DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én tudom, hogy ilyen kései órán már halált megvetõ bátorság kell ahhoz, hogy szólásra emelkedjék valaki; és különösen akkor, ha egy olyan napnak a végén vagyunk, amelyen kiváló közgazdák fényes szónoklatokkal bírálták - nem dicsérték, csak bírálták - a költségvetést. Én nem rendelkezem sem ezzel a halált megvetõ bátorsággal, sem közgazdasági ismeretekkel. Hogy mégis szólok néhány percben, annak egyszerûen az az oka, amit Kósa képviselõ úr úgy fogalmazott meg, hogy jó lenne világos összefüggések ismeretében igent vagy nemet mondani erre a költségvetésre; továbbá az az oka, amit az elõttem szóló képviselõ úr a ködösítésrõl mondott. Tisztelt Ház! A mai vitában, de az elõzõ vitanapon sem igen lehetett hallani a gazdasági törvényekrõl sok dicsérõ szót. Én úgy érzem, hogy ezeknek a törvényeknek a sajátossága az, hogy olyanra sikeredtek, amilyenre. Ennek az oka nem magában a költségvetésben vagy az adórendszerben van, hanem inkább abban, hogy nem születtek meg az utóbbi hónapokban, az utóbbi fél évben azok a politikai és szakmapolitikai döntések, amelyeknek a költségvetés létrejöttéhez meg kellett volna születniük. Úgy gondolom, feltétlenül meg kellett volna születniük azoknak a döntéseknek, amelyek meghatározzák például a szociális nagyrendszerek és a gazdaság viszonyát. Nem elegendõ hangoztatni, deklarálni azt, hogy szociális piacgazdaságot akarunk, hanem meg kell fogalmazni - lehetõleg idõben - bizonyos dolgokat, és elhatározásokat is kell tenni. Jó lett volna, hogyha a Kormány megfogalmazza, jó lett volna, ha elénk hozza döntésre, hogy milyen irányban és milyen lépésekben kívánja a szociális rendszert fejleszteni. Jó lett volna, ha megfogalmazódik az is, hogy mely rétegeket és milyen módon kíván elsõsorban támogatni a kormányzat. Továbbra sem tisztázottak bizonyos alapvetõ dolgok. Itt a mai napon Gaál Gyula képviselõ úr és Solt Ottilia is utalt rá, hogy nem lehetne elfogadni a költségvetést és a társadalombiztosítás költségvetését úgy, hogy nem tisztázódik: vajon az egészségügy finanszírozását jó-e továbbra is a társadalombiztosítás kereteiben tartani vagy sem. Ugyanígy, nem fogalmazódott meg az, hogyan válasszuk el, milyen módon a társadalombiztosítást és a szociális ellátást, pontosabban a társadalombiztosítás keretein belül lévõ szociális feladatokat, amelyeket a költségvetésbõl kellene ellátni, fölvesszük-e; és ha igen, mikor és hogyan történjék meg. Semmi nem történt ebben a kérdésben. Nem vált el igazából - legfeljebb papíron - a társadalombiztosítás és a költségvetés. Hasonló módon nem fogalmazódtak meg az önkormányzatok feladatai sem. Nem tudunk semmit arról, hogy az önkormányzatok a helyi szociális és egészségügyi ellátó rendszerek fenntartására képesek-e. Képesek lesznek-e ezeknek a fejlesztésére? Hogyan viszonyul ezekhez a szükségletekhez az a normarendszer, amelyet a Kormány a számunkra javasol? Honnan szerzik a bevételeiket ahhoz, hogy ki tudják ezeket egészíteni? Nem elegendõ a helyi adókra vonatkozó megállapításokat, törvényt meghozni. Úgy gondolom, kardinális kérdése lenne 1991-nek az is, hogy vajon a társadalombiztosítást végre ellátjuk-e mûködõ vagyonnal. Nem egészen értem, hogy miért nem történt ebben semmi. Úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek a hátterében egy kis politikai tehetetlenség és szakmapolitikai tehetetlenség is áll. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a hercehurca, amelyet a szociális bizottság is - és azon kívül is néhány képviselõ folytat, ma már szélmalomharcot is víva a társadalombiztosítási önkormányzat legalább mûködési elveinek a meghatározására. Egy másik témára áttérve: képviselõtársam az imént azt mondta, hogy ne legyenek ködösítések, ne fogadjunk el ilyesmit. Nagyon nehezen ítélhetõ meg a költségvetés milyensége akkor, ha nincsenek funkcionális fejezetek. Elég, ha csak arra utalok, hogy mennyire fontos mutatója egy társadalom mûködésének az, hogy milyen mértékben költ jóléti kiadásra. Ez nem ítélhetõ meg, mert nincsenek olyan fejezetei ennek a költségvetésnek, amelyek teljeskörûen tartalmaznák például az egészségügy vagy a szociális szféra kiadásait. Tessék arra gondolni, hogy a társadalombiztosításon és az önkormányzatokon túl mennyi ágazatba ágyazódik be az egészségügy költségvetése! A Népjóléti, az Igazságügyi, a Honvédelmi, a Közlekedési, a Belügyminisztérium költségvetésén belül is vannak egészségügyi kiadások. Tessék megmondani, mennyit költünk mi jóléti ágazatra, ezen belül egészségügyre! Ugyanez áll természetszerûen más ágazatok esetében is, de a mai napon hallottuk éppen a kultúra finanszírozásának néhány gondját más képviselõktõl. Nagyon fontosnak tartom, hogy a költségvetésben és a hozzá kapcsolódó gazdasági törvényekben igazi súlypontmeghatározásokra nem került sor, illetõleg amikor sor került erre, akkor valamilyen torz logikájú, furcsa, rossz célokat megjelölõ súlypontozás történt. Nem egészen értem a központi és a területi igazgatásnak ezt a hihetetlen mértékû preferálását. Tizennégyféle új vagy önállósodó hivatal létesítésérõl van szó. Nem ennyi hivatalról, hanem ennyifajta hivatalról! Úgy gondolom, hogy egy olyan évben, amelyben tézisköltségvetés alapján lesz kénytelen mûködni az ország; amelyben garantálható az, hogy a lakosság szociális biztonsága sérülni fog, amelyben garantálható az, hogy az egészségügyi és a szociális létesítmények, intézmények mûködése károsodni fog, hogyan lehet pontosan ezt a szférát preferálni. Nem vitatom ezeknek az intézményeknek, hivataloknak - egy részüknek legalábbis - a szükségességét, de azt igen, hogy ezt nekünk +91-ben kell megcsinálni, amikor krízishelyzetbe került az ország. Tisztelt Ház! Az idõre való tekintettel nem kívánom tovább folytatni, de még egy mondatban szeretnék megjegyzést tenni az egészségügy költségvetésére, hiszen többször is elhangzott, hogy viszonylag jó helyzetben van az egészségügy. Az a 10 százalékos dologi automatizmus, amely az intézményekre általában - ezen belül az egészségügyi intézményekre is - kiszabatott, azt jelenti, hogy az egészségügyi intézmények egyáltalán nem lesznek a következõ évben jó helyzetben. Közismert önök elõtt is, hogy egy árrobbanás zajlik már évek óta az egészségügyben, valamint egy amortizációs robbanás is tapasztalható. Szó sincs tehát arról, hogy valamilyen anyagi biztonsága lenne '91-ben az egészségügyi hálózatnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps balról.)