KÖRÖSFÕI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány héttel ezelõtt a Parlament kulturális bizottsága elõterjesztett egy törvényjavaslatot a magyar sport anyagi alapjainak megteremtése és mûködõképességének fenntartása tárgyában. Ennek napirendre tûzését a tisztelt Ház elfogadta. A törvényjavaslat azóta a bizottságok elé került. A bizottságok állásfoglalása az volt, hogy az elõterjesztett formában a törévényjavaslat nem alkalmas megtárgyalásra, mert az abban található konkrét javaslatokat különbözõ törvényekbe kell beépíteni: az adótörvénybe, a társadalombiztosítási, szerencsejáték-törvénybe, stb. Ezek közül az elsõk, az adótörvények most itt vannak a tisztelt Ház elõtt, így az ezekhez tett módosító indítványaim kapcsán szeretnék a témához hozzászólni. Tisztelt Képviselõtársak! Ezekben a napokban tárgyalja a Parlament az oly sok vitát kiváltott jövõ évi költségvetést is. A költségvetési tervezetbõl világosan kitûnik, hogy bár a magyar sport rendkívül aggasztó helyzetben van, jövõre még az eddiginél is kevesebb pénz jut a sport finanszírozására. Az ország súlyos gazdasági helyzetét mindenki megérti. Azt is belátja, hogy elosztani csak azt lehet, ami van. A magyar diák-, verseny- és szabadidõsport életben maradását mégis mindenképpen biztosítani kell elsõsorban úgy, hogy törvények útján próbáljuk meg elõsegíteni a fennmaradás feltételeit. Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslathoz tett módosító indítványom lényege az, hogy egyrészt a sportcélú létesítmények építését, átalakítását, felújítását terhelõ adó - hasonlóan az egészségügyi és a nevelési célú létesítményekhez - visszaigényelhetõ legyen a közérdekû célú kötelezettségvállalásból, alapítványból, valamint egyéb adományból fedezett költségek arányában. Másrészt a sportoláshoz, a testedzéshez szükséges alapvetõ sportfelszerelések - tornacipõ, mez, melegítõ - 0 adókulccsal történõ megállapítását javaslom. Az elsõ javaslatom azt kívánja kinyilvánítani, hogy az iskolai testnevelés, a diáksport, a szabadidõsport, a versenysport feltételeinek biztosítása ugyanolyan közérdek, mint a törvényjavaslatban szereplõ egészségügyi, nevelési célú létesítmények biztosítása; azt, hogy a sport is a nevelés része, annak jelentõs eszköze. Ha pedig a sport az egészségügyet is szolgálja, meg a nevelést is, akkor szerintem természetes, hogy az adó-visszaigénylés tekintetében egysorba kell állítani a sportot az egészségüggyel és a neveléssel. A második javaslatom a testedzés, a sportolás alapfeltételeinek a biztosítását kívánja elõsegíteni. Ugyanis a sportfelszerelések árának állandó és rohamosan növekvõ emelkedése miatt az állampolgárok egyre szélesebb rétegei számára jelent komoly anyagi problémát a rendszeres testedzéshez szükséges felszerelések megvásárlása sajátmaga, illetve gyermekei számára. A felszerelések rohamos áremelkedése a versenysport mûködõképességét is megnehezíti, hiszen a tömegesen megszûnõ sportszakosztályok részben a sportfelszerelések árának nagymértékû növekedése következtében válnak mûködésképtelenné. Tisztelt Képviselõtársak! Módosító indítványom helyességének eldöntéséhez néhány kérdést végig kell gondolni. Ezek a következõk: A testedzés, a sportolás valóban olyan nagy horderejû kérdés-e az állampolgárok, az ifjúság egészségének megóvásában, a betegségek megelõzésében? Valóban jelentõs szerepe van-e a sportnak az ifjúság nevelésében, az akaraterõ, kûzdõképesség, kitartás, bajtársiasság tulajdonságának kialakításában, s a serdülõkorban különösen veszélyes káros szenvedélyek ellensúlyozásában? Valóban olyan aggasztó-e a helyzet az ifjúság, az állampolgárok edzettsége, egészségi állapota terén? S végül: valóban olyan szomorú és elkeserítõ a helyzet a sportolás feltételeinek biztosítása terén? Ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez engedjenek meg közölni néhány fontos adatot az egészségügy területérõl. A katonai sorozáson résztvevõ fiatalok egynegyede egészségileg alkalmatlan a szolgálatra, vagy egészségügyi okok miatt csak korlátozással teljesíthet szolgálatot. Az 1989. évben a táppénzes napok száma az országban 101,8 millió nap volt. Naponta átlagosan 269 ezer fõ volt táppénzen. Ebben az évben az egy napra kifizetett táppénz összege 67 millió forint volt. Az általános iskolai testnevelés területérõl: Az ország általános iskolái közül 875 iskolának egyáltalán nincs semmilyen tornaterme, ez az általános iskolák 33 százaléka. Elõírt méretû tornaterme már csak az iskolák 46 százalékának, tehát kevesebb mint a felének van. Az általános iskolák 35 százaléka nem rendelkezik szabadtéri sportpályával. A középiskolák területén ugyanezek az adatok. Egyáltalán nincs tornaterme vagy csak tornaszobája van 343 iskolának, ez az összes iskola 37 százaléka. 44500 tanuló olyan középiskolába jár, ahol semmilyen tornahelyiség nincs. Néhány adat a diáksport és a szabadidõsport területérõl. Az egyszerû tornacipõk, mezek, melegítõk ára az elmúlt három évben két és fél- háromszorosára növekedett. A téli sportolási lehetõségekrõl pedig csak annyit, hogy egy pár síléc a hozzá tartozó cipõvel együtt jelenleg 15-16 ezer forint, annyi, mint hazánkban a dolgozók elmúlt évi kéthavi nettó átlagkeresete. A diákturizmus egyre lehetetlenebbé válik. Az egyszerû 12 ágyas turistaszállások ára három év alatt négyszeresére nõtt. Számtalan turistaszálláson bevezették a kötelezõ reggelit plusz az egy fõétkezés fogyasztását, itt 5-600 forint egy fõ szállása. Végül a versenysport területérõl szólnék. Három év alatt 183 sportegyesület, s 1341 szakosztály szûnt meg az országban. A különbözõ sportszakosztályokban sportolók száma ezzel 65 ezer fõvel lett kevesebb. Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, a felsorolt adatok egyértelmû választ adnak feltett kérdéseimre. Hazánkban egyszer már - 1921-ben - született sporttörvény, mely jelentõs szerepet játszott abban, hogy a gazdasági válság idején is fejlõdött a magyar sportélet. A sport hátrányos területei - az iskolai sport, versenysport - mindig igényelni fogják az állami irányítást, finanszírozást, ennek jogi garanciáit meg kell teremteni. Addig is, amíg más európai országokhoz - Németországhoz, Finnországhoz, Svédországhoz - hasonlóan nálunk is megszületik a sporttörvény, a Parlament elé kerülõ különbözõ törvényekben kell biztosítani a sportélet fennmaradását. Ez az egész Parlament, valamennyiünk felelõssége. Ha megértjük, s elfogadjuk azt - tanulva a régi görögöktõl -, hogy a testkultúra az emberi kultúra része, akkor én remélem, ha ez a Parlament majd törvényhozó munkájával minden téren Európához kívánja felzárkóztatni hazánkat, megérti és támogatja a társadalom egészséges, kiegyensúlyozott életét elõsegíteni szándékozó képviselõi javaslatokat. Ennek reményében köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)