BOSSÁNYI KATALIN (MSZP): Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy az elõprivatizációs törvény vitájánál megállapodtunk abban, hogy a privatizáció és általában a vagyonpolitikai elvek megvalósításának módja hosszú idõre meghatározhatja a magyar gazdaság állapotát, felzárkózásunkat az Európai Közösséghez. Megállapodtunk abban, hogy nemzeti ügyrõl van szó, ahol pártérdekektõl függetlenül érdemes konszenzusra jutni a stratégiai kérdésekben. Ezt azért említem, mert azok a kiegészítõ számítások és táblák, grafikonok, amelyeket tegnap kaptunk kézhez, igen tanulságos, elgondolkodtató képet mutatnak. Jól jelzik például azt, hogy a privatizációs kedv hogyan hullámzott az elmúlt félévben. Úgy gondolom, hogy ebben a hullámzásban - gazdasági nehézségeinken túl - azért fellelhetõk a kormányzat idõnként kapkodó gazdaságpolitikai intézkedései, azok a meggondolatlan kijelentések, amelyek nem a kormányzat részérõl, de egy-egy politikai párt részérõl elhangzottak, s amelyek némiképpen elkedvetlenítették, elbizonytalanították a hazai és a külföldi tõkét. Úgy gondolom, hogy az eddigi privatizáció mindenképpen egy gyors fényképet ad a gazdaságpolitikáról, és éppen ezért nagyon kellene ügyelnünk, hogy a továbbiakban hogyan lépjünk ebben az óriási horderejû kérdésben. Azért is fontosnak tartom minderre felhívni a tisztelt Ház figyelmét, mert a jövõ évi vagyonpolitikai irányelvek voltaképpen megismétlik a jelenleg érvényben levõ vagyonpolitikai irányelveket. Miniszter úr is utalt arra, hogy egyetlen egy területen van - igaz, azt én is úgy értékelem - feltétlenül jelentõs elõrelépés: ez pedig a külföldiek részére történõ állami vagyon értékesítésének módja. Szeretnék arra is utalni, hogy maguk az irányelvek igen széles körét vázolták fel a privatizációs megoldásoknak. Ez egyszerre elõny és hátrány is, tisztelt Ház. Elõny, hiszen nem kényszeríti bele a gazdaság szereplõit egy-két felülrõl vezérelt megoldás választásába, ugyanakkor hátrány is, mert nem ad eligazodást a fontos kérdésekben, a gazdaságpolitikai stratégiában. Ennek két alapvetõ okát látom: Az egyik: nincs privatizációs törvény. A másik: nem igazán tudjuk, hogy mi a kormányzat preferencia-sorrendje. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokra miniszter úr expozéjában szólt. Számomra, frakciónk számára nem teljesen világos, hogy milyen arányokat kíván kialakítani az állami szektor az önkormányzati tulajdon, a külföldi és a hazai tõke között a privatizáció során, hogyan képzeli el a bankok privatizációját, és sajnos nagyon kevés információnk van arról, hogy a dolgozói tulajdon megteremtésére milyen törekvések vannak. Tisztelt Ház! Figyelemre méltónak és egyben elgondolkodtatónak tartom azt, hogy a vagyonpolitikai irányelvek - igaz áttételesen - eloszlat egy mindannyiunkat sokat foglalkoztató bizonytalanságot, ez pedig az önkormányzatok tulajdonlásának kérdése, ahol a szabályozást az átalakulási törvény hatókörébe utalja. Szeretném persze jelezni, hogy ez nem privatizáció, hanem tulajdonmegosztás, amely igen lényeges különbség. Hasonló problémát jelent a társadalombiztosítás tulajdonának megteremtése is. Tisztelt Képviselõtársaim! A szocialista frakció a vegyes tulajdonú piacgazdaság híve, és a társadalmilag ellenõrzött, de a jelenleginél gyorsabb ütemû privatizáció mellett foglal állást. Szeretném jelezni, hogy a költségvetés jövõre csupán 50 milliárd forint értékû állami vagyon privatizációját tervezi, holott a Kormány hároméves programja 300-400 milliárdnyi vagyon magánkézbe adásáról beszélt. Miniszter úr szóbeli kiegészítõjében néhány csomagról beszámolt, ez némi eligazítást ad, de én azt hiszem, hogy még mindig elég kevés az információnk arról a stratégiáról, hogy mit kíván a kormányzat rövid távon megvalósítani. Szeretném azt is jelezni, hogy ha jelenlegi ütemet tartanánk, akkor a 3 éves kormányprogramban foglaltak végrehajtása csaknem 20 évig tartana. Úgy gondolom, hogy a gazdasági helyzetünk, hosszú távú törekvéseink mindenképpen indokolják, hogy gyorsítsuk a privatizációt. Itt én négy szempontot, négy körülményt látok, ami ennek az indokolt gyorsításnak ellene hat: Elsõ: Technikai feltételek hiánya, illetve nem kellõen kidolgozott volta. Én ide sorolnám a Vagyonügynökség túlcentralizált szerepét, és ebbe a körbe sorolom azoknak a kirétriumoknak a kidolgozását is, Parlament elé terjesztését, amirõl Ungár Klára képviselõtársam módosító javaslata szól. A második ilyen nagy gátló ok a finanszírozás tisztázatlansága. Én csupán jelezni szeretném azt, hogy mennyi ellentmondó információt kaptunk idáig az Egzisztencia Alap felhasználásáról, és látható, hogy a bankhitelek, a hitelpolitikai irányelvek sincsenek teljes mértékben összehangolva a vagyonpolitikai irányelvekkel. A harmadik pontnak felírtam magamnak az érdekképviseletek szerepét, és nagyon örülök, hogy miniszter úr szóbeli kiegészítõjében errõl részletesen beszélt. Úgy látom, hogy ezen a ponton elhárulhatnak az akadályok. A negyedik pont azonban a jogi feltételrendszer hiánya, errõl mindenképpen szeretnék még néhány szót szólni. Elõtte azonban szeretném felhívni az Önök figyelmét, hogy a vagyonpolitikai irányelvek legprogresszívebb vonása az, hogy az állami vagyon privatizációjából befolyó összeg 85%-át az államadósság - ide értve a külsõ- és belsõ adósság - törlesztésére fordítjuk. Ez egy nagyon helyes, szükséges cél. Elkerülhetetlen cél, ugyanakkor a fennmaradó 15% túl sok célt foglal magában. Idézni szeretném a vagyonpolitikai irányelvekbõl: ide sorolják a külföldi befektetések ösztönzését, a vállalatfejlesztési alapítványok létrehozását, pénzügyi intervenciók alkalmazását akár vállalati körben, akár tõzsdei körben. Én itt is hiányolom az átgondoltabb gazdaságpolitikai sorrendet. Ennél a gondolatnál fel szeretném hívni az Önök figyelmét egy nagyon súlyos problémára, amivel a vagyonpolitikai irányelvek nem foglalkozik, ez pedig az, hogy a privatizáció - bármennyire is egyetértünk, hogy ez egy nagyon helyes cél - óhatatlanul is együttjár a munkanélküliség átmeneti, illetve a strukturális kédésekben hosszabb távú növekedésével. Úgy gondolom, hogy abból a 15%-ból - aminek a felhasználásáról az elõbb beszéltem, és amely nem teljesen tisztázott - célszerû lenne, ha a foglalkoztatáspolitika, a munkanélküliség kezelésére is fordíthatnánk összegeket. Itt szeretnék arra utalni, hogy komoly feszültséget lát frakciónk a jövõ évi vagyonpolitikai irányelvek és a Parlament elé tárt, de még nem tárgyalt kártalanítási törvény között, mely szerintünk nincs összehangolva. Nem szeretnék különösebben kitérni erre, hiszen errõl még fogunk vitatkozni, csak két dologra szeretnék utalni. Az egyik: amennyiben itt a megoldásokat, az arányokat nem gondoljuk kellõen át, ez is inflációt gerjeszthet, ugyanakkor egy más megközelítésbõl, de hasonló következményekkel járhat, mint amit a spontán privatizációnál az állami vagyon elherdálásának nevezünk. Arra gondolok, hogy a kötvények áron alul fognak piacra kerülni, egyfajta túlkínálatot okozni. Ugyancsak itt szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy az állami vagyon feloszthatósága, privatizálása, ezekbõl felszabaduló tõke véges. Jelenleg a kormányzat koncepciója szerint ez a forrása az államadósság törlesztésének; ennek mértékét tudjuk, súlyos teher. A kártalanításoknak a vagyonpolitikai irányelvek kiegészítõjeként adott táblázatokból kiderül, ez 50-100 milliárdos nagyságrend. Végül is ez lenne az alapja a külföldi tõke becsalogatásának is. Tisztelt Ház! Gondolják meg, itt is fel kellene állítani valamiféle sorrendiséget, és a sorrendiség jelenlegi hiánya stratégiai hiányt is jelez. Szeretném végül hangsúlyozni, hogy frakciónk a privatizációs folyamat legsúlyosabb gondját a jogi háttér szakadozottságában látja. Összeszámoltam: 8 nagy törvénycsomag van, amit minél hamarabb meg kellene hoznunk ahhoz, hogy a privatizáció koncepciózusan, stratégiailag átgondolva, a taktikai lépésekkel összehangolva valóban a nemzet érdekében történjék. Ebbõl a nyolcas csomagból van olyan törvény, ami már megvan, de a kormányzat jelezte, hogy át kívánja dolgozni. Ilyen például a társasági törvény vagy az átalakulási törvény; ez érthetõ, de késik! Viszont nem látjuk a privatizációs törvényt; miniszter úr is utalt rá, hogy a földtörvény helyzete még lebeg; a kártérítési törvény kapcsán bizonyára rettenetesen nagy vitáknak nézünk elébe; a koncessziós törvény elkészült, hogy mikor fogjuk vitatni, azt még nem tudom; a banktörvény ide tartozna - nem tudom, mikor kerül a tisztelt Ház elé; s végül is a dolgozói tulajdon kérdésének részletes szabályozását is bele kell vennünk ebbe az átfogó programba. Ezek, tisztelt Ház, egymáshoz kapcsolódó törvények, nélkülük a tulajdonváltás, tulajdonmegosztás, az átgondolt privatizációs program hosszabb távú stratégiája nagyon nehezen képzelhetõ el. Végül szeretném egyetlenegy dologra felhívni a tisztelt Ház figyelmét, s ez pedig a következõ: az elénk tárt határozati javaslat a "Vagyonpolitikai irányelvek" címet viseli. Úgy gondolom, hogy a választott irány célszerûnek tetszik, az elvek rokonszenvesek és elfogadhatóak a számunkra. Nem lehetne akkor a célokat, az irányokat és ezeket az elveket jobban és gyorsabban összehangolni? Köszönöm szépen. (Taps.)