DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Talán a gondviselés keze van abban, hogy Németh Zsolt képviselõtársammal egy csokorban szólalok fel, ugyanis én is az egyházak témájához szeretnék hozzászólni, mintegy szerves kiegészítéseként annak, amit képviselõtársam elmondott. Engedjék meg, hogy szokásomtól eltérõen felolvassam mondandómat. Ennek kifjezetten csak az az indoka, hogy nem szeretném, ha gondolataim elcsaponganának a beszéd közben, és így talán röviden lehet összefoglalni ezt a témát. Egy világnézetileg és vallásilag sokszínû országban a lelkiismeret és vallás szabadságának az a legfõbb biztosítéka, ha az állam semleges a világnézeti, hitbeli kérdésekben. Ez az igény fejezõdik ki az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos elvében. Az elválasztás nemcsak az állam és az egyház szervezeti elkülönülését jelenti, és ezt fontos hangsúlyozni, mert manapság, mikor elválasztásról van szó, elsõsorban erre gondolnak az emberek, hanem az állam és az egyház feladatbeli elkülönülését is jelenti, nevezetesen azt, hogy az állam nem avatkozik vallási feladatokba, a különbözõ egyházak speciális, egyedi érdekeltségei pedig nem emelkednek kormánypolitika rangjára. Hogy ezeket miért éppen költségvetési vita során mondom el, erre egyszerû a válasz: azért, mert az állami feladatvállalás köre leginkább a központi költségvetésbõl állapítható meg, így az is itt mérhetõ le igazán, hogy az állam és az egyház feladatbeli szétválasztása milyen mértékben valósul meg. Mindamellett, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége tudatában van az átmenetiségbõl fakadó szükségszerûségeknek és nehézségeknek, a tisztán- látás érdekében meg kell hogy állapítsa azt, hogy ez a költségvetési javaslat nem a szétválasztás elvét követi. Az állam ugyanis kifejezetten egyházi feladatokat vállal magára, amikor például a hitélet mûködési költségeire és a hitoktatók díjazására irányoz elõ költségvetési támogatást, és ezzel tulajdonképpen magát a támogatási rendszert továbbra is segélyezési rendszer formájában tartja meg. Az alkotmányos és a normális állapot az lenne, ha ezeket mint sajátos egyházi feladatokat az egyházak saját anyagi erejükbõl láthatnák el. A probléma azonban éppen abból adódik ma, hogy addig nem képesek erre az egyházak, ameddig a privatizációs eljárás keretében hozzá nem jutnak a mûködõképességhez szükséges vagyonrészhez. Így a privatizációs vagyonszerzés elõfeltételét jelenti az említett költségvetési rendellenesség megszüntetésének, ezért ennek mielõbbi véghezvitelét a Szabad Demokraták Szövetsége alkotmányos kérdésnek tartja. Zárójelben jegyzem meg ezzel kapcsolatosan, hogy éppen emiatt nem tartjuk kielégítõnek a kormányzat múlt héten bejelentett azon elképzelését, hogy erre a privatizációra az egyházak vonatkozásában tíz évet irányoz elõ. Könnyû belátni, hogy az idõtartam hosszúsága milyen tág teret nyújt a további feladatbeli és pénzügyi összefonódáshoz, valamint a kormányzat pénzügyi elosztó szerepének meghoszszabbításával egy bizonyosfajta vallási tervgazdálkodáshoz. Szeretnénk azonban, ha a kormányzat már most válaszolna két kérdésre. Vajon a költségvetési javaslat egyházakra vonatkozó elveit véglegesnek tartja-e - mert, zárójelben jegyzem meg, a nemzeti megújhodás programjában az szerepel, hogy az 1991-es költségvetésben megjelennek az egyházak támogatásának a végleges elvei -, vagy pedig csak az ingatlankérdés rendezéséig kívánja fenntartani e tipikusan egyházi tevékenységek támogatását? Amennyiben ez utóbbiról van szó, akkor további kérdésünk az, hogy a mostani segélyeket vajon kártérítésnek fogja-e föl, amellyel a késõbbiekben majd csökkenteni kell a végkielégítésnél az egyházi igényeket, vagy álláspontja szerint ez attól teljesen függetlenül jár. Elõremutató ebben a rendszerben az, hogy az egyházak oktatási, szociális - egyszóval az úgynevezett közhasznú - tevékenységének a hasonló állami intézményekével azonos mértékû támogatást nyújt a költségvetés. Ezt azonban beárnyékolja az a tény, amelyet már Németh Zsolt képviselõtársam is említett: ugyanakkor társadalmi szervek, alapítványok azonos tevékenységére ennek csak az ötven százaléka jut. Amennyiben a kormányzat nem kíván abba a látszatba keveredni, hogy világnézeti alapú diszkriminációt alkalmaz, akkor ezen álláspontunk szerint változtatni kell - márpedig ezt nem feltételezzük a kormányzatról. Egy más megközelítésbõl elmondható, hogy az egyházak finanszírozását valamiféle misztikus ködfelhõ veszi körül, és ez a köd a költségvetés címeinek elnevezésében és a címek rendszerbeni elhelyezésében testesül meg. Így aztán nem csoda, hogy egyesek mást és mást sejtenek a homálynak a mélyén - így például Németh Zsolt képviselõtársam éppen a római pápát vélte fölfedezni valamelyik költségvetési összeg mögött. Az, hogy az egyházaknak szánt összeg egy része miniszterelnökségi, másik része pedig a Mûvelõdési és Közoktatásügyi Minisztériumnál, tehát ágazati szinten jelentkezik, két hivatal párhuzamos mûködésére utal, mégpedig ugyanazon hatáskörrel - hiszen a miniszterelnökségi szinten feltüntetett tételek klasszikusan ágazati jellegûek. Nem értjük, miért kell ágazati feladatokat elvonni az ágazati tárcától. Mi indokolja például azt, hogy a pannonhalmi apátság felújítására a pénz minisztériumi szintrõl folyósítható, míg például a Szent István Bazilika esetében ugyanezt a technikai mûveletet már miniszterelnökségi szinten kell lebonyolítani. Ezzel kapcsolatosan az a kérdés merül föl, hogy vajon az egyházügyek elbürokratizálásának sohasem lesz vége. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy a bizottsági meghallgatáson kiderült: a miniszterelnökségi szint magaslatában jelentkezõ tételek mindegyike a római katolikus egyház költségeit fedezi. Miért nem kezelheti ezeket is például - a protestáns egyházak költségvetéséhez hasonlóan - az ágazati minisztérium? Nem tart-e a kormányzat attól, hogy eme - reméljük, hogy csak formai - baki következtében az a látszat keletkezhet, mintha a római katolikus egyházat a többihez képest kiemelt elbánásban kívánná részesíteni? (Taps a jobb oldal középsõ szektorából.) A homályt növeli az is, hogy az egyházi törvény 19. §-sának (2) bekezdése ellenére - amely kimondja, hogy a normatív támogatáson kívüli egyéb egyházi támogatásról az Országgyûlésnek egyházanként és konkrét célonként kell döntenie - az elõterjesztés ilyen bontást nem tartalmaz. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelenti, hogy az elõterjesztés ebben a vonatkozásában törvényellenesnek mondható. Pedig a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium egyházi fõosztálya tudomásunk szerint mindent megtett annak érdekében, hogy törvényesen kerüljön elõterjesztésre ez az igény, azaz begyûjtötte egyházanként és címenként az igényeket, ezeket rendszerezte és továbbította is - nem értjük, hogy ez a részletezés hol és miért rekedt meg. Nem véletlen - mindent összegezve -, hogy az Állami Számvevõszék a véleményében az összes egyházi tételnél megállapítja, hogy a fejezeti indoklásuk nem kielégítõ. Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmondottaknak nem az az összegszerûség ad súlyt, ami ezek mögött a tételek mögött szerepel, hanem maga az, hogy ez az új Kormánynak és a szabadon választott Parlamentnek az elsõ költségvetési törvénye. Ha most nem tûnik ki, hogy merre indulunk el, és már a kezdet kezdetén kétség ébred az alkotmányos elvek felõl, ha a ködösítésnek teremtünk precedenst, akkor kérdezem én, hogy ki és mikor fog megállítani bennünket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)