költségvetés gondjaira való hivatkozással három évig változatlan marad, akkor már igencsak "megvágja" a kis jövedelmûeket, és úgy vágja meg, hogy még csak lelkiismeretfurdalása sem lesz az akkori államhatalomnak. Aggodalmamra tudok konkrét példát is felhozni. Hosszas viták után 1987 augusztusában az adórendszer bevezetésének a folyamatában nagy társadalmi nyomás hatására - s ebben utólag is megköszönöm Bánffy képviselõ úr érdemeit - bekerült a magánszemélyek jövedelemadóját elõkészítõ törvénybe a háromgyermekesek adóalap-csökkentési lehetõsége. Szándékosan nem mondok kedvezményt, mert a teherbírással arányos adóztatás elvével ellenkezik az, hogy az állam a kis jövedelmûektõl adókat szedjen be. Kedvezmény az, ami jogos adó fizetésétõl mentesít valamilyen cél érdekében személyeket. Az akkor is már szûkmarkúan adott adóalap-csökkentési lehetõség mára már nevetségessé vált, az infláció az akkori vásárlóértékének a felére erodálta. 1019-es számú módosító javaslatomban kérem ennek felemelését, és kérem képviselõtársaimtól annak megszavazását. Indoklásaimat hadd támaszszam alá egy adalékkal. Az 1990-ben mintegy 5800 forintra taksálható létminimum összege 1991-ben a 35%-os infláció miatt - ha az alapvetõ javak árszínvonala nem nõ gyorsabban, mint az árszínvonal átlagosan - 7800 forintra nõ. Ha a nulla adósáv nem tart lépést a létminimum határával, akkor az adóhivatal jókorát kiharap a létminimum alatt élõk alapvetõ szükségleteibõl. Három gyermek, azaz 5 személy esetében már ötször akkorát harapna, ha nem lenne progresszív az adótábla, s mivel a gyermekeket már csak a magasan adóztatott jövedelmekbõl lehet eltartani, kb. hétszer akkorát harap ki. Mivel a korabeli adóztatási alapelvek közé a propaganda szintjén került be csak a teherbírással arányos adóztatás, de nem a gyakorlat szintjén, a háromgyermekesek kedvezményén azóta sem történt változtatás. Negatív tapasztalat, figyelmeztetés is lehet a nulla sáv megszüntetése az idei kedvezményre kacsintó képviselõtársaim számára. A bizottságban felvetõdött, hogy javaslatom nem fogadható el, mert a legkisebb jövedelmûek nem jutnak kellõ adóalaplevonási lehetõséghez. Kérem, az adórendszer csak azt az elvonást korrigálhatja, ami az adórendszer kebelén belül történik, ha nem volt elvonás, akkor a rendszeren belül nincs mit korrigálni, hiszen nem történt méltánytalanság sem. A jövedelemstatisztika szerint az elmúlt évek fõ kárvallottai a gyermekes családok voltak. Reáljövedelmük és vásárolt fogyasztásuk a legjobban csökkent, különösen a tej és a ruházati cikkek területén. A dolgok jelenlegi állása szerint 1991-ben még inkább õk lesznek a vesztesek, így számukra nem történik semmilyen rendszerváltás. Úgy tûnik, sajnos folytatódik és erõsödik a korábbi rendszer családromboló és gyermekgyûlölõ adópolitikája. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)