OLÁH SÁNDOR (FKgP): Köszönöm a szót Elnök Úr. Tisztelt Országgyûlés! Szabad legyen az Országgyûlés figyelmét felhívni arra, hogy ez a határozattervezet, amit mi olyan gyors tempóban elfogadni tervezünk, ez jelentõs társadalmi és politikai kérdéseket érint. Nem kellõen tiszta a határozattervezet bevezetõ része. Nem a Vagyonügynökség hatáskörébe vont vagy tartozó tulajdon rendezésével foglalkozik ez a határozati javaslat és melléklete, hanem összemossa az állam kezelésében vagy tulajdonában lévõ különbözõ természetû vagyonrészeket. A tulajdonrendezés össztársadalmi érdekû, korszakos feladat. Ha most hibásan határozunk - ezt nem lehet évente módosítani és javítani. Ezt egy korszakváltás vagy egy forradalom tudja valamikor, majd évtizedek múlva, a most kialakuló tulajdonviszonyokat megváltoztatni. Tehát nagyon kérem az elõterjesztõ miniszter urat és az Országgyûlést, ne siessük el ebben a kérdésben és ebben a formában az elõterjesztésben a határozathozatalt azért, mert ezzel a most folyó viták elé újabb akadályt gördítenénk, hogy társadalmi megelégedésre rendezzünk tulajdonlási kérdéseket ahelyett, hogy akadályokat görgetnénk el a nemzeti egyetértés és megértés útjából. Egy kicsit második alkotmánybírósági állásfoglalás-szerepet kaphat ez az Országgyûlési határozat, mert ebben olyan félmondatok szerepelnek, amik késõbb, egyéb törvények megtárgyalásánál már hivatkozási alapul szolgálnak. Péládul mik? Például az a mondat, amelyik a határozat elsõ oldalán egyértelmûen kimondja, a tulajdonváltásnak a privatizáció és nem privatizáció eredményeként kell megvalósulnia. Ha erre mi határozatot hozunk, akkor ezzel a határozattal bekorlátoztuk önmagunkat minden késõbbi jogalkotásnál, vagy legalábbis erkölcsileg, politikailag elkötelezzük magunkat. Egy másik. Ez a bizonyos: van-e diszkrimináció ebben az elképzelésben vagy sem. Kulin képviselõtársam fölvet egy aggályt ugye, hogy a privatizáció során kulturális értékeket vagy érdekeket szolgáló ingatlanok, állami vagyonok értékesítésénél vajon a kultúra képviselete, vagy az oly sokszor jelentkezõ kufár-szellem lesz az erõsebb. Hát kérem szépen, a diszkriminatív intézkedésekre már vannak példák. Az alkotmánybírósági határozat után most már a Kormány állást foglalt az egyházi ingatlanok fokozatos visszajuttatása kérdésében. Félreértés ne essék, ezzel a kormányállásfoglalással mi, kisgazdapártiak teljes mértékben egyetértünk. De ha egyházi intézmények esetében ilyen megértõ a Kormány, miért nem lehet ugyanilyen megértõ egyéb volt közösségi épületek, ingatlanok esetében? Gazdakörök, olvasókörök, iparegyletek, kereskedõ egyesületek volt objektumaival és ingatlanaival szemben. Ahol ugyanúgy vagy a mûvelõdést vagy társadalmi fejlõdést szolgáló tevékenységet folytattak, mint egyes egyházi intézményekben. Tovább folytatnám azokat az ebben az országgyûlési határozattervezetben levõ állásfoglalásokat, amelyek számomra nem elfogadhatóak. A melléklete, amelyikkel együtt érvényes, annak második oldala, a kárpótlási törvény hatálya alá esõ állami vagyon várható mértékét sorolja föl, egy olyan törvényrõl beszél, amelynek napirendre tûzésérõl határoztunk ugyan, de itt még a tárgyalását nem kezdtük meg. És ebben van egy ilyen kimutatás, hogy 15 hold alatti, 12-14 aranykorona értékû föld kárpótlással történõ megváltása, 20-25 milliárd forint érték. Mi ez a 15 hold alatti minõsítés? Mit fejez ez ki? Ki tudja, hogy mit jelent ez? Nem értem. Van már valami, a Parlamenten kívüli elhatározás, megállapodás, amelyik mondjuk a kárpótlás mértékét 15 holdban maximálja? Mert ha nincs ilyen megállapodás, én el tudok képzelni kategorizálást, hogy 15 hold alatt, 15-tõl 50-ig, 50-tõl 100-ig és a többi, de itt csak egy kategóriát említ ez a melléklet. Lehet, hogy ez egy árulkodó elszólás? Kérdések vannak bennem, amik után azt kell mondjam, hogy ebben a formájában nem elfogadható részemrõl és részünkrõl ez a határozat. Le kell tisztítani ezt a határozatot - amelyhez nagyon fontos érdek fûzõdik, és amire nagy szükség van - mindattól, ami félreértésekre adhat okot. Tulajdonképpen mit céloz ez a határozat? Azt, hogy a semmiképp sem reprivatizálható állami vagyon minél gyorsabb privatizációja történjen meg, nemzetgazdasági érdekbõl, és ezt teljes mértékben támogatjuk. Annyira támogatjuk, hogy Bossányi Katalin aggályaival egyetértek. Az ütemezést túl lassúnak tartom. Látszik, hogy a Vagyonügynökség elõterjesztése. Egy olyan hivatalé, amelyiknek nem az az érdeke, hogy a privatizálás gyorsan menjen végbe, hanem minél tovább tartson, hiszen 5-8-10 éves nyilatkozatokat hallunk a Vagyonügynökség vezetõi részérõl. Az õ érdekük, a hivatalnok érdeke, hogy ez minél tovább tartson. Az ország érdeke, hogy ez minél gyorsabban menjen végbe. Tehát egyetértünk azzal, ami ennek az irányelvnek igazi szándéka, de nagyon kérjük, tisztítsuk le ezt a félreértésekre okot adó bevezetõtõl, mellékletrészektõl, és akkor valóban azt a célt szolgálja, amit a miniszter úr expozéjában is megfogalmazott. Köszönöm a türelmüket.